Lelki átöltözés
"És felöltözzétek az új embert, aki teremtőjének képmására állandóan megújul." Kol 3: 10
Àltalàban szombatononként, de néha már péntekenként is nagy takarítàs ès munka szokott lenni a kàrpàtaljai csalàdoknàl. Kèszülünk az Úr napjàra. Nyilvàn igeileg is, meg elcsendesedéssel is, de a ház, az udvar, a vasàrnapi ebéd elôkèszítésével is. Jó este vègignèzni a munkànkon, ès jó az is, amikor a koszos, poros ruhàt levesszük este, megfürdünk, ès màsnap tiszta ruhàban indulhatunk istentiszteletere.
Isten igéje ma arra tanít, hogy a keresztyén ember ezt lelkileg is megteheti. Ez a lelki megújulàsunk fontos része, az Istennel való közössègünk elengedhetetlen velejàrója.
A felöltözèst megelőzi egy meg mèg egy dolog.
Az egyik a pihenès, a nyugvàs, amit az Úr ad meg. A lelki megnyugvàs ès felüdülès.
Ahogy az èjszaka az alvàs, a pihenès felüdíti a testet, úgy az is, amikor a lelkünk az Úrnàl pihen meg, amikor megèrti, hogy Ő szabadított meg a bûneink koszos ès büdös gönceitôl.
Nàla lehet levenni a bûn koszos ruhàjàt, nàla van a megtisztulàs, a felüdülès ès nàla van a felöltözès is.
A lelki felöltözès. Amikor lerakjuk a règi bûnös termèszet megbànt dolgait, Isten az Úr Jèzusèrt elveszi azokat. Az mind a golgotai kereszten ki van kifeztve, rendezve van, oda van szegezve.
De Isten nem hagy mezítelenül, felruhàz. Kit?
Egyik lelki ènekünk mondja:
"Jövök semmit nem hozva, keresztedbe fogózva, meztelen, hogy felruhàz, àrvàn bízva, hogy megszànsz."
Nem feltètlenül így jövünk mi mindig az Úrhoz.
Hozzuk a magyaràzatainkat, kifogàsainkat, vèlt èrdemeinket. Jócselekedeteinket, azt hogy az ôseinktôl hogy tanultuk, ôk hogy csinàltàk. Ez olyan, mintha tíz körömmel ragaszkodnànk a büdös gönceinkhez, hogy ezekre tegyen Isten újat. Nem fog, mert arra nem lehet. Lelkileg nem ràöltözni, hanem àtöltözni hív minket az Isten
Az Úrhoz így kell jönni, hogy vegye le a koszos gönceinket. Nem magyaràzni kell a bûnt, csak hozni, ès belekapaszkodni a Krisztus keresztjèbe.
Azt viszont hozni kell. Nem lehet új, tiszta ruhàt felvenni a koszos, büdös, izzadt règire. Nincs èrtelme. A régit le kell vetni.
A Galatàkban írja Pàl apostol:
"Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével, aki által keresztre feszíttetett számomra a világ, és én is a világ számára."
Galata 6: 14
Ha a vilàgnak meg vagyok feszítve, meg vagyok halva, akkor mièrt èlnèk benne, mièrt mozdulnàk annak bûneire? Nincs közünk egymàshoz, a kapcsolat, az uralmi viszony, a bûn rabsàga, rabszolgataryóinuralma megszünt.
Ettôl függetlenül azèrt mèg ragad, ès azt le kell vetni, el kell dobni, mint egy szennyes ruhàt.
Èzsaiàs írja a korabeli gyülekezetnek:
"Mindnyájan olyanok lettünk, mint a tisztátalanok, minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha. Elhervadunk mindnyájan, mint a falevél, bűneink elsodornak bennünket, mint a szél."
Ézs 64: 5
A tisztàtalan szennyes ruha olyan, mint amikor a lepràsról levettèk a szennyes ruhàt ès kötèseket. Azt nem mostàk ki soha, csak elègettèk, mert veszèlyes ès fertôz.
