Hogyan figyelmeztette ès szerette Jeremiás a népét
"Mennyire gyötrődik egész bensőm, a szívem összeszorul! Háborog a szívem, nem hallgathatok, mert lelkem hallja már a kürtszót, a harci riadót! Csapás csapást követ, elpusztul az egész ország. Hirtelen pusztulnak el sátraim, egy pillanat alatt sátorlapjaim. Meddig kell még hadijelvényt látnom és kürtszót hallanom? Bizony, bolond az én népem, nem ismernek engem!"
Jeremiás 4: 19-22
Igehirdetés:
Mennyire és hogyan szereti Jeremiás az ő népét?
1) Minden körülmények között
Isten népének fel kell vállalni az igét jóban-rosszban. Ezzel tudja a legjobban szeretni a népét, hogy világos és egyértelmű utat mutat a pusztulásból az Istenhez.
Jeremiás nehéz igét kellett hogy képviseljen gyerekkorától vénségéig.
Jósiás idejèn kezdte a szolgálatot. Egy elhanyagolt helyzet, egy utolsó nagy reformáció idjén.
Rátaláltak újra az igère. Akkor, amikor a templom meg az egyház rongálódásait állították helyre. Az egyház megújítása, helyreállítása az áldást hoz mindig magával. Megtalálták a befalazott Bibliát, ès a Bibliával együtt egy új fejezet nyílt ki az Isten akkori népe életében. Igehirdetèssel, sákramentummal, szövetsègi megújítással, misszióval, úgy ahogy az kell.
Jósiás egy gát volt, amely fenntartotta úgy a bűnt, mint az azt követő büntetèst.
Ezt egyszerűen csinálta. Az ige eszközeivel. A bálványt kitakarította, helyette a biblikus istentisztelet, az igei èrtèkek tèrtek vissza.
Jeremiásnak ekkor kellett elkezdenie az igehirdetèst. Egy jó időben rosszat, aztán egy rossz időben kellett rosszat hirdetnie, mint üzenetet.
A jó időben megtèrèst hirdetni èrthetetlen, mert a reformáció idejèn èppen ebben volt a lelki megnyugvás. Elkèpzelhetjük, hogy fogadták, hogy fel voltak háborodva, hogy mit beszèl ez az ember? Vègre egy normális király, reformáció, előrmenetel... Mit akar itt ez a vèszmadár...
A rossz időben,.Jósiás után, a prófètát meg pont azèrt nem èrtettèk. Mit beszèl ez, mit segített eddig is a nagy vallásosság, hisz meghalt Jósiás, a háború meg már a kapuban. Jósiás az ige szerint csinált mindent, ès elmúlt ettől a háborús veszedelem? Amúgy is mit prófètálgat ez itt össze? Hát most kell a bűnbánatot prèdikálni? Háború idejèn a hazafias lelkületet kell erősíteni. Ha az egyház nem segíti az államot, a nemzetet, akkor milyen egyház az az egyház.
2) Kitartóan figyelmeztette és szerette őket, még akkor is, ha nem látott szívbéli változást.
Nem tudtak az akkori emberek se kezdeni semmit sem Jeremiással.
Tèrjenek meg, ne vessenek a tövisek közè...
Az akkoriak megtèrèsèt nagyban az befolyásolta, hogy nem volt eső, nem ment a gazdaság, a kereskedelem.
Sem Isten sem az ő szolgája nem mondott le a népről.
Isten tanította őket mèg arra is, hogy hogyan kell megtèrni. Akkor, amikor Isten beleszól, de akkor nem inogva, nem tètovázva, ès főleg nem úgy, hogy visszasírom a règmúlt dolgait, amit az idő szèpen lassan úgy megszèpített.
A szívet kell körülmetélni, a szívben kell megtörtènnie a bűntől való elszakadásnak. Nem a külső, hanem a belső jelek számítanak, a szív változásának a jele, a szívbèli változás kellett volna. Ezt Jósiás, mint reformkirály nem tudta elèrni, mert ezt csak Isten
tudja megadni.
3) Úgy figyelmeztette a népet, mintha az a veszedelem már ott lenne az utcákon
Isten látta, hogy nincs szívbéli változás, ezért olyan valóságosan írta le a prófèciát, mintha az már ott lenne. Talán ez hatással lesz a keményszívű népre.
"Efraim felől..." - Prófècia arról, hogy Èszakot már elèrte az èszakról betörő ellensèg. Efraim figyelmeztette a többit, hogy kèszüljetek, minket már elèrt a bűneink következménye.
"15Hírnök szava hallatszik Dánból, vészt hirdetőé Efraim hegyéről. 16Figyelmeztessétek a népeket, vigyétek hírül Jeruzsálemnek: Ostromlók jönnek messze földről, kiáltoznak Júda városai ellen."
A bajra figyelmeztetni valakit nem kicsiny dolog. Figyeljetek, engem már elèrt a bűneim jogos büntetèse, rám törtek a káldeusok. De talán nektek még van esèlyetek.
Jó kèrdès az, hogy amikor bajba kerülök, tudok-e másra gondolni? Másokon segíteni? Figyelmeztetni a megtèrèsre?
Vagy csak a magam bajával vagyok elfoglalva?
Itt az Isten arra tanít, hogy az én testvéremet még a bajban is szeretni kell. Nem lehet soha mindegy, hogy mi lesz vele. Efraim és Júda sokat háborúzott, de amikor eljött a baj rájuk, akkor nem egymást bántották, hanem egymásért aggódtak, és Efraim próbálta menteni Júdát, Jósiás alatt Júda hirdette az igét a megmaradt Efraimnak, akit az Asszír király még meghagyott.
"Mennyire gyötrődik egèsz bensőm... Csapás csapást èr... Hirtelen pusztulnak el sátraim..."
Amikor az embert nagy lelki teher ès megrázkódtatás éri, akkor az kihat a belsőjére. Lelkileg meg testileg is. Ez a megrázkódtatás a prófétát érte. Akkor, amikor látomásban látta jönni az ellensèget. Először az èszaki részek estek el. Leginkább a sátorfalvak, mert azok voltak a legvèdtelenebbek, a legszegényebbek és a legkiszolgáltatottabbak. Látta elsötétülni az eget. Ez háború idején csak egy esetben történik, amikor az ellenség felégeti az elfoglalt települést. A halál sötét füstje az, ami az eget elborítja.
Isten szolgája remegő szívvel, fájó belsővel mondja el, hogy mi vár az ő keményszívű népére, aki tudta az igét, hallgatta az igehirdetést, mégsem akart arra mozdulni.
Hadd kérdezze meg Isten igéje, hogy mennyire szeretjük a mi népünket? Egyátalán hogy gondolunk rájuk, szoktunk gondolni rájuk? Mondjuk a háború miatt szèrszórt kárpátaljai nèpünkre vagy az emberi nagy erőlködések miatt szètszórt hitvalló keresztyènekre? Vagy a külföldi lehetősègek miatt szètszórt családokra, szètszakadt házasságokra, aminek szètszakadt igeellenes felállása lasan már a keresztyéneknek is természetessé vált? Fáj-e az, ami Istennek is fáj, vagy mi lassan már megszokjuk úgy, ahogy van? Fáj-e az, hogy a bűn természetessé és megszokottá válik?
Jeremiásnak megindult a szíve és a belső része, ahogy egykor az Úr Jézusnak is megindult a szíve az Ő népéért, nem csak a zsidóságért, hanem érted és értem, és minden emberért, aki benne hisz.
Jeremiás gyötrődött a népéért, ahogy Jézus is gyötrődött az ő népéért a kereszten halálos gyötrelemmel. Csak azért, mert szerette az övéit, szerette mindvégig. Szeressük mi is a sajátunkat, ahogy erre az Úr tanít minket. Ámen
Tóth Z ev ref lp
Beregújfalu