Megmaradni a Krisztusban, és gyümölcsöt teremni az Atya dicsőségére
János 15: 1-8
Olvastunk-e már olyat, hogy lelkészek leköszönő szolgálata? Érdemes rákeresni és elolvasni a Cseri Kálmánét vagy akik angolul tudnak a Spurgeonét. Olyan áldott szolgálatok, mint az az élet, ami azt az igehirdetést megelőzte. Az Úr Jézusnak a leköszönő igehirdetését olvashatjuk, hallhatjuk, tanulmányozhatjuk a János evangéliuma ezen részeiben. Nagyon szép és nagyon sokat mondó igehirdetés. Egy úrvacsorás igehirdetés és beszélgetés az utolsó közös estén.
Ennek egyik kiemelt része a szőlőtő és vessző tanítása. Jézus a tő, mi a vesszők, és abból a célból vagyunk vesszők, hogy sok gyümölcsöt teremjünk, és így hozzuk dicsőséget Isten nevére. A gyümölcstelen, szolgálni tudatosan nem akaró vessző az, amely le van metszve, a száraz, az élettelen, amely ebből a szempontból teljesen mindegy, hogy le van metszve vagy sem. Az élő, Krisztushoz ragaszkodó vesszők teremnek, és időközönként Istentől próbákat, tisztító metszéseket kapnak. Ez is metszés, ez is fáj, de azért még sem ugyanaz, mint amikor a gyümölcsöt teremni nem akarókat az Isten kivágja, levágja, kirostálja, megítéli és eltávolítja. Ez valami szörnyű ítéletes dolog.
Rögtön az elején hadd szögezzem le, hogy ez az ige nem tagadja a predestinációt. Azért nem, mert a predestináció alapvető tanítás Isten kegyelméről, a Bibliát átszövi oda-vissza. A Bibliában pedig egyetlen egy tanítás, vers, mondat vagy szó nincs, ami ellentmondásban lenne a teljes egésszel. Ezt Kánonnak és Isteni ihletettségnek nevezzük. A Biblia tehát nem mond ellent önmagának, tévedhetetlen, és teljesen megbízható. Annyira, hogy nem csak magadat, hanem az örök életedet is rábízhatod. Ez az ige tehát nem a predestinációról vagy annak ellentétéről az arminiánus tanításról szól. Ez az ige a gyümölcstermésről és annak drága és egyetlen egy feltételéről szól: megmaradni, szorosan, életkapcsolatban, minden körülmények között, még a metszés, tisztogató próbái között is, megmaradni a Krisztusban, mert a tisztogató metszést követi a tavasz, a zöldelés, majd a nyári virágzás és az őszi drága gyümölcstermés, amely kedves a mennyei Gazdának.
E szőlő, mint szimbólum egyáltalán nem volt ismeretlen a tanítványoknak. Isten Izraele a szőlő, akit Egyiptomból felhozott, mint nemes vesszőt, beplántált a jó Kánaáni földbe, Isten ezek után várta a gyümölcsöt, hogy jó szőlőt teremjen, de az csak rossz szőlőt termett.
Jézus azért jött, hogy helyreállítsa azt, amit az ördög, vagy ember tönkretett. Ez is helyreáll. Végre már elkezdődik a gyümölcstermést, ahogy az ige mondja akár a sok gyümölcs termése is. Ezek a gyümölcsök nem az Izrael, még csak nem a keresztyén egyház, hanem egyedül az Isten dicsőségére vannak. Ahogy az Isten népére ez jellemző, hogy nem a nemzet, nem az egyház, hanem egyedül az Isten dicsőségére, él, szolgál, tesz, szenved, vagy ha éppen kell, akkor felemel, bátorít, másokat ment.
Éppen Izrael is teremhetett volna, ott volt a Messiás, csak hinni kellett volna benne, ragaszkodni hozzá, és benne maradni. Ma a keresztyén egyház Isten Izraele, az, akit Isten kiválasztott egy királyi és papi nemzetek, hogy legyünk az övé minden nép és nemzetből. Pontosan ezért, hogy az ő dicsőségére gyümölcsöt teremjünk. Ennek pedig ez az egyetlen egy feltétele. Erősen ragaszkodni a tőhöz, a Krisztushoz. A tő küldi fel a vesszőkbe az életadó nedveket és tápanyagokat. Úgy indul be a termés. Minden a maga idején, helyén és rendjén. A vesszőnek nem dolga ezeket tudni, nem dolga szervezni, kitalálni, kierőltetni, ez főleg nem dolga, csak ragaszkodni a tőhöz, szorosan, élőn, engedelmesen. Ennyi a mi dolgunk, a többit az Isten tudja, hozza, rendezi. Higgyünk abban, amit Jézus mondott, bízzunk meg benne, bízzuk rá magunkat. Tudja az Úr, hogy mit csinál. Ámen
Tóth Z lp
evrefber.com