Úrnapi igehirdetes
Jeremiás a kalodában
Zsoltárok 56 Jeremiás 20, 1- 6
A mai igehirdetésben egy vízválasztóhoz érünk el a Jeremiás történetében. Idáig csak szavakkal bántották Jeremiást, de most már tetlegességre is sor kerül. Az egyház vagy legalább is annak egy vezetője, Isten nevében megveri, megszégyeníti és próbálja elhallgattatni az ige hirdetőjét.
Hallgassuk meg hogy történt és azt, hogy Isten mire tanít.
1De Pashúr pap, Immér fia, aki az Úr háza felügyelőinek volt a vezetője, meghallotta, hogy mit prófétált Jeremiás. 2Ezért megverette Jeremiás prófétát, majd bezáratta abba a kalodába, amely a felső Benjámin-kapuban volt, az Úr háza mellett.
Jer 29,26; ApCsel 16,24
Mit tudunk erről a Pashúr nevű emberről. Pap és próféta, kortársak, egy neveltetés, egy hely, egy tanulás, egy hivatás, de nem egy szív.
Pashúr elvileg ugyanolyan pap, ugyaazzal a származással, de egyfajta egyházi tisztséget és karriert töltött be.
Volt sikere, volt karrierje és jól tudta, mi az aktuális politika és egyházpolitika, és azt is, hogy ezt a szelet, hogy kell befogni a vitorlájába.
Mit nem tudott ez a Pashúr
- Nem tudta elviselni az Úr tiszta igéjét
- Nem tudta elviselni annak hirdetőjét
- Nem tudta elviselni, hogy ne tegyen ellene
- Nem tudta magát megvizsgálni
- Nem tudott beszélgetni azzal, aki az élő igét hirdette, hisz tanulhatott volna tőle...
-Nem tudta biztatni, bátorítani, segíteni a pap és prófétatársát, Jeremiást...
-Nem tudta nem üldözni, nem bántani azt, aki az igét hirdette.
- A személyes gyűlölete nem maradt meg csak egy érzész szintjén.
Elment a templomba, a hivatalába, meghallotta Jeremiást prédikálni. Csak annyit hallott belőle, annyit fogott fel, hogy elpusztul a nép, elpusztul az ország, a templom, a szép főváros. A vallási nacionalizmus felbőszítette, éa gondolkodás nélkül kalodába záratta Jeremiás prófétát.
A vallási, nacionalista gyűlölet, az ige elleni, az igehirdető elleni gyűlölet nem olyan elvi-teológiai dolog. Hanem valami olyan gonoszság, ami testet ölt valami gonosz tettben az első adandó alkalommal.
Ezt tették az Úr Jézus ellen.
Péter és János ellen.
Az első keresztyének ellen.
Hitvalló eleink ellen a reformáció idejèn a 16-17-18. századokban.
Ezt teszik majd Isten népével nagy nyomorúság idején.
Valahol erre készen álltak mindezen emberek.
Ahogy nekünk is készen kell állni.
3Reggel, amikor kivétette Pashúr Jeremiást a kalodából, ezt mondta neki Jeremiás: Nem Pashúrnak nevez téged az Úr, hanem így: Iszonyat mindenütt!
Jer 6,25
Minek vettette ki? A kaloda azért nem börtön. Olyan megszégyenítem, megleckéztetem hátha megjön az esze dolog volt. Nyilvánosság elé állítom megalázva, meggyötörve, hátha elgondolkodik.
Pál meg Silás is ilyet kapott.
Ők meg dicsőítették az Urat. Ott, abban a helyzetben, amiben voltak. A börtönőr, meg aki hallgatta, megtért rá.
Mert Istennek kedves megerősíteni az ő szolgáit a nyomorúság idején, és jót is kihozni mindabból a bajból, ami őt ott érte.
Ez a Pashúr pap meg is ütötte Jeremiást. Ahogy Jézust meg Pál apostolt is megütötték. Igazságtalanul, mert az akkori főpap úgy érezte, neki valami joga meg kötelessége. Mintha Istent meg az egyházat akarták volna megvédeni. A hamis próféták az Úr gyermekeitől, akiknek az ajkán igazán szólalt meg a bizonyságtétel
Ezek a pofózkodó egyházi vezetők nem az Istent és nem is az egyház ügyét védték. Bár azt hitték.
Közben meg csak a saját indulataiknak adtak helyet.
Milyen indulatok kapnak helyet az életünkben?
Boldog az az ember, akinek ilyen megalaztatás idején a Filippi levél Krisztus himnusza csendül meg a szívében. Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusba is volt...
Csak az övé, soha nem a miénk, ami visszavágna.
Dávid nem dobta vissza a lándzsát, elhajolt, kitért, és vállalta azt, amit az Úr rámért, mert Isten jobban tudja mi hasnál nekünk.
Mikor reggel elengedte Jeremiás, Jeremiás azzal köszönt el, hogy a neved megváltozott, Isten már nem az eddigi neveden szólít. Hanem Iszonyat a neved.
Mondjuk elég nagy iszonyat van abban, ha valaki Isten nevében elhallgatttaja az igét, és bántja annak hirdetőjét.
De itt ez a név nem erre vonatkozik.
Hanem a következményekre.
Minek nevezett el az Úr valakit?
