Ebből az évből kimenőleg a zarándok zsoltárokat kezdtük el venni. Kettőt eddig, ma a harmadikat, és mind a három más.
A 12o-as a kesergést szólaltatja meg, mert ott az igazságtalanság. A 121-es azt, hogy Kihez fordulok segítségért? A 122 viszont már egészen más. Az öröm, a gyülekezet és az istentiszteletnek való öröm.
Ebből az látszik, hogy a keresztyén ember életében van egy hullámzás. Nincs mindig keserűség, de nincs mindig öröm sem. Isten azt akarja, hogy örvendezők legyünk. Miben lehet örvendezni? Jó pár dologban: Isten szeretetében, szolgálatában, megszentelődésben, jövőt illetőleg van egy reménységünk. Az ember élete tart a mennyei Jeruzsálem felé, ami egy biztonságot és örömöt kell, hogy adjon.
Ebben a zsoltárban a boldogság hangja szólal meg. Mert élvezi, örül annak, hogy együtt felmehet Isten házába.
Érdekes, hogy a templom, az imaház, az istentisztelet, a vallásos élet a magyar kegyességben sokszor egy negatív hangot kap. Mintha a gyülekezethez való ragaszkodás az igazi keresztyénség ellentéte lenne. Pedig a Biblia tévhethetetlen tanítása szerint pont, hogy nem így van. Visszatérünk még erre. De előbb nézzük meg, hogy miért olyan boldog ez a zsoltáríró.
Miért olyan boldog?
1 Azért mert szereti az Istent tisztelni. Ez teszi boldoggá.
Zarándokol, ide tart. Ahogy mi is. Mehetünk az Úr házában. Ez egyáltalán nem természetes. Gondoljunk bele, hogy Isten önmagában is boldog, nem szorul a mi tiszteletünkre, de Isten lehetővé teszi nekünk, hogy felmehessünk az Úr házába, és őt ott tisztelhessük. Ez egy kiváltság, mert büntetést érdemelhetnék a bűneim miatt, de kegyelmet kapok, és ez egy ok, alap, kiváltság, hogy találkozok vele, beszélgessek vele, szól hozzám én pedig tisztelhetem.
Van egy elhajlás, ami jelen van Beregújfaluban, nálunk is, a gyülekezetben is, hogy amikor nem vagyok jól lelkileg, akkor kerülöm az Isten házát. Pedig az ige tanít, hogy tisztelnem kell az Istent. Ha nem teszem, akkor nem méltatom magam erre, sőt Istent sem méltatom a tiszteletemre. Másrészt meg ezzel kifejezem, hogy nem az Istentől várom a megoldást, a szabadulást, hogy abból a nyomorúságból megszabaduljak.
Isten elől nem lehet elrejtőzni és a problémák sem oldódnak meg maguktól. A gyülekezetünk húszéves korosztálya bújkál a nagyvilágban az Isten elől. Ha nem is mind, de vagy 7o százalékuk. Tudatosan nemet mondanak arra az Úr Jézusra, akinek a félelmében felnőttek. Mindenhova elérkeznek, csak ide nem. Nincsenek ott az Istentiszteleten, tanácsadást nem fogadnak és nem is kérnek, ha tehetik az Úr házát kerülik. Mert nem szeretik és nem is tisztelik az Istent, akitől gyakorlatilag az életüket kapták, úgy mindent egyben. Igaz, hogy csak ez az egy korosztály hajlott el, de mégis bújkálnak az Isten elől. Pedig Isten elől nem lehet ebújkálni, és a húszéveseknél is jönnek a problémák, amelyek majd rendre nem lehet Isten nélkül megoldani. Ők már nem örülnek annak, hogy az Úr házába feljöjjenek. És egy nap nekik is meg kell állni az Isten előtt. Isten elől nem lehet elbújni. Meg lehet hozzá térni, de előle elbújni nem.
