Isten vezetése. Felhő és tűzoszlop, mint kézzel fogható jelenlét, nincsenek egyedül se éjjel, sem nappal.
Isten velük van. Ahogy velünk is. Ez kellett volna, hogy adjon nekik erőt és egy kitartást, de még sem adott. Legalább is nem mindenkinek.
Isten ma is vezet, erőt ad. A nyomorúságok között is, és ez kell, hogy adjon a korona alatt is egy erőt és kitartás. Ezért fontos, hogy foglalkozzunk az igével éjjel és nappal, megértjük a vezetését, akaratát. Csak nem tűzoszloppal, hanem igéje és Szentlelke által. Ezekben megértjük, hogy mit is akar velünk cselekedni.
Milyen is ez a vezetés?
Ez a vezetés biztos. Isten igéje tévedhetetlen , soha nem vezet bele kétséges vagy bizonytalan dolgokba. Nem vezet kaotikusan, nem változtatja az akaratát egyik napról a másikra.
Ez a vezetés világos. Az Úr nem a homályba vezet, nem rébuszokban beszél. Ha egy ige nehezebben is érthető, akkor összevetjük a többi igével és az egész egyben egy világos képet tár a szemünk elé. Jézus maga mondja magáról, hogy ő a világ világossága, aki utána megy, az nem jár sötétségben.
Isten vezetése nem ellenkezik a Szentírás világos kijelentett tanításával.
Isten Lelke nem fog önmagának ellent mondani, mert Istenben nincs ellentmondás. Az igében lefektet világos alapelveket Isten szolgálatára, a családra, egyházra, nemzetre, hazára, munkára, pihenésre, egyszóval az élet minden területére nézve. Ezeknek az alapelveknek, princípiumoknak a mentén vezet.
Isten mindig úgy vezet, hogy az mindig Isten dicsőségét munkálja és szemléltetni. Ez akkor is úgy van, ha elsőre nem úgy tűnik. Az elején nem kedvező, de végén mégis mindig az Isten dicsőségét és az ember javát szolgálja. Ott van például a József története.
Mi jellemzi azt az utat, amin Isten vezet bennünket?
Vannak rajta nehézségek, próbák, akadályok, de vannak rajta üdítő és örömteli pihenők is.
Az ige alapján, a nagy rabtartó, a Sátán mindent megtesz, hogy megkeserítse, elhitesse, megölje, a szolgálatából ki ne engedje az embert. A fáraó taktikája, az ördög taktikája. Ott és itt is. Vegyük komolyan, hogy van az ördögnek egy taktikája, ami ellenünk irányul. Ezért int az Isten, hogy vigyázzunk.
Vannak továbbá próbák és nehézségek.
Az ember ezt kétféleképpen szokta lereagálni. Az egyik út, hogy rábízzuk Istenre, várjuk az ő szabadítását, kegyelmét, hogy mi az, amit velünk kezdeni akar. A másik út, amikor az ember elrugaszkodik Istentől. Mi történik ilyenkor? Elkezd az ember saját magában bízni vagy másban. Ez egy bálványimádás.
Ez a lelkület meg volt bennük ott a Vörös tengernél, mert az 1 Kor 1o ír erről, hogy sokan nem bíztak meg Istenben.
Miért lehetséges ez, hogy látja a csodát, Isten hatalmát és mégsem bízik meg benne?
Az egyik válasz erre a csodahit. Addig hisz, míg látja a csodákat. Ez is hit, de ez a hit nem tud úgy megbízni Istenben, mint amikor kapja az üdvözítő hitet és az alapján hisz. A csoda hit addig tart, mint maga a csoda.
Sokan ma is csodákat hajszolnak, mert ebből táplálkozik a hitük. De az addig is tart.
A másik válasz erre az ideiglenes hit, mint a magvető példázatában. Örömmel veszi, de ha jön a nyomorúság az üldöztetés, akkor megbotránkozik. Ez testies gondolkodás. Az ember bepánikol és eluralja a félelem. A félelem vezeti az ember.
Az 1 Kor 1o végig erről ír. Kívánták a gonosz dolgokat, mert bálványimádók voltak.
Most nézzünk meg egy néhány igét, amely segíthet nekünk arra nézve, hogy vigyázzunk és kerüljük ezeket a csapdákat. Jó a következő és a hasonló igéket a szívünkbe zárni, megtanulni, azon elmélkedni, hagyni, hogy forogjon a szívünkben.