Minek nevezett el engem az Úr?
Boldog az az ember, aki elmondhatja, hogy bár bűnös a nevem, de az Úr Jézusért, akiben egyedüli reményem vetem, már megváltozott a nevem. Elveszett bűnösből megváltott bűnös lett a nevem.
4Mert ezt mondja az Úr: Iszonyatot támasztok benned és minden barátodban. Elhullanak ellenségeik fegyvere által szemed láttára. Egész Júdát pedig Babilónia királyának kezébe adom, aki fogságba viszi őket Babilóniába, vagy karddal vágatja le őket. 5Neki adom ennek a városnak minden vagyonát, szerzeményét és értékét. Júda királyainak összes kincsét is ellenségeik kezébe adom. Zsákmányul ejtik, elveszik, és Babilóniába viszik.
(Ézs 39,6; Jer 15,13 )
Isten igéjének akadályozása, visszatartása, kalodába, bőrtönbe zárása hosszú távon nem fenntartható. Az ilyen ember meg fogja látni, hogy Isten ellen harcolni iszonyat.
6Te pedig, Pashúr, házad összes lakójával együtt fogságba mégy, és Babilóniába kerülsz. Ott halsz meg, ott temetnek el téged is meg összes barátodat is, mivel hazugságot prófétáltál nekik!
(Jer 14,14 )
Isten személyesen Pashúr papnak mondja el ezeket a fenyegető igéket. Mert Isten személyesen számon tartja mindazokat, akik harcolnak az Úr ellen, akik az igét elhalgattatnák, de legalább is visszatartanák, amíg csak azt lehet.
De Isten számon tartja az ő szolgái ügyét is.
Zsoltárok 56, 9-ben így olvashatjuk:
" Te számon tartod bolyongásomat. Gyűjtsd könnyeimet tömlődbe, legyenek benne könyvedben!"
Fel van nála írva, számon van tartva minden könny, minden bolyongás, ahogy inkább Dávid is bolyongott 10 évet a pusztában, de nem lett gyilkosa apósának, vagy az Úr felkentjének. Mert tisztelte Isten akaratát és igéjét.
Szerette az Urat, ezèrt tisztelte a szavát, az akaratát, ezért tisztelte az apósát is abban a tisztben, amibe az Úr tette. Olyan ez, mint a szülő tisztelete. Az Úrtól lett szülő, ezért tisztelem, nem azért mert megérdemli vagy sem. Sokan nem tudják ezt, pedig nagy áldások forrása.
Ahogy nekünk is szeretni kell az Urat, tisztelni az Ő szavát.
A hamisságra, az igeellenesre, a bűnre, beleértve a minket megkörnyékező bűnre is, nemet kell mondani. A bűneink ellen, nem pedig a minket gyűlölők ellen kell harcolni.
A Heidelbergi káté szerint nem csak Krisztusnak, de nekünk is van egy hármas tisztünk. Ott tanít erről, amikor elmagyarázta, hogy miért neveznek minket Krisztusról keresztyénnek.
"Mert Krisztusnak és az ő felkenetésének a részese vagyok, hogy nevéről vallást tegyek..."
Ez a mi prófétai tisztünk. Bizonyságot tenni, hogy ki az Isten, mit takar az a néz, hogy Szabadító Úr Jézus, Teremtő Édesatya, Vigasztaló, bátorító Szentlélek, aki megszentel. Mit jelent ez nekem, mit mond erről Isten igéje, hogy az ige a Krisztushoz vezet, ez az örök élet útja.
Isten minket erre hívott el, hogy nevéről vallást tegyek.
Amikor Jánost és Pétert a templom és az egyház vakbuzgó vezetői elfogták, nekik megtiltották, hogy Jézus nevéről vallást tegyenek, akkor Péter és János azt mondták, hogy nem tehetik meg, hogy erről a névről, Jézus nevéről bizonyságot ne tegyenek.
Így olvashatjuk:
"5Másnap összegyűltek Jeruzsálemben a vezetők, a vének és az írástudók; 6Annás, a főpap, Kajafás, Jóannész, Alexandrosz és a főpapi család valamennyi tagja. 7Középre állították és vallatták őket: Milyen hatalommal vagy kinek a nevében tettétek ti ezt? 8Ekkor Péter, megtelve Szentlélekkel, így szólt hozzájuk: Népünk vezetői, Izráel vénei! 9Ha minket ma azért vallattok, mert egy beteg emberrel jót tettünk, és azt kérdezitek, hogyan gyógyult meg, 10tudjátok meg valamennyien, Izráel egész népével együtt, hogy a názáreti Jézus Krisztus neve által, akit ti megfeszítettetek, akit Isten feltámasztott a halálból: őáltala áll előttetek ez az ember egészségesen. 11Ez lett a sarokkő, amelyet ti, az építők megvetettetek, (Zsolt 118, 22) 12és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."
Ap Csel 4, 5-11
Jeremiás, az Úr Jézus, Péter, János, Pál apostolok bizonyságtétele hadd biztasson ma mindenkit, hogy az Urat úgy kell szeretni, hogy szeretem az Ő igéjét is, azt felvállalom, azzal együtt, ami vele jár.
Ez a mi prófétai tisztünk, ezért hívnak minket keresztyénnek, az Úr nekünk ezt adta. Ámen