Nézzük ezt a zsoltárt a családokra lebontva. Mindig a családfő felelősége, hogy biztassuk a házunk népét az ige szavaival: "Menjünk fel az Úr házába." Az ige szerint a baj idején nem elrőjtözni kell, hanem az Úr házába menni. A családnak sem. Főleg a családfőnek, főleg ha a társával összerúgta a port. Ilyenkor kellene a legjobban feljönni és Istennél segítséget keresni. Nem a gyülekezetet, nem a többi hívőt, nem az Istent bűntetni, mert nem vagyunk a helyünkön és leordítjuk egymást fejét, ahelyett, hogy Isten előtt térdre borulnánk már végre, amikor támad a Sátán, vagy jönnek a bajok. A rejtőzés a bűn párja. Ádám és Éva, Jónás a lelki mélypontokban elrejtőztek, de az Isten megkereste őket. Isten keres téged, Isten azt akarja, hogy a családfő ne elbújkáljon az Isten tisztelete idején csütörtökön meg vasárnap, hanem biztassa a saját háza népét: "Gyertek, menjünk fel az Úr házába." Na ilyen, egy igazi férfi. Aki meg egy összezörrenés miatt kihagyja az alklamat, csak egy durcás kisgyerek, egy férficske, fiúcska, aki még magát sem tudja rendben tartani, nemhogy a feleségét vagy a családját. Ez a férfias, amikor apuka azt mondja, elég, itt az idő, csütörtök este van, kedvesem öltözzünk, az imaházban ma este istentisztelet van, ott van a helyünk, Isten megérdemli.
Szánkkal, kívánságunkkal, tetteinkkel, döntéseinkkel - megvalljuk, hogy szeretjük Istent, szeretjük az ő tiszteletét.
Ez a legfőbb kötelességünk, hogy dicsőítsük Istent. Vele boldogságban éljünk.
Amikor vele boldogságban élünk, élvezzük a vele való kapcsolatot, akkor dicsőítjük őt a legjobban.
Mert az igazi biblikus kegyesség soha nem tartja nyűgnek, hanem örömnek az Isten tiszteletét.
Miért örül még ennek a 122-es zsoltárnak az írója?
2 Mert szeret összegyűlni a szentekkel, és együtt dicsőíteni, tisztelni az Istent.
"Menjünk el az Úr házába!" Ez egy hívás. Ez egy közösségi hívás. Nem online csoportban, hanem igaziból egy valós Istentől valós embereknek egy valós összejövetelre szól a hívás. Ez mindenkinek szól. Aki az Urat szereti, annak mindenkinek össze kell jönni, hogy dicsőítsük az Istent, tiszteljük őt együtt is.
Vannak gyengeségek, amelyek gátolják, hogy az Úr házába menjünk.
Ilyen az elbizakodottság, a kishitűség, a túlzott önbecsülés, kényelemszeretet, lustaság.
Ilyen az önigazultság, hogy minek menjek oda, amikor azok rosszabbak.
Ilyen a közömbösség, hogy nincs ott semmi új, úgy sem jön el mindenki. Ez a fásultság.
Ilyen még a könnyelműség, hogy még ráérek, még élni akarok. Ez a húszévesek bolondsága, amit később nagyon fognak bánni.
Ilyen a hangulat, hogy ha van hangulatom, akkor megyek, ha nincs hangulatom, akkor nem megyek.
Egyet jól jegyezzünk meg: ha nem megyünk Isten tiszteletére, akkor mindig az ördög kezére játszunk. Az ördög célja az, hogy Istent ne tiszteljük, ne járjunk egybe, ne dicsőüljön meg, válljon nevetségessé a keresztyénség. Legyen a templom, legyen az imaház zárva. Vagy a szív, és akkor emiatt nem megyek.
De ha komolyan veszem Isten szeretetét és tiszteletét, akkor a szívembe öröm költözik.
Miért örül még a zsoltáros?