Róma 13: 14 "Hanem öltözzétek fel az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne tápláljátok a gonosz kívánságokra" Róma 8: 13 "Mert, ha test szerint éltek, meghaltok, de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldöklitek, éltek."
Róma 6: 11-13 "Ezenképpen gondoljátok ti is (ezt tartsátok magatokról), hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek, a mi Urunk, Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék, tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban. Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek, hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek."
Ezek az igék segíthetnek, ha ezeket az igéket komolyan vesszük.
Isten a próbákból kivezet, és megadja a kimenekedést. Még ha nehéz is.
Isten, ha elkezdi a jó munkát, be is fejezi. Az ember végez félmunkát, de az Isten nem.
A szabadítás után Isten ad üdítő időket.
Ott van a Mózes és Mirjám éneke. A harc után jön az öröm, az ének, az istentisztelet ideje.
Egyiptomban nincs istentisztelet, csak amikor kijönnek, mert az Úr azt parancsolta meg.
Földi és mennyei szabadítás egyaránt ott van az Istennél. Ad földi szabadításokat is. Egyszer minden próba és nehézség véget ér, és eljön a megpihenés és a felüdülés ideje. Az Úr Jézus bűnből való szabadítása pedig itt a földön a miénk lesz, de Isten ennyivel nem elégszik meg.
Isten szabadítása itt elkezdődik, és kiteljesedik a mennyben.
Végül még egy néhány gondolat Istenről és a kilátástalan helyzetekről
Nem sima tótükör az, hanem egy viharos tenger, ahol Isten vezetését és szabadítását megtapasztalták.
Elmélkedem az szép naplementén és ez engem eltölt valami belső nyugalommal. Ez az Istentől van, és ami zavar, az meg nem. A viharok teljesen ki vannak zárva a mai modern keresztyén gondolkodásából. Ezért megalkuszik az ige tanítását, hogy ne legyenek viharok, nehézségek, anyagi vagy más fennakadások. Jézus pedig azt mondja, hogy nem azért jött, hogy békét, hanem harcot hozzon.
Istentől kijelölt táborhelyek. A pontos helymeghatározással indul a történet. Semmi sem véletlen. Még a nehézségek sem. Mert mindig van kiút, bármi vegyen körbe. Ahogy Józsefnek is, úgy nekünk is, csak felfelé van kiút.
Ahol vagyok, az azért van ott, ahol, mert ezt megelőzte egy pontos isteni helymeghatározás.
A hívő Mózes Istennel beszélte meg. Pontosabban Mózes megértette az igéből, hogy Isten mit akar, hogy akar a nyomorúságból jót kihozni, hogy akarja magát megdicsőíteni a Vörös tengernél. A hitetlen szív a sok miérteket tette fel és okoskodott, hogy nincs elég sír Egyiptomban. A hívő szív meg csendben hallgatta az igét, és megértette, hogy semmi sem véletlen.
Azok a lázongók visszamentek volna. Ahelyett, hogy leborultak volna, és azt mondták volna, ott van az én helyem, ahová Isten kijelölte, és ez a hely, a legjobb a számomra. Nem ide-oda kell vágyni, hanem meg kell várni, hogy az Isten mit akar ott velem, ahol vagyok.
Lehet az Istent dicsőíteni a viharban. Nem minden vihar a Jónás féle eset. Nem minden viharra kell azt mondani, hogy Isten azért adta, mert biztos valami nem úgyvolt. Itt minden úgy volt, mégis jött a vihar, a tenger, a próba, a támadás. Miért? Mert a régi gazda, a magát letagadó gyalázatos ördög, nem akar elengedni egykönnyen a szolgálatból, vissza akar oda vinni. Na, emiatt az ördögi ügyködések, fáraó féle támadások miatt kell aggódni, és nem a viharok vagy a hullámzó tengerek miatt. Átvisz azon az Isten, mert az az általa kijelölt út.
Tűzoszlop és erős kar - kontra zúgolódó szív.
A hitetlenség vak és Isten útjait hamisan ítéli meg.
A hívő szív látja a láthatatlant.
A hívő szív érti, a mások számára érthetetlent.
Isten megengedi a világ tombolását, hogy magát rajtuk dicsőítse meg.
Végezetül: Isten megmentette őket, hogy remegő világi szolgákból, Isten szabad népe legyenek.
Megmentve az Isten tiszteletére, és dicsőségére. Ez az egyiptomi Izráel, ez a mai keresztyén hívő nép. Isten megmentett, hogy mi az ő tiszteletére és dicsőségére éljünk!
Ámen
Mondik László
ev ref presbiter