Nègy döbbenet
Nehémiás 13
Ezsdrás-Nehèmiás könyvei az újrakezdésnek a könyvei, a hitbeli megújulás könyvei. Ez nem jelent tökèletessèget, de jelent reformációt, az igéhez való visszaigazodást.
Nehémiás helytartó reformátor-fejedelem volt. Mint Dávid, Ezèkiás vagy Jósiás. Volt problèmarendezès, bűnrendezès, Isten dicsőítèse.
Aztán Nehèmiásnak vissza kellett mennie a királyi udvarba. Ez volt a hivatali rend. Egy ideig a palotába kellett tartózkodnia a helytatónak. Ez 445-433 között törtènt. 12 èv szolgálat után visszatèr.
Aztán eltelik egy pár èv. Hazajön, ès a gyülekezet tönkre van menve.
Szètnèz, ès meg van döbbenve, amit lát. Tóbiásnak, ammoni szolgának, aki Nehémiás ellen levelezett a Nehèmiás munkatársaival, gyülekezeti tagjaival, egyik korábbi ellensègnek, a varfal ellenzőjènek, odaadtak egy raktárat az Úr templomából, ahol korábban az Isten tiszteletère ès szolgálatara szánt edènyek, ès a tizedet tartották, amiből az egyház munkásait, a lèvitákat kellett volna kifizetni.
Nehèmiás, mint helytartó, egyszerűen kipakolja az illető Tóbiás dolgait a templom kamrájából.
Ez olyan, mint amikor a szívet, ami az istentiszteletünk temploma, elfoglalja valami világi, valami idegen. Egyszerűen nem lesz hely a szívben többè azoknak a dolgoknak, emelyek az istentiszteletre valók, amelyek a lelki èletet, a hitèletet táplálják ès erősítik.
Jó ebben megvizsgálni a saját szívünket, annak minden kamráját. Nem foglalta valami el annak a helyèt, nem költözött oda valami, vagy valaki, aki kiszorítja mindazt ami segíti, előmozdítja az Isten tiszteletèt az èletünkben?
2) Nehèmiás második megdöbbenèse az volt, hogy üres a templom. Se kamra, se tized, se egyházi munkás, aki az istentisztet dolgai körül forgolódjon. A lèviták elszökdöstek a mezőkre, hogy termeljenek valamit, èhen ne pusztuljon a család.
Van várfal, van templom, mindenkinek meg van minden, csak az istentisztelet nem kell, ezèrt a papi családokra sincs szüksèg.
Ekkor Nehèmiás elővette a vezető embereket így olvashatjuk:
Megfeddèm a fejedelmeket: "Miért elhagyatott az Isten háza?!"
Ezutan Nehèmias beszedette a tizedet, behívatta a lèvitákat, kiadta nekik a fizetèst, ès helyreállt az egyházi èlet.
Csak egy kis rend kellett hozzá. Pontosabban egy vezető ember kellett, akinek helyèn volt nem csak az esze, de a szíve is.
Olyan ez, mint amikor az egyháznak nincs feje, nincs presbitèrium, nem a Krisztus a Király, akinek a kezèben eszköz a presbitèrium, eszköz az igei rend. Amikor nincs fej, minden fejetlenül megy. Elmaradnak a szolgálatok, elmaradnak az alkalmak, elmarad Isten tisztelete.
De milyen áldott dolog, amikor Nehèmiás az ige alapján helyreállítja az egyházi rendet, helyreáll az istentisztelet, ès az emberek ezt látva szívesen adakoznak, mert az ige szerint ment megint minden.
Amikor a vezető emberek a helyükön vannak, az ige alapján vezetik, szervezik az egyházat, akkor azt a gyülekezeti tagok is a szívügyüknek tekintik.
Van itt egy nagyon szèp imádság, amit Nehémiás elmond, miután Isten segítségével helyreállította az Isten egyházát.
Nem magát dicsèri, nem is követel magának kiemelt tiszteletet semmi ilyenről szó sincs.
Egy csendes imádságot mond el az Úrnak: "Emlèkezzèl meg ènrólam Istenem, amit cselekedtem az Isten házával."
Isten szolgái vagyunk mindnyájan a magunk helyén. Szolgálatunkban az Istent szolgáljuk, neki kedveskedünk, ès bár az embereknek is hasznos, de a köszönetet mègsem az emberektől várunk. Hanem az Úrtól. Egyedül csak tőle.
Motiváljon minket az a szolgálatban, hogy egy olyan Istent szolgálunk, aki az övéiről nem feledkezik el megemlèkezik a mai javunkra. Ebben benne van az is, hogy kegyelmesen, irgalmasan cselekeszik velünk. Tud rólunk ès tesz èrtünk, mèghozza irgalommal és szeretettel, mert ilyen a mi Urunk. Őt szeretjük, őt szolgáljuk, aki rólunk megemlèkezik. Amikor emberi okok miatt szerencsètlenül járt az ország, az egyház, minden. Isten az övéiről irgalmasan megemlèkezik. Ennek az Istennek szolgálunk. Csak neki.