Bûneink a mi vèlt vagy valós igazsàgaink, èrdemeink csak tisztàltalan szennyes ruhàk, amitôl meg kell szabadulni.
Vagy megszabdulunk azoktól, vagy elsodornak bennünket, mint a szél.
Melyek azok a bûnök, amiket le kell vetni, mit említ a Kolossè 3: 1-10m
Leginkàbb hàrom kategóriàt hoz:
1) A testi bûnök, a szexualitàs hàzassàgon kívüli ès ferde hajlamai ès formài, ami miatt az akkori görög vilàg, meg a mostani keresztyènsèg utàni nyugati vilàg is teljesen ki van fordulva önmagàból. A nemisèg kérdéee egyszerre lett vallàsa és bàlvànya a Nyugati vilàgnak. Igen veszèlyes, ès igen közel hozza minden birodalom szèthullàsàt a züllöttsègnek ez a formàja.
2) A vilàgi anyagi dolgok szeretete ès hajszolàsa. Pèldàul a fösvènysèg, haszonlesés, a minden àron gyûjteni és felhalmozni akaràs, mintha az tartana meg minket és nem az Isten. Ettôl is szenvednek jócskàn a keresztyènek. Ez se kicsi ès ritka formàja a bàlvànyimàdàsnak.
3) A harmadik kategória a legmèlyebben gyökerező bűn. Az indulat bûne, mint a harag, irigysèg, neheztelés, gyûlölet, gôg. Mind a hàrom veszèlyes, de ez gyökerezik a legmélyebben bele az emberi szívbe ès onnan a mèlyrôl küldi fel a sok rosszat, ami màr cselekedetekben is megnyilvànul. Ez pusztít le minden kapcsolatot, közössèget. Megtàmadja a keresztyèn hàzassàgot, ès ez az ördögi bûn húzódik meg a keresztyèn közössègek kettèszakadàsakor is.
Ettôl ugyanúgy írtózni kell, mint a testisèg vagy az anyagiassàg bûneitôl. Ne feledjük, hogy itt az ige keresztyèneknek szól, egy hitvalló gyülekezetnek sz9l, nem egy nemzeti vagy nèpegyhàznak.
Nyilvàn a bûnbôl nem tudjuk sajàt magunkat megszabadítani. Arra csak az Úr Jèzus kèpes. De a hívô embernek a bûnt gyûlölni kell, az ellen harcolni, kèrni, hogy Jèzus vegye el. Segítsen az Úr abban, hogy mint egy régi koszos, büdös, izzadt ruhàtól megszabaduljunk, ami rànktapad, amiben nem èrezzük jól magunkat mondjuk egy hosszú munkàs nap utàb így az augusztusi megrekedt nyàri forrósàgban.
Isten Jèzus àltal megszabadít. Nem kell azt nekünk tovàbb cipelni.
A megigazult ember dràga kivàltsàga a megszentelôdés, a régi bûnös termèszet dolgaitól megszabadulni, ès az új krisztusi természet dolgait felvenni.
Ezt felvenni úgy lehet, hogy Jèzussal èlek, benne èlek, ès Ô énbennem.
Szintèn a galatàknak írja Pàl ezeket a sorokat:
"Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem."
Galata 2: 20
A Krisztusban gyönyörködöm meg az ô dràga igèjèben. Nem a vilàgban, nem a vilàg szèpsègèben ès èlvezeteiben, hanem a Krisztusban, ès az Istennek tetszès, az Isten szolgàlatànak az örömeiben.
Ez erôsíti az Úrral való kapcsolatomat, közössègemet. Ez megújulàst munkàl bent a szívben, ami elèbb-utóbb làtszik az èletemen, és hallatszik majd a szavaimból is. Így leszünk új emberré, amely egyre inkàbb hasonlít az eredeti emberhez, Àdàmhoz és Évàhoz, akiket Isten lelkileg a maga kèpère ès hasonlatossàgàra teremtett.
Segítsen az Úr ebben minket. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu