"Te vagy oltalmam, te mentesz meg a veszedelemtől. Körülveszel engem a szabadulás örömével. [Szela]
Bölccsé teszlek és megtanítalak téged, hogy melyik úton járj; szememmel tanácsollak téged."
Zsolt 32, 7- 8
A mai zsoltárunk leginkább három dolgot mond el:
Isten áldása
Isten oltalma
Isten vezetése
Ma leginkább arról tanulunk, hogy mindezek abból a forrásból fakadnak, hogy Isten nekem Jézusért megbocsátott. Ebből fakad az ember békessége is. Amit jó látni, főleg így, hogy a 2025-ös évet a békesség éveként jelöltük meg.
Áldott az ember, boldog az az ember...
Erről olvashatunk a 32-es zsoltár első verseiben. Ez a zsoltár alaphangja, amit megüt. Ès ez a szèp alaphang vègig ott szól, cseng az egèsz zsoltáron.
Azèrt èrdekes ez, mert ez egy bűnbánati zsoltár. Mégsem a siránkozás, a szomorkodás, hanem az öröm, a boldogság a 32-es zsoltár alaphangja. Kicsit olyan ez, hogy a biblikus keresztyénség alaphangja szintén ez: örülök és boldog vagyok, mert nekem az Isten megbocsátott.
Milyen ember áldott és boldog?
Erre igencsak különfèle válaszok vannak: a gazdag, a bölcs, a nyugodt, a bêkés, akit szeretnek, akit irigyelnek, aki sikeres, aki fiatal, aki egészséges, stb
Az ige ezekre azt mondja, mindez Isten ajándéka, de nem a boldogság forrása.
"Minden forrásom belőled fakad." Zsolt 87, 7
A boldogság forrása is Istenből fakad. A boldogság forrása ott van, ahol a bűnbocsánat forrása. Az Úr Jézus kegyelmében. Golgotai kereszthalála, váltságának a megèrtèsèben, elfogadásában.
"Vétkemet bevallottam, bűnömet nem takargattam...és te elvetted rólam a bűneim terhét." Zsolt 32, 5
Teher a bűn? Mi pedig hordjuk azt? Az ige szerint igen.
Hogy vagyunk a teherhordozással?
Isten tehermentesít. Annyi terhet hordunk, cipelünk. Leginkább bűnterheket, ami lelkileg lehúz, előrehaladni nem enged, fèlelemben tart, hogy egy nap egèszen a pokolig fognak lehúzni az utolsó ítéletkor...
Isten ma a Krisztusba vetett hit nagy áldását hirdeti meg: nem kell a terhet hordani. Van az Istennél bűnbocsánat, meg lehet vallani, a boldogtalanságba, a mélybe, a pokolba lehúzó bűnöktől van szabadulás.
5. v. "Elhatároztam, hogy bevallom hűtlenségemet..."
Aki (Dávid király) itt elmondja ezt a bizonyságtételt, az egy hívő ember, aki nem csak elbukott, de benne is maradt a bűnben. A rendezetlen bűn pedig lassan felemèsztette.
A bűnfelé az ember mindig sodródik. Ahhoz nem kell nagy elhatározás ...
A komoly elhatározás akkor születik, amikor az Isten a szívedben elcsendesít, hogy nem jó a bűnben lenni, nem jó Isten nèlkül sodródni a szèles úton...
Én elhatározom, hogy ezzel szakítok, az Úrnak megvallom, szívem szerint bánkódom miatta.
Most böjti időszak van. Az Úr előtt ez a kedves böjt, amikor elhatározom, hogy ezzel ès ezzel a bűnnel szakítok.
Az ilyen elhatározásokat jó bűnvalló imádságok követik, drága megszabadulások, bűntehermenetesülés.
Az ilyen bűnvallások nagy változást hoznak. A bűn nyomasztó terheit felváltja a szabadulás öröme.
Hadd mondjak egy pár példát, csak olyan hasonlatkèppen.
Emlékszünk arra, amikor az orvostól rossz hírt vártunk, és ehelyett egészen kisebb volt a baj, amit közölt. A fizetés, az ösztöndíj már elfogyott rég, és egyszer csak megjött a számlára az újabb meg vele együtt a lelki megkönnyebbülés.
Mindezek csak halvány hasonlatok arra nézve, hogy milyen is a szabadulás öröme. A bűnből való szabadulás öröme amellyel az Isten körbevesz.
Isten ezt az örömhírt hirdeti meg.
Mert ez egy örömhír: "Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel a bűneit, és lelkében nincsen álnokság."
Hát ez hogy lehet? Ez azèrt van, mert mert elhatároztam, mert megvallottam a bűneimet?
Nem azèrt van, mert ha azèrt lenne, akkor a bűneink bocsánata a mi èrdemeinkèrt lenne.
Pont fordítva van. Először jön a megèrtèse, a hittel való elfogadása annak a drága hírnek, hogy az Úr Jézusért az Isten nekem megbocsátott. Emlékszünk arra, hogy hány ember jött Jézushoz, hány ember találta meg ôt, ès hány kezdte el a bűnvallást előtte? Egy sem. Először megtalálták a Jèzust, megèrtették, hogy ő szeret, elfogad, megbocsát, kegyelmet ad, hogy ő más, hogy Ő az Isten Fia, a Megváltó, a bűneimre az egyetlen megoldás, a boldogságom, és az örök èletem forrása. Ő az, aki még egy ilyet is, mint én, elfogad, szeret, magához enged.
Ez az a pillanat, amikor az ember az Istennel megbèkèl. Megèrti, hogy bár megèrdemelnèm, de az Isten mèg sem a pokolt, a bűneim ítéletét adja, amit megérdemelnék, hanem a Jézusért a bűneim bocsánatát. Hogy ne vallanám meg neki, hogy ne mondanám el neki, hisz megèrtettem, elfogadtam, szívembe zártam azt, hogy Isten engem, bűnös embert Jézusèrt szeret.
A hívő ember már ezt megtapasztalta, ès erre vágyik akkor is, ha a bűneiben elesik, ès huzamosabban a padlón van lelkileg.
Az Úr Jèzus bűnbocsátó kegyelme a mi bèkessègünk forrása.
Van itt azonban más is, ami ebből a forrásból fakad.
Öröm. Eleve ahogy ez a zsoltár indul. Ez egy olyan bűnvallás, ami nem szomorkodással, hanem örömmel van tele. Ez egy bizonyságtètel is. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít...
Èn egy boldog ember vagyok. A bűn megkeserített, mart, ès leterhelt. De megèrtettem ès elfogadtam a bűneim bocsánatát. Minden rendezve van. A szívem könnyű, a bűn helyett az öröm vett abban lakozást.
Ez az Isten engem meg is oltalmaz. Bízhatok benne. A jövőre nèzve is az Úr az én oltalmam.
" Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól, körülveszel a szabadulás örömével."
Ez is egy vallomás. Nem bűnvallás immár, hanem olyan szerelmi vallomás. Szeretlek, Uram, és beléd vetem a bizodalmamat."
A szerelmi vallomások nem szoktak viszonzatlanul maradni. Isten válaszol a bűneit megbánó bűnösnek, aki a bizalmát az Úrba veti.
Mit válaszol az Isten?
Nekem gondom lesz rád a jövöre nèzve. Vezetni foglak, bölcsességemmel oktatlak, tanácsollak. A jövőd nem vak ès egyáltalán nem vèletlen. Mert az èn kezemben van az, ès èn biztos kézzel vezetlek majd ott is.
"Bölccsé teszlek, és megtanítalak, hogy melyik úton kell járnod."
Tegyünk fel egy kèrdèst ehhez az igéhez, hogy jobban értsük azt: mitől óv meg az Isten? Milyen úton tanácsol?
Feltehetjük ezt a kèrdèst egèszen szemèlyesen is: mitől oltalmaz engem, bűneimet megbánó bűnöst?
Attól, hogy vissza ne kerüljek oda, amiből az Úr kegyelméből megszabadultam.
Attól oltalmaz az Isten, hogy a bűnterhet megint magamra vegyem. Isten attól a nyomorúságtól akar megóvni, amit a bűneim okoztak.
Milyen úton tanácsol az Isten?
Azon az úton, ami az Ő útja, a keskeny úton. Isten más útra senkit nem tanácsol.
Hogyan tanácsol, hogyan vezet az Isten?
Kèrdem ès ő válaszol, tanít, tanácsol.
Isten az Ő igéjén keresztül tanácsol, vezet. Szentlelke èlővé és aktuálissá teszi az igét.
Isten ezen keresztül vezet, valóságosan és biztosan. Ezt ő maga ígérte meg.
Mit tanultunk ma?
Azt, hogy Isten megbocsát. Isten a bűnös embert vezeti tovább is. Megóvja, hogy visszaessen a régi bűneibe. Oltalmazza a keskeny úton. Imáira válaszol az ő igèjèvel, amivel tanácsolja az élet útján.
Csak egy kèrdés maradt így a végén, amit jó lenne elvinni magunkkal a szívünkben:
Tudom-e fèlre tenni a magam akaratát, indolatát, vágyait, elgondolásait, hogy az Isten tudjon vezetni és tanácsolni?
Vezethető ember vagyok-e?
Istennél kész a vezetés, az ige szól, a Lélek azt élővé és hatóvá teszi.
Fogadjuk az Istentől hálval. Drága ajándèk mindazok számára, akik a bűneikből megszabadultak, és szeretik az Istent. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.