A mai textusban Dávid király viszontagságos útja van soron, amely emlékeztet minket a mi földi életünkre, mint viszontagságos útra .
Dávid a menekültekből verbuválódott 6oo fős csapatával elért egy várost, Keilát, amit a filiszteusok dúltak.
Nem kezd el filozofálni, hogy megéri-e neki segíteni, hanem mint népe pásztora, szánalomra, irgalomra indul az elesettek iránt. Istennek lesz arra gondja, hogy anyagilag is megáldja, mert ez lesz az a fordulópont, ahol kéregetőből átmegy gazdag zsákmányt ejtő és népét felszabadító királyba. De ezt itt egy mellékszál, ahogy a misszióban és diakóniában is egy keresztyén embernek soha nem ez a fő kérdés, hogy megéri-e, hanem az, amit Dávid tesz: odafordul az Úrhoz, és az igének megfelelően jár el, segít és jót tesz, ahol tud.
Dávid háromszor is kérdi az Urat, kétszer a filiszteusok miatt, egyszer a Keilaiak miatt. Ő az ige és nem az indulat vagy a haszonlesés embere volt.
Isten pont akkor rendelte úgy, hogy egy életét mentő pap a Dávid táborába, Keiláa városába vitte az efódot, a apai ruhát, amiben elhelyezkedtek a főpai sorskockák, az Urim ésa Tumim. Ezekkel kérdezték meg az Urat azokban az időkben nagyobb és komolyabb esetek kapcsán. Mint például egy háború. Itt is ez történik.
Olyan sokat mondó volt olvasni a kilences versben, ahogy Dávid vágyik arra, hogy megkérdezze az Urat, és annak megfelelően cselekedjen: "Hozzátok ide az éfódot!"
Ez olyan, mint amikor ma azt mondjuk, hozzátok ide hozzám közelebb az igét.
Egy hétközi vagy úrnapi igei alkalmon, ha ott vagyok, akkor valahol ezért is vagyok ott: "Hozzátok ide hozzám közelebb az igét, szeretném tudni Isten szavát és akaratát."
Amikor reggel felkelünk vagy este nyugovóra tér a család, milyen boldog egy család ez, ahol a családfő vagy bárki a családba azt mondja, hozzátok ide az igét, hozzátok ide nekem a Bibliát, hadd olvassam.
ISten elmondta Dávidnak, hogy a Keilaiak ki fogják őt szolgáltatni egy esetleges ostrom idején. Ezt még a keilaiak sem tudták. Sokszor még mi sem tudjuk mit és hogyan tennénk egy éles helyzetben. Úgy igazán csak Isten tudja, hogy mi lakozik az emberi szívben. az 1 Mózes 6-ban, amikor Isten döntött a bárkáról és az özönvízről, akkor azt mondja, hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz. Ezzel születünk, ezért érdemli meg az ember a pokolt alanyi jogon, és ezért nincs más esély az üdvösségre, mint a bűn megbánása, elhagyása, a Jézus Krisztusban való kegyelem elfogadása.
De térjünk vissza a Dávid történetéhez. Dávid Isten vezetésével megmenkül a Keilai kiszolgáltatástól, és megmenekül minden mástól is. Hiába volt ő az, akire rátámadtak katonasággal, Isten oltalmában volt. Mivel Isten oltalmában volt, a világon a legbiztonságosabb helyen volt.
Ezért kell nekünk ragaszkodni Istenhez, az ő igéjéhez, végezni a missziót, a diakóniát, az Úrtól nekünk kimért feladatokat, mert így maradunk Isten közelében, a vele való élő kapcsolatban, a világ legbiztonságosabb helyén.
Nem kis kérdés ez, amikor még a hívők is félnek és rettegnek.
Van a Dávid Keilából való elmenetelének egy másik aspektusa is. Dávid egy meglepetés szerű támadással vagy hadicsellel bármikor le tudta volna győzni Sault.
Ez benne volt az akkori gondolkodásban. Ezért biztatják is sokan a barlangban, hogy ölje meg.
