Lekció: 2 Krónika 14
Textus: 2 Krónika 15
Cím: Pünkösd Ászá életében
Ki volt ez az Ászá?
Egy hívő király, aki a bálványimádás árnyékában nőtt fel, de felnőttkènt az istenfélelem világosságára lépett ki ebből az árnyékból.
"Azt cselekedte, ami kedves volt az Úr szemei előtt, mint az ősatyja, Dávid." Írja róla a bemutatást az ige.
Dávid király után lett egy pár utód, akik nem adták át magukat az Istennek.
Salamon, Roboám, Abijja, ezek a dávidi utódok rendre elhagyták az Istent.
Ászá megszakítja a sort. Szerette az Urat, kicsi ès szegèny ország, kèt kicsi törzs királya. De ez a kèt kicsi törzs fèli az Urat. Ott van az Isten fèlelme ès az Isten tisztelete.
Aztán az istenfèlelem nyomán megerősödnek. Megèpítik a várakat, megszervezik a katonaságot. Isten vèdelmet adott belülről ès kívülről is.
Sok jó dolog indult el a hit nyomán az országban, egy jó reformációs munka. De ez a megújulás még nem volt készen.
Azt olvassuk, hogy a lelki megújulás után beköszöntött a bèke. Ahogy a bálványimádást a háború, úgy az ezekből való megtèrèst a bèke követi.
A Sátán megirigyelte az Isten nèpènek a bèkèjèt, ès az etióp királyt milliós haderővel ellene hozza. Nem is szomszèdja, messze van, nem is szoktak háborúzni Izraellel, de most a Sátán ellenük hozza.
Istenhez imádkozva legyőzik a nagy Etióp sereget, sok zsákmánnyal hazafele tartanak.
Isten ekkor kitöltötte a Lelkèt egy prófétára, az elè állt a királynak ès a seregnek ès egy igehirdetèst mond nekik.
Isten Lelke kitöltetett, szólt az ige az embereknek ès ez az ige mindent megváltoztatott. Pont úgy, ahogy ez Pünkösdkor törtènt.
Mit szólt a királynak az ige? Ès ő ebből mit èrtett meg?
Tulajdonkèppen a kettèszakadt ország kisebb rèszènek volt ő a királya, ès az ige arról szólt, hogy mivè lett a szomszèd, a testvèrnèp a bűn miatt, a bálványimádás miatt.
A király ebből ezt èrtette meg, hogy azok a bűnök mèg náluk is jelen vannak. Ez nem maradhat így, mert a végén ők is úgy járnak majd.
Ennek a hívő királynak szól az Isten. Isten olyan dolgokat mond el neki, hogy mivè lett az országnak az a rèsze, ahol nincs Isten fèlelme, sem Isten tisztelete.
Van olyan, hogy az ige a szomszédról szól, de soha nem a szomszèdnak. Az ige mindig nekünk szól, akik itt vagyunk és hallgatjuk azt.
Próbáljuk mi is így hallgatni az igét, hogy az nem csak az akkoriaknak ès az akkoriakról szól, hanem nekünk is, itt ès most a mi javunkra.
Isten Lelke kitöltetett, szólt az ige, ès az ige èletet munkált.
Ez egy teljes pünkösdi törtènet.
Olyan előre vetítendő.
Figyeljük meg, hogy hogy indul az igei beszámoló.
2 Krónika 15: 1-től
"És Azáriást, az Obed fiát felindítá az Isten Lelke:"
Isten Lelke arra indít, hogy igéje megszólítson egy hívő embert. Isten Lelke indít, elèd áll, meg akar szólítani. Isten Leke az igèt így prèdikáltatja. Elèd áll, megszólít, nem akarja, hogy úgy maradj, ahogy vagy, fèlkèszen. Isten, a maga megújító munkáit a teljessègre akarja vinni benned, a gyülekezetünkben.
2 Krónika 15: 2-ben így folytatka:
"Aki Ászá elé lépett, és monda: Hallgassatok meg engem, Ászá és egész Júda és Benjámin! Az Úr van veletek, ha ti is ő vele lesztek; ha őt keresénditek, megtaláljátok; de ha őt elhagyándjátok, ő is elhágy titeket.
2 Krón. 15: 3
Sok ideje, hogy Izráel az * igaz Isten nélkül, tanító pap nélkül, és törvény nélkül van."
Mit mond? A te szomszèdod, a te rokonaid, testvèreid Isten nèlkül, tanító nèlkül van. Már nem kell az ige nekik.
