Három pontba szeretném az ige tanítását csoportosítani:
1) Mária indulásának az oka
Advent második vasárnapján azzal az igével foglalkoztunk, hogy Gábriel meglátogatta Máriát. Az adventi történetek tele vannak meglátogatással, rácsodálkozással és örömmel.
Az angyal meglátogatását
Mária másként fogadta, mint Zakariás. Hit és alázat volt benne. Nyitottság Isten akaratára, hogy az életében az megvalósuljon.
“Történjék velem a te beszéded szerint.”
A hit lényege, hogy rábízom magam Isten akaratára, ami az ő hozzám való beszédében lesz konkréttá.
Ez nem azt jelenti, hogy nincs kérdésem, mert volt Máriának is, számára is furcsa volt, de nem tekintette lehetetlennek, mint Zakariás, a gyermek születését.
Zakariás hogyanja más volt, inkább a kételkedés hogyanja, amiért az angyal meg is feddi, megmondja neki, hogy mivel nem hittél.
Máriánál más. Mária szíve áment mondott Isten igéjére, és abból az igéből, Isten szavából, vezetéséből szeretett volna még többet hallani, látni, érteni.
Az ige erősíti a hitet, a reményt, a keresztyén embert. Ezért olyan fontos nekünk Isten szava. Ezért gyűkünk össze az ige köré mi is.
Az angyal Máriát ebben erősíti: “Mert az Istennek semmi sem lehetetlen.”
Boldog az az ember, aki ki tudja mondani így az év vége felé, hogy Uram, én nem tudtam a hogyant, csak kértem, csak reménykedtem, hogy te megkönyörülsz rajtunk, ott is, ahol emberileg olyan kilátástalannak tűnt minden.
De nem Neked Istenem. Jó, Uram, elmondani az angyal szavaival a hálaimát, hogy Neked semmi sem lehetetlen. Mert valóban nem az.
Ahogy boldog az az ember is, aki nem csak megszokásból jár el alkalmakra, hanem ezzel a nyitottsággal, amivel Mária is volt: “Történjék velem a te beszéded szerint.” Az ige nem csak elhangzik, hanem az életünkben történik. Nem csak egy jól megfogalmazott szép beszéd, ami csak a fülnek, jobb esetben az észnek szól.
Isten igéje az élet beszéde, ami nem csak hangzani, hanem történni is akar. Azok életében, akik így hallgatják.
Akik nem félnek attól, hogy az ige változást, megújulást hoz.
Áldott az az egyház, az a nép és a keresztyén ember, aki vágyik arra, hogy Isten igéje ne csak elhangozzon nekünk, hanem megtörténjen velünk, az életünket formáló erővé legyen.
Az adventi történetek sorában, ma Mária látogatása van soron.
Miért csinálta, miért ment oda?
Gábriel angyal utalt rá, hogy Mária rokona, Erzsébet, várandós. Ez volt a kiváltó ok. Az ige. A legjobb kiváltó ok, ami csak létezhet az életünkben.
Jó dolog Isten igéjére odafigyelni, de még jobb azt tovább gondolni. Hagyni, hogy az ige formáljon, vagy indítson, motiváljon. Miért mondta az ige, hogy mondta, akkor én most mit tegyek? Az ige azt mondta, hogy ez így van, akkor az úgy is van. Megyek és megnézem, mert érdekel, mert az ige azt mondta.
Mária ígéretet kapott, Isten őt megáldotta, kegyelmébe fogadta, Mária gyermeket várt. Erzsébettel pont ugyanez volt a helyzet. Mária elmegy Erzsébethez, mert így volt kézenfekvő, hogy ő menjen, fiatalabb volt korban is és várandóságban is. El is megy, nem is kis utat tesz meg, mert Názáret fent északon, Erzsébet otthona, meg Jeruzsálemtől délre volt, tehát egészen lent. Messze volt, de mégis valahogy fontos ez neki, ahogy Isten népének mindig is fontos, hogy találkozzunk, együtt legyünk, együtt örüljünk, egymást bátorítsuk a szolgálatban, amire az Úr minket elhívott. Egymás hitét és örömét építsük.
Miért?
Mert ez természetes. A Lélek és az ige erre indít, ezt tanítja nekünk.