3) Nehémiás harmadik megdöbbenése a piacosok megjelenése Jeruzsálemben Úrnapján. Az istentiszteletet leépítették, és helyette piaci nap lett. Nem sabbat, a nyugalom napja, hanem vasárnap, a vásár, az üzletelés napja. Más szavakkal az Isten helyett a Mammon tisztelete vette át a módit. A piacra friss termèk kellett, ezèrt a szőlőt szombaton taposták a must miatt, a gabonát is szombaton szállították, szidóniak laktak a városba, akik egyenesen a szidóni halkereskedelem kiépítése miatt költöztek ide. Külföldi cèg, hivatal, termèszetesen mind a szombati üzletelés miatt. A kereslet határozza meg a kínálatot. Ez az üzlet alapszabálya. De milyen szomorú, amikor az Isten nèpe az Úr napján nem az Istent kereste, hanem a friss árut, a finom külföldi haltermèket.
Nehèmiás bezáratta a várkapukat, ès csak akkor nyittatta ki, amikor lejárt az úrnapja.
Erre a kereskedők kint aludtak úrnapjára virradólag a kapun kívül. Mert üzletelni sunyiban is lehet, meg nem hivatalosan, lehet szankciókat kijátszani, amikor a többiek mèg alszanak vagy istentiszteletre mennek, csendesen reggel ment az úrnapi piac. Amíg Nehèmiás meg nem fenyegette őket. Egy helytartó, akinek a kezèn katonák vannak, aki Tóbiást, az ammóni szolgát, kitakarította az Úr házának a raktáraból, az ki tudja takarítani az arab kereskedőket is a várfal alól, de ezt már nem várták meg.
De minek ez a nagy szigorúság? Miért fontos az Úr napjának a megszentelèse?
1) Mert erre igei parancs van. Nincs piac, bolt, szántás-vetès, stb úrnapján.
2) Az Úr napján, hogy mit szabad tenni, erről tanít a Biblia
- gyülekezeti èletet èlni, együtt tisztelni az Urat
- a szüksèges munka, ami az èletünk ès jószágaink èletben maradásához kell aznapra
- szabad jót tenni, az irgalom munkája: kórház, diakónia, szegènykonyha, betegek gyógyítása
3) Isten igéje szerint az Úr napja jelül
adatott. Erről ismerik meg Isten népét.
Gondoljunk bele, hogy Perzsiában nem volt templom, nem volt áldozat, nem volt semmi ilyen csak az Úr napja volt, amit megszenteltek, amikor a munka helyett az igével foglalkoztak.
Szoktunk-e erre gondolni. Isten nèpe sok mindenben más, pont az ilyen dolgok különböztetnek meg.
Isten a nyugalom napját jelül adta, mert Isten azt akarja, hogy ez különböztesse meg az ő népét minden más néptől. A nyugalom napján nem dolgozunk, nem a hobbinak èlünk, nem alszunk, lustálkodunk, telefonozunk, tèvèzünk, hanem azt megszenteljük, az igével foglalkozunk, Istent tiszteljük a gyülekezetben. Így nyugszik meg a szív, a lélek, a test is. Isten számára ez annyira fontos, hogy a tízparancsolatból egyet ennek szentelt. Elèg rèszletes utasítást adott, hogy ne èrtse senki fèlre.
Ha Isten ezt fontosnak tartja, akkor tartsuk mi is annak. A nyugalom napján a keresztyèn nèp az Úr Jézus feltámadására emlèkezik. Az új teremtésre. A règiekelmúltak, minden újjá lett a számunkra feltámadt Jézus által.
4) Nehèmiás negyedik megdöbbenése az volt, hogy a nèp összekeveredett az idegenekkel. A gyerekek fele egyik idegen nyelven beszèlt, a másik fele meg másikon.
Erre volt a legmérgesebb a helytartó. Ez a bűn nem csupán az egyház, hanem a nemzet megszűnését hozta magával. Ha nemzet megszűnik, akkor hová fog az Úr Jézus megszületni?
Az egyház ès a polgári vezetőség ezt elnézte, sőt elől járt ebben a bűnben. Miért? Mert jóban akartak lenni a világgal. Amikor a hívő nép jóban akar lenni a világgal, olyankor mindig a saját igei alapelveit adja fel rendre.
Nem szabad ilyet csinálni. Istennek csak akkor lesz ma is népe, ha ragaszkodunk az igei alapelveinkhez.
Azt nem adhatjuk fel, mert az olyan, mintha azt fejeznénk ki, hogy nekünk nem is fontos az Úr Jézus, mert semmibe vesszük a szavát.
Márpedig fontos. Hogyne lenne fontos az, aki a kereszten az èletèt adta èrtünk.
Szeressük őt, szolgáljuk őt, szenteljük meg a nevét, tegyük ezt ma, az Úr napján kiemelten is. Ahogy Isten ezt a hívő népnek meghagyta. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.