De benne volt valami más is az akkori emberek gondolkodásában. Amit Abigail mondott Dávidnak, hogy milyen királyként akar bevonulni. Egy véreskezű diktátátorként? Dávid tudatosan menekült ez alkalommal már. Nem akarta sem az Isten felkentjét, szolgáját bántani, sem az apósát, a családtagját.
Jó azért ezt is megnézni, hogy Isten szolgáit meg a családtagjaimat bántom-e mondjuk szóban? Modnjuk pletykában? Mondjuk a hangom és az indulataim kiáradásával? Nem kell, nem szabad, mert az ige itt nes meg máshol is, pont az ellenkezőjét tanítja.
Dávidban hűség és alázat volt.
A családok, a gyülekezetek, a missziós és diakóniai munkák első számú előmozdítói mindig ez a kettő, ami Dávidban volt: a hűség és az alázat. Amikor ez a kettő nincs meg, akkor lehet valaki akármilyen tehetséges, rátermett, és csodálatos válogatott katonákkal ellátott, mint Saul király, megverte azt már a csuda. Társadalmi vezető, politikus, polgármester, lelkipásztor és tanító egy sem lehetne, akiben nincs alázat és hűség. Akár család, akár gyülekezet, akár iskola, akár falu nagy áldást nyer akkor, ha a vezetőjét az okosság és a rátermettség mellett a hűség és az alázat is jellemzi.
Legyünk a magunk helyén alázatosak és hűségesek, mert az Úr Jézus az életével és az igéjével erre tanít minket, mert ehhez kapcsolódnak ígéretek és áldások, mert ezek nélkül még a legjobb heleyk és dolgok utálatossá és tökéletesen értelmetlenná válnak.
2 Jonatán látogatása
Ez a textus második nagy egysége.
Jonatán meglátogatta Dávidot az erdőben. De miért is? Azért, hogy kipletykálják Sault, hogy milyen egy esztelen ember. Nem ezért.
Azért, hogy pénzt és fegyvereket vigyen neki. Nem ezért.
Az ige megmondja, hogy miért: "Hogy erősítse az Istenbe vetett bizalmát."
Ilyen egy igazi barát. Aki a tekintetét, a hitét a másiknak az Istenre fordítja. Erősíti az Istenbe vetett bizalmát.
Van neked ilyen barátod a a gyülekezetben? Tudom, hogy sokunknak van. És ez nagyon helyes. Ettől már csak az lehet jobb, ha a bezárkózottak megpróbálnak nyitottabbak lenni, a másikra időt szánni, belefektetni kapcsolatokba, segítségekbe, munkákba. Még akkor is, ha ebből neked nem lesz haszon. Jézus Krisztusnak mennyi haszna volt abból, hogy 33 évere odahagyja a világ legfényesebb, legluxusabb lakóhelyét, a mennyei világ dicsőségét? Mi haszna volt Jézusnak, hogy érted meghalt, mi haszna van abból, hogy most is időt szán rád és kínlódik veled és velem? Semmi igaz?
Na ezért szánj időt a testvérre, ezért légy Jonatánja egyik Dávidnak . Ezért nem haszontalan a testvérhez elmenni, vele együtt dolgozni, szolgálni, csinálni olyan dolgokat, amiből emberileg nincs haszon, de Isten előtt kedves mégis. Például egy segítesz a testvérnek, vagy dolgozol az imaháznál, enni adsz egy éhezőnek, vigaszt egy betegnek, vagy diakóniai segítséget.
Dávid és Jonatán a szövetségüket megerősítették. Az igazi szeretet mindig ezt teszi. Megerősíti a a szövetséget, és magát tudatosan hozzáigazítja a szövetségben vállalt kötelezettségekhez.. A szeretet mindig kötelezi magát, hogy megtegye a másokért, amit vállalt.
Ilyen szövetség a gyülekezet szövetsége, amikor az úrvacsorában, az alkalmak látogatásában, a gyerek és minden más munkában részt vállalok, az ige hirdetéséséért mindent megteszek.
