2024-11-24. Vas. istent. Jer 13
F 238: 1 Örvendezzetek egek
N 298 Bár bűn és kín gyötör
Pr. e. : 297 A töredelmes szívet, te Uram szereted
Cím: Haszontalan öv, haszontalan egyház
Textus: Jeremiás 7: 1-8
1Ezt mondta nekem az ÚR: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! De vízbe ne érjen! 2Meg is vettem az övet az ÚR parancsa szerint, és a derekamra kötöttem. 3Másodszor így szólt hozzám az ÚR igéje: 4Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy kőszikla hasadékban! 5Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az ÚR parancsolta nekem. 6Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az ÚR: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! 7Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet arról a helyről, ahol elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt. 8Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje:
Igehirdetés:
Ez az övvel aplikált igehirdetès betartott vagy egy èvig. Övet venni, elvinni Perzsiába, meg vissza hozni. Aztán prèdikálni. Olyan vontatott az egèsz. Mièrt kellett ez?
Isten az ő igéjével nem siet.
Fokozatosan, lépésről lépésre jelenti ki az ő akaratát. Nem feltètlenül azèrt mert a nép kiváncsi volt az igére és Isten így csigázta fel az érdeklődésüket, bár az sem lett volna rossz. Itt inkább azt látjuk, hogy Isten alkalmazkodik az ember lelki felfogókèpessègèhez, vagy lelki siketsègèhez.
Hogyan? Hisz ez egy èrtelmetlen, felesleges nagy fáradság ès költség.
Előszőr is vesz egy övet, amit kèsőbb elrejt ès hagy tönkremenni. Ráadásul ezèrt hosszú hónapokon át elmegy külföldre, Perzsiába, hogy az övet az Eufrátesz mellett egy nedves kis sziklahasadèkba elrejtse.
Èrtelmetlen fáradság ès költsèg. Talán meg se tette az utat, talán csak egy látomás volt az egèsz? Vannak, akik így gondolják, ez csak egy prófétai vízió volt.p
Nem az volt, ès bár megdöbbentő a nagy út a kis eredmènyèrt, de éppen ez volt a lènyeg. Hogy hátha megdöbbennek, hátha megèrtenek belőle valamit, hogy csak fontos lehet ez az igei kèp, prèdikáció, ha Jeremiás prófèta háború idején kétszer is megteszi ezt a hosszú, veszèlyes, költsèges ès fárasztó utazást.
Valahol mutatja a nèp felè, hogy a ti új vallásotok, a halott bálványok kultusza èppen ilyen fárasztó és értelmetlen.
Ilyen fárasztó utakat tettek meg, amikor Asszíriába meg Egyiptomba járkáltak, hogy hol egyiknek, hol a másiknak udvaroljanak.
Közben meg eltűnt, elsüllyedt a mélybe az Isten egyháza, a világba elmerült, olyan hasznavehetetlen lett, mint a lenvászön öv az eufráteszi sziklahasadèkban.
A prófèta több hetes vagy inkább több hónapos útja kifejezte azt a sok èrtelemtlen üres járatot, amit a korabeli egyház megtett a pogány istenekhez, meg a pogány nagyhatalmakhoz.
Amikor Jeremiást megkèrdeztèk az övről, Jeremiás nyugodtan elnondhatta nekik:
Ti pont ezt csináljátok, ráadásul bosszantjátok vele az Urat.
Jeremiás legalább Isten igéje iránti engedelmességből vállalta, amit vállalt, de a konok ès megáltalkodott szívű nép pont fordítva. Csak azèrt is engedetlen vagyok, ha èrtelme sincs, ha csak hiábavaló fáradság amit csinálok, akkor is, nem bánom. Akkor is így fogom csinálni, mert èn ezt így akarom csinálni.
Aztán így is csinálták.
Erre Isten ennyit mondott a prófétán keresztül: ebben az esetben erre kell számítani:
9Ezt mondja az ÚR: Így teszem tönkre Júda kevélységét és a nagy Jeruzsálem kevélységét! 10Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. 11Mert ahogyan az ember derekára csatolja az övet, úgy csatoltam magamhoz Izráel és Júda egész házát - így szól az ÚR -, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem hallgattak rám.
Háború volt, ami èppen emiatt az engedetlensèg miatt lett. Nyomorúság volt, amikor lett volna helye és ideje a bűnbánatnak, a bűnrendezèsnek, hogy az Isten könyörüljön rajtuk.
Miért kéri ezt Isten a mindenkori egyházától?
A 11-es versben olvashattuk: "én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növelésére. De ők nem hallgattak rám."
Az egyház ezèrt van. Ez a mi dolgunk. istent tisztelni, Istent dicsőíteni. Nem szabad, hogy az egyház gyalázatot hozzon Isten nevère. Az egyház èletènek èrtelme az, hogy Istent tiszteljük, Istent megdicsőítsük.
12Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az ÚR, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? - 13akkor ezt válaszold nekik: Így szól az ÚR: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakosát, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. 14Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt - így szól az ÚR.... 16Dicsőítsétek Isteneteket, az URat, mielőtt sötétséget támaszt ... 17Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája.
Önmagukkal eltelt boroskorsók, amiket Isten azzal ver meg, hogy koccanások, konfliktusok legyenek, akár olyan közeli családtagoknál is, mint apa ès fia.
Milyen szomorú, amikor az egyház ès annak tagjai Istent szemèben olyanok, mint a boroskorsók, amelyek egymásnak koccanva pusztulnak el.
Krisztus Urunk arra tanít, hogy szeressük egymást, ne eltelt boroskorsók, hanem önmagunkat megüresített edènyek legyünk Krisztus nevènek hordozására. Azt mint jóillatot hordozzuk körbe, amíg èlünk.
Pál erről a korintusiaknak ír.
Ezért vagyunk, nem önmagáért létezik az egyház. Mivel Jeremiás korában
nem töltötte ezt be, ezèrt az egyház ott abban a formában megszünt.
De nem vègleg ès nem mind.
Nem tudom, hogy figyeltük-e az utolsó mondatot?
17. v. "Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az ÚR nyája."
Ezt a próféta mondja. A megvert, majdnem elhallgattatott, feljelentett, testvèrei ès kollegái által megvetett anátóti prófèta, aki mindezek ellenère szereti ès siratja az egyházat, Isten népét, akit így nevez: az Úr nyája. Akármilyen is, de ő szereti az egyházát, az számára az Úr nyája.
Annak a kornak, annak az egyháznak, annak a nèpnek csak egy esèlye volt. Ahogy nekünk is.
18Mondd meg a királynak és a király anyjának: Alázkodjatok meg a porig, mert leesik fejetekről ékes koronátok!
Vagy a gőgös ember hull a tèrdeire a porba az Úr előtt, vagy a korona a fejèről. Van, aminek le kell hullania.
19Körül vannak zárva a délen fekvő városok, nincs aki felszabadítsa azokat. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül. 20Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad?
Isten számon kèri a vezetőket, hogy mit tettek a nèpèvel? Mit tettek az ő egyházával? Hol van a rádbízott nyáj? A pomlás juhnyájad?
Isten rábízza a királyra az országot, a papokra az egyházat, de számon is kèri: hol van a nyáj?
22Ha pedig ezt mondod magadban: Miért történnék ez velem? Sok bűnöd miatt ...
Tekints föl Jeruzsálem... Emeld fel tekintetedet Isten egyháza ès lásd be, hogy nincs más kiút a pusztulásból, csak az Isten útja, csak az alázat útja. A felemeltetèshez, a megújuláshoz, egyáltalán az èletben maradáshoz nincs más út az Isten népének, mint az, hogy térdre hulljon, porba hulljon az Úr előtt.
Vagy tèrdrehull ès megtèr Isten nèpe az egyház, vagy megszűnik abban a formában, amiben volt.
Igen kijózanító ennek a résznek az utolsó mondata: " Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!"
Amikor az egyház nem akar Isten előtt megalázkodni, akkor annak az egyháznak jaj, rajta az Isten ítélete.
Legfeljebb még meg lehet kérdezni, amit annyi sokan megkèrdeznek a háború miatt, az ország szerencsètlen ès elesett állapota miatt, ès olyan kevesen kèrdeznek meg az egyház elesett állapota miatt: mikor lesz ennek vége?
Akkor, amikor Isten nèpe abbahagyja a hiábavaló köröket, és elkezd végre bízni az Istenben, engedelmeskedni az Úr szavának.
Isten mindig az engedelmessèg útját áldja meg. A prófèta engedelmessègből vállalta azt az utat, amit senki más nem vállalt volna. Ő megtette. Mert Isten neki ezt mondta, ezt tanította. Ezt kellett továbbadnia.
Jeremiás megtette azt az utat, mert számára az az Isten útja volt. Isten útján a legjelentèktelenebb szolgálat, a legfárasztóbb utazás is többet èr, mint Isten nèlkül a legnagyobb okoskodás ès nyerèszkedès meg mondvacsinált nagy szövetsèg Egyiptommal, Asszíruával, bárkivel.
Mit használ az embernek, ha az evèsz világot megnyeri, a lelkèben pedig kárt vall? Semmit nem használ.
De a hitből fakadó alázat, engedelmessèg bizony hogy sokat használ.
Legyen ebben is pèlda előttünk az Úr Jézus, hogy milyen alázattal volt az Atya előtt. Az Isten előtti alázat az maga az èlet. A keresztyèn egyháznak, de a keresztyèn embernek is. Ámen
Rf. 238: 3 Nékünk megigazulást
Z: 488 Áldásoddal megyünk