2) Édesanyák találkozása
Ez egy nagyon szép találkozás volt. Mária bemegy, meglátja Erzsébetet, köszönti. Erzsébet meghallja a köszöntést, és a gyermek megmozdul, Erzsébetet pedig betölti Isten Szentlelke, és Mirjámhoz, a Mózes és Áron testvéréhez, hasonlóan egy rövid kis próféciát, igét mond: “Áldott vagy te az asszonyok között, áldott a te méhednek gyümölcse… Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott.”
Erzsébet rácsodálkozott, amikor megértette Isten akaratát, a karácsonyi örömhírt, hogy Mária magát az Urat hordja a szíve alatt.
Három boldogmondást mond. Áldott Mária, akit Isten különleges szolgálatra hívott el.
Áldott a gyermek, aki Erzsébetnek is az Ura, pedig még csak egy pár hetes magzat, maximum.
Áldott, boldog, aki hitt az Isten igéjének, mert az beteljesedett.
A két asszony szeme láttára, sőt ők testközelből tapasztalhatták, hogy Isten igéje milyen csodálatosan beteljesedik, az milyen áldás, milyen kegyelem, milyen csodálatos és valóságos.
Ahogy ma is az, mindnyájunk életében, akik készek vagyunk azt hittel fogadni, a szívünkbe zárni, arra mozdulni, hagyni, hogy az ne csak elhangozzon, hanem történjen az életünkben.
3) Mária éneke
Nem csak Erzsébet szíve töltődik meg csordultig az örömmel és a Lélekkel, hanem Mária szíve is.
Olyan jó mindig, amikor Isten népe keresi egymást, munkálja egymás hitének és örömének megépülését, Isten a Lelke jelenlétének a kiteljesedését, a szív betöltekezését ott munkálja.
A keresztyén gyülekezet, a szentek egysége, ahogy azt a hitvallásunk mondja az egyházról való tanításnál. Ahol Isten gyermekei kötelességükként tekintenek arra, hogy egymást megépítsék, meggazdagítsák, lelki-testi javaikat a több tag javára fordítsák.
Olyan jó ezt látni Mária és Erzsébet magatartásában. Olyan ékes és szép példát adnak nekünk. Isten oda küld áldást, ahol a testvérek egyetértésben élnek.
Az ilyen közösségek tagjait Isten Lelke még jobban betölti.
A Lélek betölti a szívet, és a szív túlcsordul az ének és a magasztalás formájában.
“Magasztalja lelkem az Urat, mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára.
Érdekes, hogy az idős Erzsébet is ezért adott hálát, amikor megtudta, hogy gyermeket vár.
“Ezt tette az Úr…hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”
Olyan jó volt ugyanezt olvasni ma a korintusi levélben: “kívül harcok, belül félelmek, de Isten, aki a megalázottak megvigasztalója, megvigasztalt minket…”
Olyan jó egy ilyen nehéz év végén pont ezekkel az igékkel elcsendesedni. Isten a megalázottak vigasztalója.
Hadd bántson, az aki bánt, amíg Isten vigasztal minket, csak a javunkra válik minden nyomorúság. Ez is.
Mária éneke további részében arról beszél, hogy Isten nagy dolgokat tett, mert Ő hatalmas és kegyelmes.
Amikor Isten Lelke betölti a szívet, és a száj magasztalásra nyílik, akkor ott soha nem az embert magasztalják fel, hanem mindig az Istent, aki hatalmas és hatalmas dolgokat cselekszik.
A karácsony csodája az egyik leghatalmasabb és legcsodálatosabb tette az Istennek.
Az Isten emberré lett, közénk jött, hogy velünk lakozzon, hogy segítsen emberen. Az ember a bűneiben csak bántja egymást, és tönkreteszi magát, gyalázza az Istent, amíg el nem megy ebből a világból a pokolba, amit jogosan megérdemel mindenki a bűnei miatt.
Ezen a bűneibe belesötétedett, besült emberen csak az Isten tud segíteni, de ő tud.
Az Úr Jézus fogantatásával a remény fogant meg, a rá várakozással az advent reményteli várakozása kezdődött el. Ez a várakozás számunkra a dicső Király visszajövetelére való áldott várakozás. Ahogy beteljesült az első, ugyanúgy be fog teljesedni a második is.
Erzsébet bizonyságtételével szeretném összefoglalni:
“Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”
Ámen
Tóth Z lp