Ilyen szövetségi megújítás és kötelezettség vállalás a gyerekkeresztség, ahol a hívő szülők kötelezik magukat, hogy Isten félelmében neveleik a gyermeket, hogy az Őr Jézus megismerje, hogy a gyülekezetben az istentiszteletre és a szombati gyerekalkalomra elhozza, és a így a gyermek az Isten népe között lehegyen. ahogy ezt Isten igéje nagyon komolyan el is várja.
Ott van a házasság Istentől rendelt szent szövetsége. Ahol a szeretet kötelezi magát, hogy a szövetségi elvárásoknak eleget tegyen. Például a férj áldozatos szeretettel szeresse a feleségét, a feleség engedelmes tisztelettel tisztelje a férjét. Hogy egymásnak engedelmeskedjenek az igében, az Úr félelmében, hogy együtt imádkozzanak, együtt neveljék gyermekeiket, együtt szolgáljanak az Istennek.
Ma a házasságok leegyszerűsödnek egy anyagi feltételeket megteremtő intézménnyé.
De Isten népe ne ehhez igazodjon, hanem az igéhez, Ebben is.
Ilyen a misszió és a diakónia céltudatos és szervezett végzése, amely a gyülekezetnek és a benne mindannyiónknak kötelessége, a szeretet kötelessége.
Ilyen az Istentisztelet végzése. Az istentisztelet az emberei élet célja és értelme. Isten ezért teremtett embert a földre. Aki leél egy életet úgy, hogy nem jár alkalmakra és nem tiszteli az Istent, az tökéletesen elpazarolta az egész életét.
Amely keresztyén nem szereti az Istent, nem végez istentiszteletet, diakóniát és missziót, amely gyülekezet erről hallani sem akar, annak létezése tökéletesen értelmetlen, és felesleges, aminek a gyertyatartóját kimozdítja a mennyei főpap. A Jelenések könyve ezzel indul. Azt a könyvet pedig üldözések és nehéz helyzetek között írták. Ahogy ma sem hivatkozhat senki arra, hogy a Covid miatt nem végzem az istentisztelet, a diakónia és a misszió munkáját.
Isten nem a félelem lelkét adta nekünk, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét. Ezzel az igével indult a karantén első istentisztelete. És ezzel az igével vezet minket át az Isten ezen az nehéz időszakon. Az erős a szeretet és a józanság, mint a hit három szolgálóleánya pontosan segít és megmutat mindent, hogy kinek és hol kell szolgálnom igével, diakóniával, mikor és milyen mértékben lehet missziót végezni.
3 A Zífiek és DÁvid
Ezek azok, akik DÁvidot feljelentik.
Ezek azok, akik Isten nevét emlegetve hát mögött elárulják, kibeszélik és gonosz tervet szőnek Isten szolgája ellen. Valami olyan csapat volt ez, mint Júdás és a főpapok.
Érdekes, hogy Saul is, és a zífiek is Isten nevét emlegetik, miközben lebeszélik ezt a mocskot, hogy Isten szolgájának mivel is tudnának ártani.
Ilyen az, amire Ézsaiás és az Úr Jézus egyaránt panaszkodik, hogy ez a nép csak szájával közelít Istenhez, de a szíve távol van tőle.
A zjfiek árulásának köszönhetően Dávidot bekerítik, és csak egy hegy volt már Saul és a Dávid között. De Isten az ő gondviseléséből úgy rendeli, hogy Sault pont akkor megtámadják, és haza kell mennie háborúzni a filiszteusok ellen.
Dávid Isten gondviselésében volt elrejtve, a világ legbiztosabb helyén.
Csak egy hegy volt Saul és DÁvid között.
Ma két hegy van, ami Isten és ember és ember és ember közé áll.
Az egyik a bűneink hegye, ami örökre elválaszt Istent és embert, és sokszor évekre elválaszt embert és embert.
A másik hegy, a Golgota hegye, amely pontosan összeköt minket. Istent és embert, embert és embert.
A Golgota hegye, a kereszten bemutatott áldozat az, amely minket nem valami Sauloktól, hanem a bűneink jogos bűntetésétől az örök kárhozattól ment meg.