Az Isten szeretete gyakorlatban bemutatva – Jézus hét szava a kereszten
Jézus első szava a kereszten
"Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek."
Lukács 23: 34
Kikért imádkozott Jézus, kiért szólalt meg először a kereszten? Kikről beszélünk itt?
Durva katonákról, akik nem finomkodtak, hanem rárontottak az elítéltre és erőszakkal odaszorították, átszegezték, semmi részvét, semmi szánalom...
A mi bűneink azok, az biztos amelyek Jézust odafeszítették, és ezt soha nem szabad elfeledni, főleg nem ma, Nagypéntek ünnepén.
De van itt azért egy-két dolog, amire nem árt figyelni még pluszban. Például ez, hogy Jézus imádkozik azokért, akik haraggal, irgalom nélkül, erőszakkal kivégzik és tudatlanul.
A tudatlanság nem mentség, és Jézus nem is mentegeti, nem mosogatja tisztára azokat, akik gyűlöletből Krisztus gyilkosává válnak, hanem imádkozik értük. Ez azért nagy különbség. A bűnös tisztára mosogatásáról, mentegetéséről nem szeretnék szólni, mert ez most nem vág ide, de az ige tud arról, hogy van ilyen, hogy jaj azoknak, akik a bűnöst igaznak mondják.
A tudatlanul gyűlölőkért, a Krisztus ellenségeiért való imádkozás viszont idevág. Mert a Krisztus szeretete mindig győz az ember és az ördög gyűlölete ellenében. A gyűlölet alulról jön, mindig a Sátántól, a romlott emberi szív mélyéről, de az Isten szeretete, a Krisztus megbocsátása mindig felülről jön, a Golgota keresztjéről, a Menny fenséges tisztaságából, a Krisztus szerelmes szívéből. Mindig fentről.
Krisztus szeretete győz az ember Krisztus és Isten ellenes gyűlölete felett.
A Nehémiás könyvét vettük a nagyhéten a tavaszi hitmélyítőn. Szanballat és Tóbijjá meg a gyűlölködők csoportja igazából a Jeruzsálemi gyülekezetre haragudott, és Istent magát gyűlölte, Isten ellen lázadt, nem Nehémiás és nem is az építők ellen. Ezek csak megszemélyesítették, konkréttá és láthatóvá tették a gyűlölet tárgyát. Ez mindig így van: aki a keresztyének ellen támad, annak mindig önmagával meg az Istennel van baja. Valami elromlott kettejük között valamikor. Az ilyen emberekért imádkozni kell.
Jézus imádkozik az őt megölőkért. Érdekes, hogy a farizeusokra, és az őt elítélő jeruzsálemi zsinatra nem mondta azt, hogy bocsáss meg nekik, mert nem tudják, hogy mit cselekesznek, mert azok tudták, de a katonákra, akik tényleg nem tudták, ezt mondta, értük imádkozott, sőt értük legelőször. Jézus első szava, egy közbenjáró imádság a durva római katonákért, akik rátámadtak és erőszakkal megölték. Ez az Isten szeretete gyakorlati példán bemutatva.
Jézust nem csak a katonák és a szegek szegezték a keresztre, hanem azok a bűnök, amelyet te és én elkövettünk. Talán tegnap, talán ma, de mindenképpen az élő Isten ellen, aki minket feltétel nélkül és mindennél jobban szeret. Indít-e ez téged valamire? Jelent-e neked valamit Jézus első szava a kereszten?
Jézus második szava a kereszten
„Bizony mondom neked, ma velem leszel a paradicsomban.” Luk 23: 43
Egy gúnyolódó és egy benne hívő. Egy, aki utálja, egy, aki szimpatizál vele. Legalább már az arányok változnak. Ez is nagyon érdekes. Az első ember, aki a kereszthalál láttán megtér egy elítélt rablógyilkos, a második egy szolgálatban lévő megszálló római százados.
Az első ember, az elítélt látja az eseményeket, hallja Jézus imádságát, nyilván hallott róla vagy tőle valamit korábban is, és Isten ebben az utolsó pillanatban ad neki megtérést. Bizonyságot tesz Jézusról, Jézus pedig igéjével erősíti őt a hitében: Velem leszel a paradicsomban. Még ma. A mai nap nem a földi életed gyalázatos vége, hanem az örök életed csodálatos kezdete. Milyen boldog az az ember, aki így hal meg.
De még boldogabb, az aki így hal meg, és előtte még így is él, akinek Isten nem csak azt adja meg, hogy egyetlen egy szolgálata legyen, hanem megadja, hogy sok legyen. Ahogy nekünk is megadta.
Hihetünk a Jézus kereszthalálában, és bizonyságot tehetünk róla.
