"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Ézsaiás 7: 14
Mikor és miért adatott ez a jel?
Mit jelentett az akkor és most?
Asszír birodalom árnyékában éltek ezek a népek, fenyegető veszély volt jelen. De ez inkább egy távolibb fenyegetés. Volt egy közelebbi is. Izrael és Szíria átkos szövetsége a testvér ellen, Júda ellen, Jeruzsálem ellen. Ez a veszedelem már közel volt. Sőt el is jött. Akház ezt a háborút nagyon elveszítette, amire itt most készül. Szíriába foglyokat húrcoltak, ahogy Samáriába is, de legalább onnan hazaküldték a foglyokat, viszont megöltek egy királyfit, és 12o ooo júdai harcost. Egyetlen egy napon. Akkor Akház Asszíriától kért segítséget, de Asszíria is megostromolta, ahelyett, hogy támogatta volna, sőt Edom meg Filisztea is rúgott egyet Isten népén. Gyakorlatilag mindenki Áházra tört. Emiatt és ez előtt féltek annyira. (2 Krónika 28) Ekkor hangzott el az ige. Ahogy a mi életünkben is nem elég volt a háború, az ország leszegényedése, a koronavírus, de még a nemzetünk halálos fenyegetést is kapott. Nem az iszlámtól, és nem is a külföldiektől, még csak nem is a biblia- és keresztyénellenességéről ismert Európai Uniótól. Itt és most Isten drága igéje hangzik biztatásként, ahol szintén halmozottan vannak jelen a félelmek.
Akház idején a legrosszabb az volt az egészben, hogy nem keresték a megtérést, nem keresték az Istent. Ezt a jelet, az Immánuel próféciát is úgy kapták, hogy nem kérték. Milyen szomorú, amikor az emberiség még a bajban sem kéri Isten segítségét. Jelenleg is a hitetlenség a legnagyobb veszély és szomorúság. Még a világjárványról is úgy beszélnek: legyőztük a koronavírust, aztán már itt van a mutálódott változat. Isten nélkül nem tudunk mi legyőzni semmit, csak dicsekedni a nagy semmivel.
A vírus és a politika fenyegető veszélye, a háború, a katonai behívók, annyi minden van, ami miatt lehetne félni, de Isten jelt ad. Annyi mindent fenyegeti a kis Kárpátalját, az Isten itt lakó népét, mintha minden ördög rajtunk akarna bosszút állni. Ebben a helyzetben Isten előtt meg kellene alázkodni, de nincs alázat, nincs megtérés, nincs semmi, sőt mintha az emberek még istentelenebbek lettek volna. És nem csak Magyarországon, ott eddig is eléggé azok voltak, hanem mintha már Kárpátaljára is átjött volna ez a hitetlen vak magabiztosság, gőgös buta istentelenség. Isten nélkül legyőzzük ezt, meg amazt.
Meg vannak az előkészületek. A világ ünneplőbe öltözik, reklámok csinálják a feelinget: Its a wonderful world feeling lengi be az ünnep előtti heteket. Jónak lenni jó lenne és enyhébb a kijárási tilalom. Nincs karácsony Kevin nélkül, és nincs karácsonyi ajándék hitel nélkül , ha még esne egy kis hó, akkor tényleg minden összetevő a helyén lenne a tökéletes magyar karácsonyhoz. Legfeljebb az a gond, ha itt-ott elmaradt a karácsonyi vásár, a kolbász, meg a forralt bor, főleg a forralt bor sokak nagy, de nem megoldhatatlan bánatára. De ha más nem, akkor a mobilhálózatok karácsonyi reklámzenéje megadja a feelinget. Mindenki tudja, készül a karácsonyra.
De vajon mi, Isten népeként milyen előkészületeket teszünk? Hogy készültünk az ünnepre? Ma szenteste, holnap karácsony. Nehogy úgy legyünk, mint Akház a háború előtt, hogy nem hogy nem kereste az Istent, az igét, hanem amikor Isten megszólította, hogy kérjen jelet, akkor válaszolta, hogy nem kísérti az Urat. A sok bálvány az rendben volt, de az igének való engedelmeskedés az már szerinte istenkisértés lett volna.
