A negyedik könyv kezdődik el a zsoltárok könyvében. 90-es zsoltár, Mózes imádsága. Az idő tanítása. Hangot kap a szenvedés, bűn-kegyelem, állandóság-mulandóság kérdése. Hangot kap az, hogy egy keresztyén mire tekintsen egy olyan világban, amiben élünk. Ez a zsoltár egy istenmagasztalás szenvedések és mulandósák közepette.
Meglehetősen ritkán történik, hogy valaki dicsőítő éneket ír egy gyülekezetnek a szenvedésekről vagy a halálról, vagy ezek megtapasztalása között. Mózes ezt tette. Ez a dicsőítő ének az idő kérdését egész újszerű megvilágításban tárgyalja.
1 Idő
Az idővel kapcsolatban látni kell, hogy Istennek van ideje. Az egy nap az ezer esztendőhőz képest nagy különbség, de az idő az örökkévalósághoz képest mégnagyobb. Isten számára nincs idő, ezért van neki ideje.
Ő a teremtő. Az emberé is, az időé is, a kedvező, a kegyelmi időt is ő teremti, amikor időt és lehetőséget ad a megtérésre, a szolgálatra vagy a bizonyságtételre.
Az embernek nincs ideje.
Ő a teremtett. De saját magának is teremtett valamit. Egy felgyorsult, eltorzult, szétesett világot.
Körbevesszük magunkat gépekkel, hogy időt spóroljunk meg, de igazából egyre kevesebb időnk van.
A gépesített élelmiszerpiac gyors és olcsó étele elveszi az életidőt, mert a műkaja gyógyíthatatlan betegségeket hoz. A feleségnek jogosítványa, autója lesz, de ezért a férj nem lehet a gyerekeivel és ifjúsága feleségével. Pedig igazából arra kell időt szakítani, hogy a férj és a családja együtt autózzanak el, legyen idejük együtt lenni, nagymamát megnézni, kirándulni, stb. Időt spórolnak a modern gépeink, de mindem időnk rámegy azok megszerzésére és fenntartására.
A férjek, feleségek, gyerekek külön élnek, mert álmaik megvalósításának a rabjai lesznek. Ezek az eltékozolt évek, a külföldön külön töltött évek legnagyobb hátulütője, hogy ezeket soha nem lehet visszahozni. Úgy élnek le gyorsan pörgő éveket, hogy közben nem is éltek.
A világ pörög. Pöröghetsz a világgal, hogy megfelelj a világnak, vagy megtérhetsz belőle.
Keress időt, kapcsolj ki mindent, vonulj el, légy csak Istennel.
Ez a világ folyamatosan bombázz, hogy az agyad állandóan pörögjön valamin.
Állj meg, légy csendben, Isten hív, valamit mondani akar neked. Hogy ezért őt áld és dícsérd, hogy megszólítson, hogy te is megszólítsd. Ne csak kérj, hanem beszélgess, ahogy az egy élő kapcsolatban lenni szokás.
Igazából az életünk legfontosabb dolga.
Míg ez nem kerül legelőre, addig az életünk egy elfecsérelt élet.
Az embernek nincs ideje, ezért az ember szakítson időt Istennel lenni, amikor pedig Istennel vagyunk kérjünk kegyelmi időt, hogy megtérjünk, hogy megújuljunk, hogy ne elfecsérelt, hanem okosan felhasznált idő legyen az életünk.
2 A meglátott, felfogott idő
Az ítélet és kegyelem ideje, mint a meglátott idő.
Ezek a legfontosabb idők, ezeket kell meglátnunk.
Amikor elcsendesedünk, akkor az első, amit megláthatunk, hogy Isten nincs is messze, körbevesz, ő itt van, sőt ő a hajlékunk. Ő is volt mindig.
Ő egy örök hajlék. Egy menedék, egy oltalom.
Ő egy örök, abban, ami itt múló, pörgő, bizonytalan.
Gondoljunk bele a pusztai nép életébe.
Egyiptom elmúlt, a manna, a helyszínek, a víz, mind-mind elmúltak. Állandó mozgás vagy hosszú unalmas várakozás. Mennyi bizonytalanság, mennyi mulandóság.
Itt a földön is sok minden elmúlhat idővel, de a mi oltalmunk, hajlékunk az Úr. Ő egyre biztosabb, az idő ezen csak pozitív irányba változtathat. Tudnillik hozzá visz egyre közelebb.
Kihez visz téged az idő közelebb? Istenhez. Az ő ítéletéhez vagy a vele való személyes és boldog találkozáshoz?
Meglátod-e, hogy mire megy el az időd?
Felfogod-e, hogy Isten nélkül bűn minden idő, elvesztegetett soha vissza nem térő alkalmak sorozata az emberi élet ideje.
Amikor a kegyelem megláttatja a bűnben eltöltött időt, akkor ez a kegyelem megláttatja azt is, hogy ideje van Istenhez térni. Az újjászületés új időszámítása lehetséges minden Jézushoz megtérő embernek. A Jézussal töltött boldog időnek csak kezdete van, mert beletorkollik az örök boldogságba, ahol idő már nem lesz, mert arra többé szükség sem lesz, ahogy a térre vagy más fizikai valóságokra sem. Isten új teremtésében a fizikai valóságok is egy új és magasabb szintre lépnek.
Ahogy az időket megértő ember gondolat és érzésvilága is teljesen más lesz. A hitetlen világ kesereg. A vallásos ember legszomirúbb és legritkábban énekelt zsoltára a kilencvenes, pedig ennek nem így kellene lenni.
Akié Jézus, azé a kegyelem, az idő, az élet, az öröm, a jövő és minden más.
Ezért olvasunk ilyen kéréseket a zsoltár végén:
“Taníts úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
“Áraszd ránk kegyelmedet reggelente, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben.”
“Örvendeztess meg minket.”
“Kezünk munkáját tedd maradandóvá.”