Az Úr Jézusról való bizonyságtételhez, a misszióhoz nem feltétlenül kellenek nagy feltételek, nagy előkészületek. A diakónia az másabb, és vannak kivételek, mint például egy nyári bibliatábor, de általában a bizonyságtételhez, ami a misszió egyik nagyon fontos formája, nem kell nagy kellék, nagy épület, sok pénz, meg hasonlók. Nagy szív kell hozzá és nagy bizalom az Istenben, nagy menteni vágyás, szeretet az elveszettek iránt.
Tegnap olvastam egy cikket egy kis magyar hitvalló református közösségről írtak egy angol oldalon. Olyan szép bizonyságtétel volt, amikor angol misszionáriusok egy magyar lelkipásztorról azt írták, hogy az a tapasztalatunk, az a látásunk, hogy ez a lelkész nagy szeretettel van az elveszett emberek iránt.
Ez a halálraítélt ezt látta meg hittel, ezt hallotta meg Jézus első szavából, amikor a gyilkosaiért imádkozik: ez az ember nem is ember csupán, Ő az Isten Fia, mert ki tudná így szeretni az elveszett embert. Jézusban kimondhatatlanul nagyobb szeretet volt és van az elveszettek iránt. Nagyobb mint közülünk a legjobb, legaktívabb misszionárius-lelkész szívében. Ami még ettől is csodálatosabb, hogy ez a kimondhatatlan nagy szeretet elveszíthetetlen. Még ma velem leszel a paradicsomban. Ma meghalunk, az lehet, sőt biztos, de az, hogy Tőlem és az én szeretetemtől téged soha semmi ezentúl el nem választ itt és az örökkévalóságban, az még biztosabb. Biztosabb, mint maga a halál. Még az sem választ el Jézus szeretetétől, amely egyszer a bűneit megbánó bűnösé lett.
Jézus harmadik szava:” Asszony íme a te fiad... íme a te anyád.” Jn 19: 27
Jézus harmadik szava a gondoskodás szava. Egy felnőtt gyermek gondoskodik az anyjáról, ez az Isten előtt kedves rend. Az anyai szív pedig az utolsó percig mindent megtesz a gyermekéért, ez az Isten által belénk oltott természetes viszonyulás a gyermekünkhöz. De itt sem az anya nem tehet a gyermekéért, sem a fiú az annyjáért, csak ezt az egyet még: rábízza a barátjára, tanítványára, Jánosra.
Vannak, akikért Jézus nem tehet, mert a mennyben van, de ránk bízza őket. Van olyan, amikor nekünk kell tenni, elsősorban a sajátjainkért, a családért, a gyülekezetért, de nem csak őértük, hanem azokért is, akiket az Isten, az Úr Jézus ránk bízott, például a kicsikért, akik felé a gyülekezet már évek óta szolgál.
Hadd tegye fel az ige a kérdést: „Kiket bízott rád az Úr Jézus?” Szeresd őket, gondoskodj róluk, ne mondj le róluk. Vannak bizonyos Istentől elrendelt feladatok, megbízások, amelyek az utolsó szívdobbanásig érvényben vannak, ameddig csak lehet. Ott vagyok, mellette vagyok, ahogy egy szerető anya mellette van a haldokló, megkínzott fia mellett, aki csak jót tett, és mégis aljas, hataloméhes egyházi vezetőemberek halálra adtak, még akkor is, ha a bíró el akarta engedni, mert bűntelennek találta. Mária nem átkozza a papokat, sem a farizeusokat, nem mocskolja a jeruzsálemi zsinatot, hogy mit tettek a gyermekével. Csendben szenved, és ott van, jelenléte bátorít, vigasztal, erőt ad, ahogy egy gyermek számára az anyja jelenléte és szeretete. Közben Jézus gondoskodik, mert ő is szereti az anyját, ő is betölti a tízparancsolatot, sőt igazán csak ő egyedül: tiszteld apádat és anyádat.
Jézus negyedik szava: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem.” Máté 27: 46
Az Úr Jézusra rászakadt a sok bűn, Isten pedig nem vállal közösséget a bűnnel. Krisztus Urunk egyszerre három nagy szenvedéssel szembesül. Három ismeretlen kimondhatatlan kín. Egyik a fájdalom, amit a kereszten a testében és lelkében elhordoz, a másik a tömérdek bűn, ami rajta van és a harmadik az Atya hiánya, elhagyása, amilyet az örökkévalóság óra soha nem érzett még. Három nagyon szörnyű dolog.
Imádkozik, mert ahogy a héten is tanultuk, Isten gyermekének ez az erőforrása. De most még ez sem olyan. Mert Isten elhagyta, Isten most nincs közösségben vele, most ez nem ugyanaz, mint az eddigi életében, mert Isten nincs ott vele. Mégis neki mondja el a panaszát, mert kinek mondhatná el azt a nagy fájdalmat, szenvedést, amit átélt.