Volt még egy oka, amiért Áház nem kért jelet az Úrtól. Ő már megtette a szükséges előkészületeket. Amint látta, hogy Izráel, az északi országrész, az ellenséggel a szírekkel szövetkezik, ő is szövetkezett. Az Asszír világbirodalommal, hogy majd Ninive fogja őt segíteni Samária és Damaszkusz ellen. Igazából mindhárom kirabolta, és fogjokat húrcolt el. De Akház is inkább a bálványimádóknál, és azok bálványainál kereset menedéket, mintsem az Istennél. Akház az asszírok Istenét imádta saját háza tetőterében. Ezeket a tetőtéri bálványszentélyeket majd egyik unokája, Jósiás fogja kitakarítani, de Akház ott imádkozik, és nem az Istenhez, hanem az Asszírok isteneihez. Félelmek, istentagadások és bálványimádások. Ritka egy rossz felállás. Ezért nem kellett a jel a királynak, amikor a próféta azt mondta, hogy kérj jelet.
Ekkor mégis kapta a jelet. Ahogy sokszor mi is, akkor kapunk Istentől jelet, igét, ígéretet, amikor a legjobban nem érdemeljük meg, mert a sok istenbosszantásra nem is gondolunk, amikor Isten hív egy igei alkalomra, hogy megszólítson, akkor azt mondjuk, hogy nem kérek, én az Istentől semmit nem kérek. Nem kell a jel, mert nem kell az Istent. Én tőle nem ezt vártam, hát mostmár nem kell tőle semmi. A huszenegyedik század modern embere Istenhez, az Úr Jézus megszületéséhez, a jelhez úgy áll hozzá, mint egy durcás kiskegyerek. Mindenre van idő, gond, figyelem, fel-alá futkos az ember, csak a Biblia mellé, csak az imaházba, csak az Úr Jézushoz nem jut el. Eleget tesz a rokonságnak, a hagyománynak, még a nagyszerű fotóchallenge is belefér, csak Jézus nem kell. Csak a megszületett Úr Jézus nem.
Milyen jó, hogy Isten nem erre néz, hogy mi nem kérünk, pont abból az egy Valakiből, Aki rajtunk segíteni tud, Istenből, az ő igéjéből nem kérünk. Pedig de jó lenne, ha kérnénk.
Nézzük ezt a kinek kért, kinek kéretlen jelet, amit Isten szenteste ma elénk ad:
"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Jézust nem hívták Immánuelnek, mégis annak nevezték, mert Ő volt a velünk levő Isten. Immánuel, az Isten velünk.
A Bibliában, amikor Isten azt mondja, hogy veled vagyok, akkor azt is mondja, hogy ne félj. Ne félj, mert én veled vagyok.
Ez volt a mottója, a vezérgondolata az Evangéliumi Református Egyháznak a 2o2o-as évebn. Amikor Január elsején elhangzott az első igehirdetés, akkor még senki nem gondolta, hogy mennyire szükségünk lesz erre, hogy ne félj, mert én veled vagyok.
Valóban velünk volt, valóban nem kellett félni. Sem itt a földön, sem a halálunk óráján, sem a halálon túl, amikor minden embernek meg kell állani az Úr Jézus előtt. Aki Jézus nélkül mer élni és meghalni, az a halála pillanatában életében még egyszer meglátja Jézust, de mint ítélő Bírót, aki jogosan örök kárhozatra küld a valós bűn, egyetlen jogos büntetéseként. Aki viszon már most hittel a szívébe zárja, hogy Immánuel, Jézus velem, mert én az övé, ő az enyém, az nem csak a halála pillanatában fogja Jézust meglátni, hanem egy örökkévalóságon át. Az, aki ideát Immánuel, az odaát is Immánuel mindazoknak, akik benne hisznek és hiszünk.
