Egy hűvösen induló, csodálatosan szép tavaszi nap volt a mai. A hosszú téli bentlétel után újra kirándulhattunk egyet a szép természetben. A márciusi hittanos kirándulásunkra a lelkészlakáson gyülekeztünk egy finom forró csoki és egy jó áhítat adta meg az alaphangot. Az igéből a 147-es zsoltárból arról tanultunk, hogy Isten szól, az élet kiárad, a telet felváltja a kikelet. Az élet az Istentől ered. Nem csak a természetben, hanem az embereknél is. A biológiai meg a lelki élet, az üdvösség, a hit is. Életünk értékét az adja meg, hogy Isten szándékából vagyunk, Isten nagyon szeret minket, és az, hogy Isten tulajdona vagyunk, ahogy azt a Heidelbergi Káté tanítja. Soha ne hagyjuk, hogy a Sátán átverjen, hogy nem vagyunk fontosak, nem élet a miénk, meg hasonlók. Istennek fontosak vagyunk, ahogy a szüleinknek is, mert ők minket nagyon szeretnek. Ez teszi az életünket értékessé. Akár a szülőnek, akár az Istennek. Lehet az Urat ezért viszontszeretni.
Tóth Z lp
