Jónás próféta ellenszegülése és engedelmessége
„Az ÚR azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában. / Jónás imádkozott Istenéhez, az ÚRhoz a hal gyomrában.”
Jón 2,1–2.
Isten jóllehet hagyja, hogy Jónás elsüllyedjen, de azt nem engedi, hogy megfulladjon. Alighogy beledobták a tengerbe és mélyre süllyedt, jön egy hal és elnyeli. Elsőre ez egyáltalán nem tűnik megmenekülésnek. Inkább veszedelemnek és pusztulásnak. És mégis, így történt Jónás megmentése.
Rövidlátó emberekként milyen kevéssé ismerjük és értjük meg Istent. Ítéletnek és büntetésnek tartunk valamit, ami valójában menekülésünk eszköze.
Az egyik anyának volt egy fia, aki sok bánatot okozott neki. Minden figyelmeztetését elengedte a füle mellett. Rossz társaságba került és egy betörőbanda tagja lett. Az anya szíve majdnem megszakadt a fájdalomtól. Tovább imádkozott a fiáért, hogy hozza vissza Isten a pusztulás útjáról.
Akkor megtudta, hogy a fiút egy betörés alkalmával elfogták és letartóztatták. Szívből megköszönte az anya, hogy Isten meghallgatta az imádságát, és a fia útját tövisekkel zárta el. Börtönbe kerül és ott átgondolta egész életét. Eszébe jutottak anyja szavai, bűnbánatot tartott és hitre jutott.
Aztán megbetegszik influenzában és meghal. De Isten békességével tér haza. És az anya minden fájdalmával együtt csak magasztalta Jézus Krisztust és megköszönte neki, hogy megmentette a fiát.
Börtön lesz a szabadulás eszköze? Elsőre semmiképpen nem tűnik annak. És mégis, ez az anya ezt így fogta fel, és én is úgy vélem, hogy igaza volt.
Így Jónás csodálatos módon azáltal menekült meg, hogy elnyelte egy hal. De hogy lehetséges ez? Nos, ha Isten azért rendelte oda a halat, hogy Jónást megmentse, akkor lehetséges. Mert: „Utad van számtalan sok Uram és eszközöd.”
De képes-e valaki három napig életben maradni egy hal gyomrában? Az már csoda lenne! Igen, az is volt! Aki megtapasztalta a lelke bűnből való megszabadulását, aki átélte életében Isten beavatkozását és cselekvését, annak nem nehéz hinni a Biblia csodáiban.
Az bizonyos, hogy Megváltónk elhitte a Jónással kapcsolatos csodát és ezt magára vonatkoztatta. Így olvasunk erről a Mt 12-ben: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván; és nem adatik jel néki, hanem ha Jónás prófétának jele” (Mt 12,39). Ha Jézus elhitte Jónás történetét, akkor én is el tudom hinni.
Hát nem csoda-e az is, ha egy züllött ember megmenekül? Csak járjunk nyitott szemmel, akkor mindenütt meglátjuk Isten csodáit az életünkben és az emberek történetében. Ne csak értelemmel akarjuk ezeket felfogni. Erre való a hit!
Ernst Modersohn