Úrvacsorai áhítat
Őt rendelte Isten
Textus: Róma 3: 25-27
25. v. Őt rendelte Isten engesztelő áldozatul az ő vére által azoknak, akik hisznek. Ebben mutatta meg igazságát. A korábban elkövetett bűnöket ugyanis elengedte
Isten rendeletetet adott ki. Törvénybe szabta, ès elindította, hogy az engesztelő áldozatok megszűnjenek, csak egy legyen, az amire az addigiak is előre mutattak. De az az egy tökéletes, biztos ès végérvényes. Kire?
Abban a korban sokan hitték, hogy csak a zsidóké az Isten ès az egyház. Ma meg fordítva van, sokan úgy gondolják, hogy Jézus áldozata kivétel nélkül mindenkiért törtènt.
Isten igéje pedig azt mondja, hogy az Úr Jézust engesztelő áldozatnak rendelte azoknak, akik benne hisznek. Értünk rendelte el az Isten, ès mindazoknak, akik benne valaha is hinni fognak.
Ezzel megmutatta a kegyelmèt. Isten bűnbocsátó kegyelme elrendelt kegyelem. Jèzus annak vègrehajtója, áldozata a biztosíték, ès a megoldás, ami ezt lehetővé teszi.
Ma amikor az Úrvacsorára odaállunk, akkor úgy vegyük azt magunkhoz, hogy ez Isten elrendelt kegyelme. Egy rendelet, amit az Isten örökkévaló szeretete, irántad megindult irgalma motivált, ihletett ès generált.
Isten nem tudta tovább nézni, sőt az örökkévalóságban nem tudott arra gondolni, hogy mi emberek elvesszünk a bűneinkben. Elrendelte nekünk a szeretetét, irgalmát, kegyelmét, ès elrendelt a Fiát, hogy a keresztre menjen, hogy jogot, biztosítékot, biztos alapot, érvényt szerezzen ennek az elrendelt kegyelemnek.
Isten ezáltal elengedte a korábban elkövetett bűnöket.
Isten kegyelmet rendelt, bűnelengedèst rendelt.
Isten elrendelt kegyelmère, bűneink elengedèsère emlèkezünk ma.
A múlt hèten a bűneinkre emlèkeztünk, amit az elmúlt egy hónapban elkövettünk.
Ma Isten drága igèjère, Jézusban elrendelt kegyelmère, ígéretére emlèkezzünk:
"a korábban elkövetett bűnöket Isten elengedte."
26. v. türelmében, hogy e mostani időben megmutassa igazságát: mert ő igaz, és igazzá teszi azt is, aki Jézusban hisz.
Isten türelmét említi az ige. Olyan ritkán szoktunk Isten türelméről beszélni. Ma emlèkezzünk erre is. Isten türelemmel hordozta az akkori népét az ószövetségi időkben, amíg az Úr meg nem jelent. Jézusra nèzve tűrt ès bocsátott meg az ószövetségi népnek. Ahogy nekünk is. Minket is türelemmel hordoz, nekünk is megbocsát az Úr Jézusért.
Jézusban megmutatta az igazságát is.
A kegyelem az igazsággal alkot egy párost. Isten igazsága ès szerető kegyelme egyszerre mutatkozott meg.
Egyszerre kell nekünk is emlèkezni arra.
Az igazsága az, hogy a bűnt büntetès kövesse. Jèzus szenvedèse, a rászakadt tömèrdek kárhozat, pokol kínja mutatja Isten igazságát. Mutatja, hogy milyen sok bűnt kellett elhordozni, azok büntetèsèvel együtt. Azokat a bűnöket is, amit a múlt hónapban elkövettünk. Meg azokat is, amit a jövő hónapban fogunk elkövetni. Èppen ezèrt vegyük komolyan azok kerülèsèt. Mert bár Isten türelemmel hordoz minket, de ez a türelem az Úr Jèzusnak sokba került.
Amikor ma a megtört kenyeret, a kiöntött bort a kezünkbe vesszük, akkor emlèkezzünk Jèzus megtört testère, kiontott vèrère, hogy mibe kerül a türelem, amivel Isten minket hívőket hordoz. Akkor is, amikor vètkezni sokszor mèg mindig nem fèlünk.
27. v. Hogyan lehetséges akkor a dicsekvés? Lehetetlenné vált.
A Pál korabeli zsidó népegyház számára nem volt idegen a dicsekvés. Talán nem csak az akkoriak szenvedtek az önfényezés bűnétől, de ezt Isten rendezi mindenkivel a maga helyén ès egyházában.
Minket az Isten erre nem tanít.
Pont fordítva: arra tanít, hogy ne dicsekedjünk, hanem dicsérjük Istent.
Ami a kereszten törtènt első sorban Isten dicsősègéért törtènt, másodsorban pedig az Úr Jézusban hívőkért, hogy aki benne hisz, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
Ami a kereszten törtènt, azèrt törtènt, hogy az elkövetett bűneinkre Isten ne emlékezzen. A te ès az èn bűneimre ne emlèkezzèk.
Jöjjünk az úrasztalához most ezzel az igével ezzel a remènysèggel, hittel ès kètelkedès nèlkül, hogy Isten a Jézusért az èn bűneimről se emlékezik meg többé, ha azokat megbánom ès elhagyom. Minden rendezve, minden kèszen van. Ámen
Tóth Z. ev. ref. lp.