Prèdikàtor 4: 7-12
Megfigyeltük-e, hogy a jàtszóterek hogy magànyosodnak el? Règen a gyerekek lejàrtak jàtszani, kèsôbb jàtszani ès telefonozni, aztàn csak telefonozni meg beszèlgetni, most pedig màr le se jàrnak.
Ha a gyerekek között ilyen nagy bajt okoz a magànyossàg, akkor mekkora lehet a baj a felnôttek között!?
Tàrstalansàg, közössèg. Errôl lesz ma szó az ige alapjàn.
Mi a tàrstalansàg? A magànyossàg?
Mi nem az? Ki nem magànyos? Példàul nem az, akinek mèg nincs vagy màr nincs hàzastàrsa. Attól, hogy még nem házas, de van barátja, csalàdja, gyülekezete, az nem feltètlenül magànyos. Mert ameddig az a kérdés, hogy én kinek lehetek a felebaràtja, addig van tàrsam is, meg szolgàlatom is. Lehetetlen, hogy az ilyen ember magànyos legyen.
Mi az, ami tàrstalansàg?
Gyülekezetnèlküliség.
Csalàdtalansàg. A màsokkal való tudatos nem törôdés. Ez magànyossà tesz. Ennek egyetlen oka a bûn, az önzès.
Mi még a tàrstalansàg vagy magànyossàg?
Hàzassàg megszakítàsa közös elhatàrozàs alapjàn. Lehet ennek oka egy nyitott hàzassàg, hogy neked is van, meg nekem is van valakink. Vagy az, hogy van köztünk egy hatàr, a pènz kereset ès a problèmàk feszültsègek elkerülése a hàzastàrssal, ami igeellenes úgy ahogy van. Pèldàul, közös elhatàrozàsból külön èlünk èvek óta úgymond a munka miatt. Vagy legalabbis ezt hazudjuk magunknak elsôsorban...
Az ige szerint a fèrj ès a felesèg nem èlhet külön. Nem règ vettük, hogy ez annyira igeellenes, hogy a II Helvét Hitvallàs külön kitèr rà, amikor a hàzassàgról tanít az 1 Korintus 7 alapjàn.
Itt van mèg a haràcsolàs miatti elmagànyosodàs.
A zsugorisàg miatt a bolondsàgig spórolok, màr nem is eszek, a sötétben ülök a hàzban, màr mindenki utàl, màr kinevetnek, de a fösvènysèg bàlvànyàt kèt kèzzel szorítom. Mèg öregen, elhagyatottan is. Mert èn aztàn tudom, hogy kell a pènzt megfogni. Igen, de kinek? Az ördögnek gyûjtesz? Meg aztàn jó kèrdès az is, hogy te fogod a pènzt, vagy az fog tèged?
Minek a sok haràcsolàs, ha úgy is magad vagy?
Mai textusunk ezt az utóbbit hozza, hogy nincs egyàltalàn vagy màr nem lakik vele a felnôtt gyereke, ès csak gyûjt, haràcsol. Ez egy megkötözöttség. Jellemtorzító hatàssal bír. Önzôvé tesz, csak maga szàmít. A magànyossàg oka mi? Úgy tûnik, hogy itt is az önzès, a bûn.
Gyűjt, de nincs gyermeke, akire hagyja. A szegènyekre nem gondol, betegekre, elesettekre. Mert azokra miért nem lehetne hagyni? Azért nem, mert eszébe se jut. Az egyhàzra meg végkép nem gondol. Az egyhàz inkàbb csak adjon. Nincs, akire hagyja, mert hagyhatnà egy szegény rokonra is vagy kezdô fiatal csalàdra. De nem teszi. Mert szàmàra nincs senki màs, csak önmaga.
Elmagànyosít a korszellem is, aminek néha még a keresztyènek is bedôlnek.
A vàlàs nèpbetegsèg lett.
Màr nem vagyok bele szerelmes, elvàllunk. Màr sokat vitàzunk, elvàllunk. Màr feltünt az igazi, elvàllunk. Màr kirepültek a gyerekek, nincs amièrt harcoljunk, elvàllunk.
Olyan könnyelmûen veszik ezt a mai emberek. Ennek bizonyítèka, hogy mèg a keresztyènek, sôt a lelkèszek között is igencsak megjelent ez a jelensèg az utóbbi 5-10 èvben.
Passzív vàlàs a lelkèszeknél, hogy nem jövök jól ki a gyülekezettel, a felesègemmel, ezèrt evangelizàciós, zsinati vagy màs egyhàzi, munkahelyi körutakon vagyok àllandóan, csakhogy ne legyek otthon, Salamon kiràly a lelkiek hiànyàt fizikai dolgokkal akarta pótolni.
A korszellem mellett sokat ront a felborúlt értékrend. Hogy nem az hatàrozza meg a gondolataimat, aminek meg kellene, màssal van tele a szív, és emiatt rossz döntèst hoz az èrtelem.
Cseri Kálmán egy bizonyos èrtèkpiramist említ, amikor a vàllàs okozta problèmàkról tanít èppen ennek az igènek az alapjàn.
Elmondja, hogy a mai èrzelmi alapokon való gondolkodàs helyett hogy kellene gondolkodni.
A piramis aljàn az èrzelmeknek kell lenniük, azon felül van a derekas rèsz, az èrtelem, az èrtelemnek kell irànyítani az érzelmeket. Az embert meghatàrozó értékpiramis legtetején a hitnek, az Istennel való kapcsolatnak kell elhelyezkedni. A hit, az Úrral való élô és személyes kapcsolat kell, hogy vezessen.
Ha ez vezet, akkor a kapcsolataink nem kettôs, hanem hàrmas fonalak lesznek. Az Úrral való ès az egymàs felè èpített kapcsolatok, kötelèkek hàrmas, erôs fonallà szövôdnek össze.
Mi jellemzi ezt a hàrmas fonalat?
Jobban boldogul kettô, nint egy. Az ember egyedül nem boldogul. Àdàm az Èdenben nem boldogult. Pedig ott igazàn adottak voltak a feltètelek. Egyedül, bàrmilyen tehetsègesek vagyunk, nem fog menni.
Az èletünk egy vàndorút a mennyei haza felè, veszèlyek között. Kèpzelj el egy vàndort, aki bajba kerül, egyedül csapdàba esik, ès nincs aki segítsen rajta. Egyedül te se, èn se boldogulunk. Kell a csalàd, kell a gyülekezet.
Fàradozàsuknak szèp eredmènye van, mondja az ige. Nem csak a munka eredmènye, hanem annak is az àldàsa, hogy milyen a testvèri közössèg, az Úr àldàsai, az egysèg, a közös örvendezès öröme.
Ha elesnek, egyik fölemeli a màsikat. Néhàny képmutaó önigaz farizeust leszàmítva mindenki esik, bukik, vètkezik. Milyen jó, ha Isten ad mellèd egy tàrsat, aki szeret, ès felemel.
Egymàs mellett megmelegesznek. Ez az ige nem csak a hàzasokra igaz. A szív nèha kihül, a hit, a szeretet is, mint az , aki egyedül fekszik az àgyban. Isten azèrt ad tàrsat. A szív csak közössègben melegszik fel. Közössègben Istennel ès közössègben egymàssal.
Jèzus a kereszten az èletèt adta, hogy a közössèg akadàlya, a bûn, megszünjön, hogy a szív, újra igazi közössègbe kerüljön. Istennel ès egymàssal. Becsüljük meg ezt. Àmen
Tóth Z ev ref lp