Beregújfalui Evangéliumi Református Egyház

Úrnő (Anyák napi igehirdetès)

Dátum: 
2024.05.05.
Igehely: 
2 János
Címke: 
igehirdetés
gyermek és ifjúság

Textus: 2 János
Cím: A kiválasztott úrnőnek

A János első levelèt olvashatjuk a kalaúz szerint, amit mennybemenetel napján követi a második levèl.
Mivel az ige így hozza sorban, Isten úgy hetekkel ezelőtt elèmhozta ezt a textust, hadd azóljak most közöttetek erről, ami számonra is bátorítás volt, amikor először elolvastam:

"Èn a presbiter, a kiválasztott úrnőnek ès gyermekeinek, akiket igazán szeretek." 1. v.

Az idős János apostol. Közel kilencven èves. Az egyetlen mèg èlő apostol Jèzus közvetlen tanítványai közül.
Ő kètszeresen is presbiter. Mert ez a szó időset, vènet is jelent, meg gyülekezeti pásztort, tisztviselőt is. Nem kis tekintèllyel bír. Èlő egyháztörtènelem, akit talán kitüntethetnènek a Parlamentben vagy hívhatnának csendesnapokra bizonyságtevőnek, mint igazi különlegessèget...
De János nem ezt tartja most fontosnak.
Hanem azt, hogy erősítse a gyülekezeteket. Mert az ő szíve azzal van tele, hogy szeresse ès óvja a gyülekezetet, a lelki családját, azokat, akikèrt a Krisztus meghalt, akik az ő kedvesei, ès akik most veszèlyben vannak. Mindig jó meglátni, hogy a veszèlyben, a bajban Isten felelős szolgái, vagy a gyülekezet tagjai mennyire szeretik Isten családját, ami a gyülekezet.

Ő presbiter, ez a legmagasabb tiszt, amitől feljebb már nincs semmi. Legalább is az ige tanítása szerint. De ettől a komoly hozzáállástól sincs feljebb semmi. Az idős János apostol ma arra tanít, hogy a lelki anyánkat, az egyházat, a gyülekezetet hogy kell szeretni. Mert a gyülekezetet az igèvel, annak tanításával ès bátorításával erősíteni a legnagyobb szolgálat. Ezt teszi ő, az idős presbiter.

János Efèzusban èlt ès szolgált. Ebben az időben a római császár már erősen üldözi az egyházat.
Ha ez nem lenne elèg, akkor ott vannak a tèvtanítók, akik mint farkasok belülről akarják a gyülekezetet, mint a Krisztus nyáját pusztítani. Olvastunk róluk a napi igèben tegnap, de olvasunk róluk itt is:

2 János 1:10-ben okvashatjuk a mai textusban ezt: "Ha valaki hozzátok érkezik, és nem ezt a tanítást viszi, ne fogadjátok be a házatokba, és ne köszöntsétek"

Ahogy a kígyó mindig ugyanazt a mintát veszi fel, ha kivedlik a bőrèből, ugyanúgy a szekták, tèvtanítók is.
Mèg annak idejèn a Szemináriumban tanultuk, hogy mi a szekta jellemzője. A többi keresztyèntől elvágja magát, az igazság egyedüli bírtokosának nevezi magát, ès misszió helyett, mindig vödörből halászik, vagyis a már működő gyülekezetek tagjait csalogatja el. Ebből táplálkozik.
Nem a biblikus tanítás, hanem az egyház hanyagsága az, ami èlteti. Mint a kidőlt, halott farönkön a taplógomba, úgy èl meg a szekta az egyház haldokló rèszein.
A szekták mindig ugyanazokat a kènyszerköröket róják. Egyik ilyet említ ma az ige.
János apostol szerint ezek házról-házra járnak, akiket nem meghallgatni nem szabad, de mèg köszönteni sem.
Nem lehet az ember elèg óvatos.
A nem köszöntöm azt jelenti, hogy nem fogadom be a házamba, hogy hitbeli tèmákról beszèljünk. Mert az fertőz.
Kárpátalján a koronavírus alatti karantènban nagyon sokan barangoltak az interneten, ès fertőződtek. Nèha a farkasok online jönnek, de a lènyeg nem változik. Titokban, ahol a pásztor nem látja, házról-házra, privátban egyenkènt megrontani a nyájat. Ez a Sátán ősi munkamódszere.
János látott már ilyet, ezèrt óvja, vèdi a szeretett gyülekezetet.
Az idős János apostol így tanítja fèltő szeretettel a gyülekezetet. Az igei tanítás, ès a Krisztusi szeretet, az összetartás, egymás szeretete, szolgálata a mi erőssègünk a farkasok, a tèvtanítók, ès a világban levő nyomorúságok leèpítő munkái ellen vagy azok közepette. Erre tanítja őket. Fèlti őket, mert a családját ès a gyülekezetèt mindenki fèlti ès meg akarja óvni, aki azt szereti.
Isten igèje ma erre tanít, hogy azt igazán szeretni kell.

Kiválasztott úrnőnek ès gyermekeinek nevezi, akiket igazán szeret.

Nagyon szèp kèp: úrnő a gyülekezet ès annak tagjai a gyermekei.

Hasonló ehhez a magyar megnevezèse az egyháznak. A magyar nyelv nagyon gazdag, ebben is egyedülálló a többi nyelvek között, hogy az egyházat anyaszentegyháznak nevezi.
Lelki èdesanya.
Ahogy egyszer Istennek egy áldott èletű szolgája megfogalmazta, akinek Isten az Atyja, annak lehetetlen, hogy az egyház ne legyen az anyja, lelki anyja.
Van erre ige, a Jelenèsek könyvèben a vègidőkbeli keresztyèn egyház az üldözött èdesanya, akit a sárkány, az ősi kígyó, a Sátán halálra üldöz.
De Isten nem hagyja magára, vègig szemmel tartja. Bár megenged dolgokat, de el is rendeli az ő anyaszentegyházának a segítsèget, az oltalmat, az elrejtettsèget.

A gyülekezet úrnő, nemes asszony. Nem lehetett akárki ilyen. Kellett hozzá egy nemesi születès, ahogy a gyülekezet tagjai is felülről, a mennyei háztól, az Atyától született. Az újjászületès Isten királyi országának ès családjának a rèszesèvè tett minket.
A gyülekezet úrnő. A nemes asszonyok kislány koruk óta különleges neveltetèsben rèszesültek. Az esetek többsègèben egyenesen arra neveltèk, hogy egy bizonyos herceg vagy fejedelem társa legyen az illető kisasszony az uralkodásban.
Ahogy Krisztus is igèje ès Lelke által erre neveli az ő jegyesèt, menyasszonyát az egyházat. Lehet, hogy itt a földön sok a nyomorúsága, bántása, a Sátán kikèri, rostálja, egyesek fenn is akadnak olykor egy-egy ilyen rostáláson, másokat a megpróbáltatások vagy saját vágyálmaik be nem teljesülèse visz el a gyülekezetből.
Sok mindennel próbálkozik a Sátán, hogy az egyházat tönkretegye.
Isten nèpènek meg kell maradni Istentől kiválasztott úrnőnek, aki szereti azt a Királyt, aki számára ő nevelve van, hogy jegyese, menyasszonya, örökös társa legyen Isten királyi országában.

2 János 1:4-ben így folytatódik a mai textusunk: "Nagyon örültem, hogy találtam gyermekeid között olyanokat, akik igazságban járnak, úgy, ahogyan parancsot kaptunk erre az Atyától."

Az úrnő, a gyülekezet gyermekei az egyháztagok. Mint nemes szülők gyermekei nem járhatunk akárhogy ès akármiben. A harag, a gyűlölet, a kèpmutatás, a világi èletvitel, beszèd, a világi cèlok, vagy a világ tisztátalan eszközei, vágyai Isten gyermekeihez nem mèltóak.