3 Mert szereti Jeruzsálemet
Jeruzsálem az Isten népe, helyi népe, a gyülekezet. Isten az ő gyermekeit arra nevelei, hogy szeressük. A miénket szeressük. Nem a másét, a miénket.
Ha te szereted Istent, akkor szereted az ő népét is, akkor oda figyelsz, gondot viselsz az ő népére is.
Sokan a templomot, az imaházat, a gyülekezetet negatívan állítják be, hogy itt rejtik el az igét, képmutatókkal van tele meg hasonlók. Lehet, hogy akik ezt írogassák a Facebookra, okkal teszik. De ez nem feltétlen általános.
A Bibliában a gyülekezet soha nem negatív. A magányos keresztyénség annál inkább, de a gyülekezetet szerető, Istent együtt tisztelni szerető keresztyén fogalma a Bibliában soha nem negatív.
"Szépen épült." - Mitől épülünk szépen? A téglától? Nem attól. Az Úr Jézustól, az ő szeretetétől és szolgálatától.
Az a szép és gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Amikor együtt küzdenek az evangéliumért. Amikor az özvegyet és árvát meglátogatják. Amikor tud együtt sírni a sírókkal és együtt örülni az örülőkkel. Ezzel épül meg.
"Jól egybeszerkesztett." Mi vagyunk az élő kövek, Isten minket szerkeszt egybe. Csiszolgatva, illesztve, beépítve. Isten szerkeszt egybe. Ez nem kérdés. A kérdés, hogy mennyire vagyok egybe szerkeszthető? Egybe csak az szerkesztődik, amelyik benne van az építkezésben, ami a Mester kezébe kerül, amely hajlandó az ő kőműves kalapácsa, rodmáló vésője alá kerülni.
Ez a lelki egybeépülés azzal indul, hogy szeretem az Urat, a gyülekezetet, az igét, és kívánom mindezek megépülését, élvezem és szeretem az Isten tiszteletet, és örömet szerez az, hogy Isten engem megépít.
Ha szeretjük Istent és tiszteljük, akkor Isten örvendezik bennünk. Mi gyönyörködünk Istenben, és Isten is gyönyörködik bennünk. Látja rajtunk Krisztust, akiben ő gyönyörködik.
Isten azt akarja, hogy egymással is építsük a kapcsolatot. Fontos mindenki a gyülekezetben. Dávid hőseinek a felsorolására emlékezzünk. "De a hárommal nem ért fel." Magam nem érek fel azzal, hogy közösségben együtt szolgálunk.
"Könyörögjetek Jeruzsálem békességéért." A rendezett lelki kapcsolatért imádkozni kell. Amikor ezek a lelki kapcsolatok fejlődnek, akkor ezen lehet örvendezni.
Ha lelkileg rendben van Isten népe, akkor oda tud figyelni a többiek lelki és fizikai szükségeire is.
Meg kell látni a másik nyomorúságait. Ott van a Jeruzsálemi ősgyülekezet. "Nem volt köztük szűkölködő" Miért? Nem a pénz miatt, hanem az odafigyelés miatt. Ha nincs egy jó kapcsolat a gyülekezetben belül, akkor nem tudunk jó missziót végezni kifelé sem. Mert lehetek én aranyszájú Szent János, de ha megtér valaki az igehirdetésre, hova hozom, ha a gyülekezet belső kapcsolatai, vagy missziós és diakóniai szolgálatai nincsenek rendben. Prédikálok, megtér, bejön a gyülekezetbe, leépül és elmegy. A gyülekezeti élet nem csak annyi, hogy a tiszteletes úr mond egy szép igehirdetést vasárnap és aztán áldás békesség, egy hétig az egyház megszünt létezni. A gyülekezeti élet, több, mint egy jól elmodnott prédikáció. Sokkal több. Imdákozni kell a gyülekezet békéjéért, lelki jólétéért. Isten ezt helyezi ma a szívünkre, egymásra oda kell figyelni.
Miért örül még a zsoltáros?