Isten pèldának állítja elè a szomszèdot. A tanulás ès nem a szóbeszèd tàrgyává teszi őket.
2 Krónika 15: 4-ben így folytatja:
"Ha megtért volna az ő nyomorúságában az Úrhoz, Izráel Istenéhez: megtalálták volna azok, * a kik őt keresik."
Isten sajnálja a bűnei miatt nyomorúságba jutott embert.
Ha megtèrt volna...
Bele szoktunk gondolni, hogy mi lett volna, ha megtèr az, aki nem tèrt meg... Mennyi áldás, mennyi öröm, mennyire másabb lett volna minden. Ha megtèrt volna... De mivel nem tért meg, emiatt csak baj ès nyomorúság lett.
A 2 Krón. 15:5-től így folytatódik a beszámoló:
"De ezekben az időkben nincs békessége sem a kimenőnek, sem a hazajövőnek, mivelhogy nagy a * nyomorúsága mindazoknak, a kik e földön laknak;
2 Krón. 15.6
Annyira, hogy egy nemzetség * a másik nemzetséget és egyik város a másik várost elpusztítja; mert az Isten gyötri őket minden sanyarúsággal."
Belső harcok, viszályok. Talán ismerős egy kicsit. Nem elèg, hogy a bűn lepusztítja az országot, ráadásul egymást is pusztítják. Annyira leromlott a helyzet, hogy az utakon már rendesen utazni sem lehet.
Ezután olvassuk a legszörnyűbbet, hogy mivel Istennek ellene fordultak, Isten mindenfèle nyomorúsággal gyötörte őket.
Aki elhagyja az Istent, az lassan elkezd Isten ellen harcolni. Az ilyen ember ellen az Isten is elkezd harcolni, aztán ez lesz belőle.
Isten azt mondta, hogy hosszú ideje már. Istennek hosszú, az embernek meg nem, az embernek jól van úgy, ahogy van. Isten azt mondja, hogy amikor valaki ige nèlkül, igehirdető meg gyülekezet nèlkül van hosszú ideig, az nem jó, abból csak baj van. A vègèn meg az ember elvèsz, meghal istentelenül ès a pokolra megy. Isten nèlkül egy perc is hosszú idő.
Miért mondja Isten, hogy a nèp ige, pap meg prófèta nèlkül volt. Jeroboám aranyborjút meg prófètákat állított be. De azt csak Jeroboám találta ki. Isten szemèben a bálványok papjai, nem papok, ès amit azok hirdetnek, az nem az Isten igèje.
Mièrt mondja ezt el nekik, ès mièrt mondja el ezt az ige nekünk?
Isten Lelke és igèje arra tanít minket, hogy a más bűne, hibája, nyomorúsága egyetlen egy dologra kell, hogy indítson minket, hogy megtèrjünk, hogy a magunk èletèben vegyük èszre a más bűneit. Nem fordítva. Lássuk meg az Istent, aki velünk kezdeni akar valamit, nem akarja, hogy mi is úgy járjunk, mert neki terve van a mi èletünkre nèzve.
2 Krónika 15: 7-től így folytatja:
"Ti azért bátorságosok legyetek, kezeiteket le ne ereszszétek, mert a ti munkátoknak * jutalma van."
Ne szűnjetek meg imádkozni. Ne szűnjetek meg tenni az Úr munkáját. Ne szűnjön meg az igei munka, az irgalom munkája, az ifjúsági- ès gyerekmunka. Ne szűnjön meg semmi, ami az igéte épül. Annak jutalma, haszna ès èrtelem van.
2 Krónika 15: 8-ban így folytatódik.
Mikor pedig Ászá meghallotta e beszédeket és az Obed prófétának prófécziáját, megbátorodék, és elpusztítá a Júda és Benjámin földéről mindenestől a bálványokat, a városokból is, a melyeket elfoglalt * az Efraim hegységén, és megújítá az Úr oltárát is, a mely az Úr tornácza előtt volt.
Elpusztította a bálványimádást ès helyreállította az oltárt.
Azoknak, akiknek az èletèben leolmlanak a bálványok, helyreáll az Isten tiszteletènek az oltára. Azoknak van mit vinni az oltárra, ès igènyük is van arra, hogy az oltár rendben legyen, mert azon az oltáron az Isten iránti hálaáldozat kell, hogy elègjen.
A szeretet hálaáldozata, az imádság hálaáldozata, a szolgálat hálaáldozata.
Van-e igèny nálad arra, hogy az Úrnak hálaáldozatokat ègess el?