Egyszer egy áldott életű református igehirdető azt mondta erre az imára, erre a felkiáltásra, hogy ez maga a pokol. Itt értjük meg azt a hitvallási cikkelyt, hogy szálla alá poklokra. Mert mi a pokol, ha nem ez? Szenvedek a bűnökért, a kárhozat ítéletével, és nincs velem az Isten. A pokolban nem az lesz a legnagyobb szenvedés, ami érez az, aki ott lesz, hanem az, hogy szenvedek, és nincs velem az Isten, nem is lehet, Isten a bűnben nincs ott.
Ezért jó elmenekülni Jézushoz a bűnből még most a földi életedben, mert Isten a pokol örökkévalóságában nem lesz ott. Ez lesz a pokol a pokolban.
Jézus ötödik szava:” Szomjazom.” János 19: 28
A vízre, de nem csak arra. Arra a közösségre, amit elvesztett, ami pokol a pokolban, hogy elhagyta az Isten. Jézus a testi szomjúságára elfogadott egy kis ecetes vizet, de a lelki szomjúságára nem volt enyhülés.
Az Atya a közösségét nem adhatta vissza semmi. Erre a szomjúságra nem volt enyhület.
Jézus szomjazik? Igen. Szomjazik arra, hogy a szívedet neki adjad. Hány éve szólít, és te hol vagy?
Jézus szomjazik? Igen. És te szomjazol? Vágyol rá, vágyol megbékélni, vágyol bűneidet letenni, vágyol a kárhozat pokol büntetéséről megszabadulni? Egyáltalán foglalkozol vele, amivel senki nem akar foglalkozni, pedig egy nap mindenki szembesül vele?
A Biblia számol azzal, hogy van, aki szomjazik Istenre, szomjazik Jézusra. Hívja is: ha valaki szomjazik, az jöjjön és igyék. Pénz nélkül ingyen, a kegyelem, a bűnbocsánat már ki van fizetve. Ma ünnepeljük, ma emlékezünk arra, hogy a számunkra ingyen kegyelem, az Jézusnak mennyibe került.
Jézus hatodik szava: Elvégeztetett Jn 19: 31
Itt sok minden végeztetett el, teljesedett be.
Először is a vallási vezetők gonosz terve. Ebben a pillanatban elmondhatta minden farizeus, minden pap, minden sadduceus, a nagytanács, a zsinat tagjai, hogy végre már úgy lett, ahogy mi akartuk. Ha nem is az Isten Lelkével, de legalább erővel és hatalommal. Lett egy Júdás, aki elárulta, lett egy hamis bíró, aki ártatlanul elítélte, lett egy nyilvános szavazás, amely egy gyilkost választott az ártatlan helyett, lett egy kivégzés, ami hivatalos, és az állam végzi el, ebbe aztán már nem köthetnek bele, lett egy vallási vezető, aki már halott és nem vezet senkit. A hataloméhes vallási vezetők gyilkos terve elvégeztetett.
Másodszor az ördög is végre belemart már a Jézus sarkába, erre pályázott már annyi éve, évezrede. Szenvedésében, kiszolgáltatottságában örvendezett a sötétség.
Harmadjára elvégeztetett az Isten elrendelt akarata, amit Isten már eleve elhatározott a világ teremtése óta. Egy sziklaszilárd terv a Jézusban hívők megmentésére, hogy aki hisz őbenne el ne vesszen, hanem örök élete legyen
A mi üdvösségünk, a bűneink büntetése, a megváltásunk nagy munkája.
Negyedjére elvégeztetett, teljességre, tökéletességre lett hozva az ószövetségi áldozat. Már nem kell templom Jeruzsálembe és nem kell áldozat sem, mert Jézus egyszer és mindenkorra feláldozta magát.
Ötödjére elvégeztetett a te és az én bűneim bocsánata, van megoldás a bűneinkre, van kiút, nem a bűné az utolsó szó, nem kell a bűnben élni, mert Jézus mindent elvégzett.
Jézus hetedik szava: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. Luk 23: 46
Jézus utolsó mondata, utolsó imádsága, utolsó szava, mint aki itt és egy volt közülünk. Lehet ebben is tanulni tőle. Boldog, az az ember, aki így kezd el élni, hogy Jézusom köszönöm, hogy megváltottál engem nyomorult bűnöst, fogadd el az életemet hálából az életért, amit tőled kaptam. Aztán így is fejezi be. Uram, tőled kaptam az életet, és most neked adom vissza, a te kezedbe teszem le. Az Úr Jézus így halt meg, és így fejezte be sokat szenvedett földi életét. Példát hagyva ezzel is az övéinek. Nem csak abban, hogy kell élni, hanem abban is, hogyan kell meg érdemes meghalni.
Vegyünk tőle példát, abban, hogy kell élni és abban is, hogyan kell halni. De hadd legyen előttünk ma leginkább az, hogy az Úr Jézus a kereszten, hogy halt meg érted és értem, mert ennyire szeretett. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu