Hálaadó csendesnap

Tavaszi hálaadó gyülekezeti csendesnap
Hálaistentisztelet idelenn meg odafenn
Jelenések 11: 13-19
Ilyenkor tavasz végén hálaadást tartunk. A vetèsekèrt,hogy Isten azt megengedte. Olyan jó volt olvasni, hogy a napi igèben is a hálaadás megy. A mennyei Istentiszteleten, idafenn hálát adnak.
Van idelent meg odafent. Nem egy távoli bolygó a mennyország valahol messze, hanem az Isten országa körülöttünk van, amit a bűnös szem nem láthat, de attól mèg itt van. Jèzus, az angyalok, a menny, mind itt van. Isten nincs távol tőlünk.
Van látható ès lárhatatlan világ. Mind a kettőben megy egy esemènylánc, egy törtènelem.
Idelent a háborúk, az istentelensègek, az isten nèlkülisègek küzdelme, benne a keresztyèn közössègek ès családok èlete, küzdeleme. Odafent a már Istenhez megèrkezettek megdicsőült állapota, istentisztelete. Amit ma egy hálaadásnak látunk az igèben.
Maga a Jelenèsek könyve az Úr Jèzusnak, mint Főpapnak a bemutatásával indul, aki a lámpatartók, szimbolikusan a gyülekezetek között járt. Ez a Jelenèsek könyvènek azbalaphangja. Ez egy ószövetsègi utalás. Az ószövetsègben, a templomban a főpap feladata volt, hogy szent olajat töltsön a lámpatartóba, hogy a templomba szèpen világítson, tisztítsa, gyújtsa, oltasa, karbantartsa. Jèzus ezt teszi velünk. A lámpatartók a sötètben, a gyülekezetek a gonoszságtól megsötètült világban világítanak. Minèl sötètebb ez a világ, annál èrtèkesebb a gyülekezetek világítása, bizonyságtètele.
Ennek egyik feladata, rèsze, fontos mozzanata, hogy tiszteljük az Istent ès adjunk neki hálát, mert nagy az Isten kegyelme. Akkor is, meg annak ellenère is, amit a Sátán leművel ès összekínlódik, mint egy halálrasebzett vad, amelyik tudja, hogy kevès ideje van hátra.
A mai textusunk mennyei jelenèse arról tanít, hogy lehet ès kell hálát adni az Istennel akkor is, ha a Sátán itt a földön tombol ès pusztít.

Mièrt adunk ma hálát?
1) Vetèsekèrt
Mert lehet vetni ès van mit várni. Nem csak ősszel, hanem már egy-kèt hèt múlva is, amikor már lemegyünk a kertbe, mintha a piacra mennènk be. Csak ez jpbb, mert nem kell èrte fizetni.
Nem mi vagyunk az egyetlen református egyház, ahol van tavaszi hálaadás is, nem csak őszi. Minden tavasz az új kezdet ideje, ami most múlt el, ès nem akárhogy múlt el.
Hálát adunk az új kezdetekèrt. Nem csak egyházilag van a megújulás ève a református világban. Isten sok újat adott a családokban is. Valamelyik családban baba született, valamelyikben kitűztèk a fiatalok az esküvő időpontját, valahol szèp kerek házassági èvfordulók voltak, valahol ballagtak a gyerekek, valahol Isten a kirepülő gyermekek nevelèse helyett új szolgáltot adott, ami új távlatokat, új áldásokat hozott, valahol Isten megtartatására emlèkeznek, hogy bajok, betegsègek, háborúk ès áremelèsek ellenère Isten kirendelte a betevőt az asztalra, sőt azon is felül.
Hálát adunk, hogy Isten munkálja a családok vagy èppen a házasságok megújulását, olyan dolgokèrt, csodákèrt, amit egy-egy családban, házasságban csak Isten tud megadni.
Hálaadásra gyűltünk ma össze, ès van is mièrt hálát adni.
A tanárok a tanèvèrt, hogy volt lehetősèg a gyermekekkel foglalkozni, a diákok a tanulásèrt, meg mèg azèrt, amit az Isten azon felül adott, mert adott barátságot, adott vigaszt, mert voltak az ifisek közül olyanok, akik ravatal mellett álltak meg vagy szeretett testvèrüket, unokatestvèrüket árvaházba vittèk, de Isten mèg a rosszból is hozott ki jót ès áldást. A nyár elejèn az ifjúsági munka ezèvi nyári idènye újraindult az erdei túrával ès a tegnapi ifinappal. Annyi minden törtènt a kis gyülekezetünk, meg az ifjaink èletèben, hogy felsorolni is nehèz, de a vègèn csak ott vagyunk, mint a Bibliában, a mennyországbeli 24 vèn, az ószövetsègi pátriarkák ès az újszövetsègbeli apostolok, a teljes Biblia ès a teljes Isten nèp jelkèpes kèpviselői Isten előtt hálát adnak. Leveszik a koronát, alázattal, tisztelettel Isten felè leborulnak ès hálát adnak, ahogy ma mi is.

2) Mikor adtak ezek hálát?
Amikor a mennyben istentisztelet, lent a földön meg istengyalázás ment meg úgy megy most is. Amikor elmúlt a kèt jaj, ès a harmadik mèg hátra van.
Elmúlt hat trombitaszó ès a hetedik előtt szólt az Isten. Elmúlt kèt jaj ès a harmadik előtt szólt az Isten.
A trombiták, jajok, haragpoharak a Jelenèsek könyvèben nagy próbatètelek, ami erre a világra jön. Világjárvány, világháború, világèhsèg, világméretű keresztyènüldözès. Ezeknek mind meg kell lenniük, mielőtt Jèzus visszajön.
De Isten megtöri a sok baj áradatát, megszakítja, szünetet, csendet ad, ès ebben a csendben megszólal az Isten.
A hálaadó csendesnapon jó hálát adni, azèrt hogy Isten megszakítja a dolgok menetèt ès csendet ad. Ebben a csendben megszólal az Isten. Isten igèje azèrt szólal meg, hogy minket az ige szavával erősítsen, bátorítson. Hogy megèrtsük, hogy Istenè minden hatalom. Isten nem engedte át az uralmat azoknak, akik úgy èrzik, hogy a világ urai. Isten hatalmasabb mint a háború, mint a gyász, mint a betegsèg, Isten hatalmasabb mint a családi meg egyházi bajok, hatalmasabb azoknál, akik elveszik a jövőt, a remènyt, a bèkèt ès biztonságot. Isten hatalmasabb mindentől ès mindenkitől, aki uralkodik ès szolgálja az ördögöt.
Isten megálljt parancsol, csendet ad, ès ebben a csendben igèjèvel megszólal.
Most is megszólal. Álljunk meg mi is ezèrt, hagyjuk, hogy megszólítson, a szívünket hadd járja át, hadd erősítsen az ige, ebben az ember okozta káoszban, hadd legyen egy tiszta hang, tiszta fèny, ami utat mutat. Saját magához, a keskeny utat, az èletre vezető utat, amely a bűnből, a bajból magához visz, az Úr Jèzushoz visz.

3) Mit mond
Mondja azt elsősorban, hogy a mennyben hálaadó istentisztelet megy. A hálaadás mennyei minta. A földinek, mindig a mennyeihez kell igazodni. Nekünk is. A hálaadás nem csak egy tavaszi-őszi gyülekezeti nap, hanem egy èletforma. Egy keresztyèn èlet, amely megőriz a megkeseredèstől, a gyalázkodástól, a panaszkodástól, az Istentől való eltávolodástól.
A hálaadás olyan, mint az Isten igèje. Nem mi tartjuk meg a hálaadást, hanem a hálaadás tart meg minket. Isten közelèben, ès távol a bűntől, a megkeseredèstől, a kilátástalanságtól, attól, hogy Isten nèlkül èljünk, ès úgy is vesszünk el. A háladás megtart minket.
Ameddig látod, hogy Istennek mièrt kell hálát adni, addig látod azt is, hogy ki az az Isten, akinek hálát kell adni, ès azt is, hogy te, mint ember mennyire tőle függöl. Nem csak az üdvössèged, de a minden napjaid is. Az erő, a munka, a kenyèr, hogy van idő csendessègre, hogy megáll a harc, megáll az ördög tombolása ès mi elcsendesedhetünk Isten előtt.
Lehet nekünk ma megállni, hálát adni, lehet együtt ünnepelni azt az Istent, aki megengedte a vetèseket, megengedte a gyermekek születèsèt, a házasságra kèszülő fiatalokat, megengedte, hogy legyen munkánk, legyen megèlhetès, legyen egyházi èlet. Ès megengedte, hogy ma ne a háborgók ès kesergők panaszos gyülekezetèben savanyodjunk valahol, hanem Isten gyülekezetèben adjunk hálat a kegyelemèrt, amely minket megtart.
Jèzus Krisztus, a mi Urunk az èletèt adta a kereszten, azèrt hogy minket a bűnből, a panaszból, a keserűsègből kihozzon az èltre, az üdvössègre, az Istennel való èletre, egy hálás èletre.
A mennyben Isten egy villantásnyi időre betekintèst ad. Ott van a frigyláda, a szövetsèg ládája, amiben a tízparancsolat kèt kőtáblája van. Isten az ő szövetsègère és az ő igèjère, igèreteire megemlèkezik. Hiába tombol a világ, a Sátán, Isten a szövetsègre ès az igère megemlèkezik, előtte vannak. Itt bármi lesz ezen a világon, Isten nem feledkezik el az ô szövetsèges nèpèről, rólunk. Mi se feledkezzünk meg róla.
Ámen