Isten nèpe szentsègben jár, szeretetben, őszinte ès kèpmutatás nèlküli hitben, egymást nem csak tisztelve, hanem egyenesen különbnek tartva. Egymás felè szolgálva, nyitott szívvel, nyitott kèzzel nyitott házzal. Ha kell együtt, összetartva, egy emberkènt zárt ajtót mutatva a házról-házra járó farkasoknak, de nyitott szívet a többi embernek.
Ahogy egy beszèlgetèsben mondta a hèten valaki itt a gyülekezetben a napi ige kapcsán: a tèvtanítókat, a farkasokat nem kizárni kell, be se kell őket engedni.
Nekünk nem a tèvtanítókkal hanem a Krisztussal van dolgunk, nekünk nem a gyülekezetet megkörnyèkező szektákkal kell harcolnunk, hanem egymást kell szeretnünk, együtt kell szolgálnunk, meg sokszor egymást kell szolgálnunk.
Aki szereti a gyülekezetèt, vègzi a szolgálatát, kèszül a mennyei Király, a Vőlegèny èrkezèsère, annak nem lesz ideje agitáló farkasokat beengedni a házába, akik a nyáj szètszaggatására törekednek. Meg úgy igazán igènye se lesz rá.
A lelkèszi szolgálat alatt èltem már át ilyet, hogy titokban, házankènt farkasok törtek a nyáj legyengült, hitben lebetegedett vagy elmaradozó tagjaira. Általában azokra, akik tudatosan hagytak ki alkalmakat meg szolgálatokat.
A szolgáló, alkalmakra járó, igèvel èlő egyháztagokat valahogy vagy elkerültèk a szekták, vagy nagyon hamar elszeleltek, lekoltak. A farkasok nem szeretik hallgatni az igèről való bizoynságtètelt, onnan hamar elmennek.
Isten nèpekènt tudnunk kell, hogy kik vagyunk. Mi nem olyan nőnek vagyunk ábrázolva, mint az ószövetsègi egyház, amely minden jött-ment idegen úrnak odadobta magát.
Mi fejedelemasszonynak, úrnőnek vagyunk ábrázolva, akit egy èleten át arra kèszítenek fel, hogy a Nagy Király mennyegzőjèn, az Úr Jèzus jobbjára üljön, örökös társa legyen, kedvese ès szèpje, akiben gyönyörködik az ő ura.
Milyen jó az, hogy ennek az Úrnőnek gyermekei vannak, akik igazságban járnak.
A járat, a mindennapi èlet dolgaiban való forgolódást jelenti, amikor az èletvitelbe beèpül Isten drága igèje.

Ma anyák napja van, amikor az èdesanyákról emlèkezünk meg. Arról az önfeláldozó önzetlen szeretetről, amit Isten az ő szívükbe oltott be.
Enèlkül az èdesanyai szeretet nèlkül, most egyikünk sem lehetne itt.
Az idős apostol örömèt fejezi ki, hogy a gyülekezet gyermekei, tagjai az ige igazságában járnak, èlnek, forognak.
Ahogy egy keresztyèn èdesanyának is ez a legfőbb cèlja, vágya ès törekvèse.
Nem csak az Efèzusi gyülekezetben van ilyen, de van ilyen a Beregújfalusi Gyülekezetben, meg más gyülekezetben is.
Ahogy Isten hitet munkált már annyi gyermek èletèben, ugyanúgy hitet munkálhat ma is a gyermekek èletèben, a te gyermeked èletèben is.
Ma nagyon sok helyen nagyon sok szèpet ès jót mondanak el az èdesanyákról, ès ez jól is van így.
Isten igèje alapján itt ez az egy hangozzèk most el, hogy Isten a te gyermekeid èletèben is vègezze el áldott újjáteremtő munkáját, az Istenbe vetett drága hitet. Az ígèret gyermekei legyenek a hit gyermekei, az Isten gyermekei, akik igazságban járnak, akiknek örül a szülő, a gyülekezet, a gyülekezet vezetői, de ami a legfontosabb, örül az Isten.
Isten adja meg ezt az örömöt minden èdesanyának, minden keresztyèn gyülekezetnek. Ámen
Tóth Z lp
Beregújfalu