A legbátorítóbb, a legcsodálatosabb karácsonyi hír, még annak a magyar népnek, akik sokszor azt sem tudják már, hogy Karácsonykor a Télapót, a magyar családi hagyományokat, a beiglit, az ajándékozást vagy az Úr Jézus születését ünneplejük, még nekünk is szól a drága hír: Örüljetek, Jézus Krisztus megszületett, az ő neve: Immánuel, velünk az Isten. Nem kell már félni senkinek, mert Isten ígérete Jézusban a miénk lett: Ne félj, mert én veled vagyok.
Ez zengett az pásztoroknak is kint a pusztán Jézus születése napján:
"Ne féljetek, mert íme, hirdetek néktek nagy örömet,
amely az egész nép öröme lészen:
Üdvözítő született ma néktek,
aki az Úr Krisztus
(nem a fényőfát leszállító magyar bálványocska, a jézuska, hanem a Biblia Istene: az Úr Krisztus - nem mindegy)
A jel pedig ez lesz számotokra:
találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik
a jászolba." Lk 2: 1o-11
Itt is van egy jel. És van még egy harmadik. Amikor Jézus már nem a jászolban, hanem a szívedben, az életedben születik meg. Van hely benne, van hely neki? Ez a mindenkori szentesték örök és soha érvényét nem veszítő kérdése:
van hely a szívedben az Úr Jézus Krisztusnak? Akik ma tudatosan beszervezték magukat, hogy ne jussanak el az imaházba, annak még az időbeosztásában sincs hely Jézus számára, nemhogy a szívében. Sok kicsi Akház király mond ma nemet ma is a jelre, a megszületett Jézus Krisztusra.
Isten ad egy jelet, a jászolban fekvő gyermek a jel. A gyermekben Isten, a Teremtő és Megváltó Isten. Ez a karácsonyi jel, ez a karácsonyi evangélium. Ez a jel, amit fel kell ismerni, és meg kell látni. Látod-e a jelet?
Ma sokan sokféle jelet keresnek és látnak. Van, aki a csillagok együttállását látja jelnek és csodának, és ettől várja a megújulást. Ők a horoszkóp hívők, a babiloni mágusok pogány hitének mai követői. A csillagegyüttállás nem csoda, csak jele, útmutatója a csodának, a csoda a jászolban fekvő gyermek, a megszületett Jézus Krisztus.
Valaki másfajta jelet keres. Valaki keresi a jelet a politikában, a víruskezelésben, valaki keresi egyes országok széthullásának vagy éppen megerősödésének jeleit. Valaki egy szerelmestől vár egy biztató jelet, valaki fizetésének, nyugdíjának felemélésére szeretne valami pozitív jelet látni. Valakinek reális és nem reális elvárásai vannak, de soha nem magával szemben, hanem a másikkal szemben. Jelet keresünk, hogy a másik végre már úgy formálódik, ahogy mi szeretnénk. Jeleket keresünk saját magunk elgondolta saját terveink megvalósítására, legyen az egyházi, családi vagy munkahelyi elgondolások. Valaki arra keres jelet, hogy végre már olyan törvények szülessenek, amely a népet felemelni, nem lenyúzni akarja. Legalább egy kedvező autóvámra keres jelet, hogy az unió elhasznált roncsait, legalább annyi könnyítést kapjunk. Valaki a béke jelét keresi egy háború lezárására, amitől a fiatalok külföldre szükdösnek. Sok ember sok jelet keres, de ezek a jelek nem segítenek, és nem is látszanak, még csak kilátás sincs rájuk.
Rajtad és rajtam csak egy jel tud segíteni. Az a jel, amit Isten ad. Az életjel. A bűnre, a kárhozatra az egyetlen megoldás, az Istennel való új életre az egyetlen lehetőség, a mennyországba az egyetlen egy út. A jászolba megszületett Jézus Krisztus. Immánuel, a velünk levő Isten, hogy nem félelmeink, bűneink, szokásaink, önző terveink és elgondolásaink vagy más önző és gonosz tervei és elgondolásai rabságában, félelmében éljünk.
"Ezért ád jelt néktek az Úr maga: Íme, a szűz fogan méhében, és szül fiat, s nevezi azt Immánuelnek."
Immánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten.
Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?
Nincs senki, és nincs semmi.
Ámen
Tóth Zoltán
beregújfalui ev ref lp