Józanság
"Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!"
1 Sámuel 12: 22-24
Sámuel józanul és tisztán látja át a körülmények változását még idős korban is. Isten áldott ajándéka a józanság lelke. Ez nemcsak elméleti tudás a Sámuel életében, hiszen a cselekedetei és minden szava a józanságot adják elénk. Úgy vonul vissza bírói hivatalától, hogy abban van méltóság.
Istenről tesz bizonyságot, nem önmagát dicsőíti, nem is az új király hiányosságait ecseteli. Tudja magáról, hogy nem nélkülözhetetlen, de őt úgy használta az Úr mindvégig, hogy abból áldás származott .
Józanul látja és hirdeti a népnek, hogy az Isten iránti engedelmes élet az, ami áldásul van, ami biztosítja a jövőt és a megmaradást.
Mindik László ev. ref. presb.