4 Mert kívánja Jeruzsálem békességét
"Békesség legyen a te várfalaid között."
Mi van a falaink között? Mire vágyunk, hogy a falaink között legyen? Sokan egy smart led TV-re, sokan csak egy kis békességre, sokan egy rég nem látott szerettükre, vagy legalább egy békés karácsonyi vacsorára. Mi van a falainkon belül? Mire vágyunk, hogy legyen? Isten tiszteletére? Békességre? Kéred az Istentől? Úgy gondolod, hogy magától van?
Ami jó, az semmi nem magától van. A rossz az igen, de a jó nem.
Mi van az egyház falain belül? Valahol ezt úgy kérdezik meg, mi van a színfalak mögött.
Nem gondolom, hogy nálunk így kellene ezt feltenni. Nem gondolom, hogy az Evangéliumi Református Egyház, egyházi népszínház lenne, bár kétségtelen, hogy létezik ilyen is valahol. Inkább azt kérdezem, hogy kívánod a gyülekezeted békéjét, megépülését? Ebben nem vagyok mindig biztos? Nem vagyok mindig biztos, hogy a csütörtöki kimaradásaid jogosak. Isten látja a szíved. Jó lenne, ha ott lenne, jó lenne, ha kívánnád és kérnéd Jeruzsálem, a gyülekezet békéjét. De ehhez itt kellene lenned. Nem lesz neked sem, míg nem kéred a gyülekezet békéjét, és megépülését. Érdekes, hogy a héber nyelvben a béke, annyit tesz, mint békében való élés, jólétben, bőségben való élés. Kálvin a zsoltármagyarázatában rámutat erre.
Jót kívánsz a te gyülekezetednek?
Jót kívánni az fog a gyülekezetnek, aki szereti. Nem szeretgeti immel-ámmal, héba-hóba, hanem szenvedélyesen szereti.
Dávid a cédruspalotájából kinézett és látta, hogy Isten csak egy sátorban tiszteltetik. Rögtön akart építeni neki valami nagyobbat és komolyabbat. A vágy, a döntés, az áldozat, a szenvedély, a kívánság, az imádság - ez mind mutat valamit. Hogy szeretem az Istent és az ő tiszteletét?
Van még egy a zsoltár végén, amit látnunk kell.
6 A békés templom és az igzságos ítélőszék egysége.
Dávid, mint király Jeruzsáelmben volt, Cádók a főpap is. A királyi ítéletek és a főpapi szolgálatok, mind ott voltak, tökéletesen összhangban.
Ez Jézus királyi és főpapi tisztére, azok egységére vonatkoznak.
Kálvin János írja a zsoltármagyarázatában, az üdvösségünk két dolgon nyugszik, az egyik, hogy Jézus a főpapunk, a másik, hogy Jézus a királyunk.
Lehet erről beszélgetni, hogy mit is jelent ez.
Isten jelen van, mint Király is, akinek elfogadom az útmutatását, hatalmát, oltalmát. Teljesen alárendelem magam Istennek, mert Ő a király, elfogadom azt, amit mond. Tőle kérem és várom a segítséget.
Isten a Felsőbbség. Úgy megyek istentiszteletre, hogy nem én vagyok a fontos, nem azért megyek, hogy nekem jó legyen, feldobódjak, lássak valami újat, érdekeset. Azért megyek, mert Isten a fontos. Ha ott vagyok, akkor hogy vagyok ott: indulatosan, kritikusan, közömbösen, ábrándosan? Vagy úgy vagyok, hogy épülni akarok, tisztelni akarom őt és meg is akarom valósítani az ő akaratát az életemben.
Mert ez a biblikus, ez az Isten előtt kedves, ez hoz az életedben örömöt, ez hoz jó kapcsolatot az Úr Jézussal.
Adja az Úr, hogy így legyen mindnyájunk életében.
Mondik László ev ref presbiter és Tóth Zoltán ev ref lelkipáasztor