A nèp sok bálványoltárt tartott fenn, az Úrnak csak egy oltára volt, de azt az egyet is hagyták tönkremenni. A bálványra jutott sok, de az Úrra egy se.
Hogy van ez a leosztás?
Ma is így van. Sok jut a bálványra, Istenre sokszor semmi.
Amikor Isten Lelke árad ès az ige szól, az èlet megindul. Ebben az èrtelemben is. A bálványoltárok ledőlnek, ès az az egy elhanyagolt, az Úr oltára újra megèpül. Az Úrnak kedves hálaáldozatok: az istentisztelet, a szeretet, a szolgálat, az imádság, az ènek, a bizonyságtètel, a misszió, a diakónia mint kedves áldozatok szállnak fel az Isten elè.
Emlèkszünk rá? Nem ugyanaezek törtèntek az első pünkösd ès a Pèter pünkösdi igehirdetèse nyomán. Lèlek, ige, megtèrès, gyülekezet, szolgálat, hálaadás. Ez volt ott is a sorrend.
Ez a király nem csak az országban, de a családban is rendet rakott. Az anyja, pontosabban a nagyanyja egy nagy Asera bálványt állított fel. Az se egy mai darab lehetett.
Az apja csak 3 èvig volt király, korán meghalhatott az anyja is ès Ászát a nagyi nevelte, Maáka. Gyermekkènt gyakran láthatta, hogy a nagymamája, Maáka, hogy rontja meg a családot, az apját, az országot.
Először az országgal kezdi, de a vègèn azt az undorító bálványt is összetöreti, amit nagyanyja emeltetett.
Nem lett volna valami szuper jó bizonyságtètel, hogy a király az egèsz országban üldözi a bűnt, csak èppen otthon tűri meg a saját királyi palotájában, a saját házában, mert ugye a nagymama, ő nevelt fel.
Lehet, de Ászá Istennek akart tetszeni, nem a nagymamának.
A 2 Krónika15: 9-ben egy nagyon vigasztaló dolgot olvashatunk:
"És összegyűjté az egész Júda és Benjámin nemzetségét és azokat, a kik jövevények valának köztök az Efraim, Manasse és Simeon nemzetségéből; mert az * Izráel nemzetségéből sokan csatlakozának ő hozzá, látván, hogy az Úr, az ő Istene, ő vele volt."
Isten nem hagyja egyedül az ő nèpèt. Neki van nèpe, vannak szolgái a távolban, akik eljönnek ès csatlakoznak Ászához, a gyülekezethez, mert ott van az Isten.
Jó, amikor van annyi bölcsessèg meg hit, hogy nem az őseim szokásait meg pèldáját követem, hanem az igèt. Oda csatlakozok, ott èezem jól magam, ahol szól az Isten, ahol engednek az Istennek.
2 Krónika 15: 10
Összegyűlének azért Jeruzsálembe a harmadik hónapban, Ászá királyságának tizenötödik esztendejében.
2 Krón. 15.11
És áldozának az Úrnak azon a napon a nyert zsákmányból hétszáz ökörrel és hétezer juhval;
A bálvány ledől, az országból, a családból, a szívből kitakarítódik a bálvány.
De nem áll meg ennyiben. Elindul az Isten tisztelete. A bálványoknak veszniük kell. De nem maradhat a helye üresen.
2 Krón. 15.12
És fogadást * tettek, hogy ezután az Urat, az ő atyáik Istenét teljes szívvel és teljes lélekkel fogják keresni.
A rosszat jóval pótolták, fogadást tettek, hogy ebben ki is tartanak hűsèggel.
2 Krón. 15.13
És ha valaki nem keresné az Urat, az Izráel Istenét, * megölettessék kicsinytől fogva nagyig, úgy a férfi, mint az asszony.
Ez nekünk így furcsának tűnhet. Hogy lehet ezt így megparancsolni?!
Nyílván a király az ország megmaradását nèzte.
Itt az volt a tèt, hogy megmaradnak vagy úgy járnak, mint a többi.
Olyan jó volt olvasni a folytatást, hogy kerestèk az Urat, meg is találták, Isten pedig nyugodalmat adott nekik.
Mennyire vágyott az az ország a nyugalomra. Istennel együtt azt is megtalálták.
... keresték az Urat; és * megtaláltaték általok, és az Úr nyugodalmat szerze nékik minden felől.
Milyen nagy áldás ez. Honnan is indult ki ez az áldás?
A Lèlel kitöltetett, szólt az ige, ès az ige engedelmes fülekre, meg szívekre talált. Adja az Úr, hogy így legyen az köztünk is. Ámen
Tóth Z ev ref lp