Gondviselő jó Atyám vagy
Textus: Ap Csel 4, 23-24
Kátés istentisztelet legutoljára május elején volt, a VIII. úrnapjából. A Szentháromság tanítasa.
Miért valljuk ezt így? Mert Isten így mutatkozik be a Bibliában. Tanítja nekünk a hitvallás.
Milyen gyakorlati következtetéseket vonhatunk le a Szentháromságról való tanításból?
Hálásak lehetünk, hogy Isten bemutatkozik, és hogy keres minket. Ez alapban egy igen nagy megtiszteltetés. A Szent Isten keresi a bűnös embert. Mint Atya-Fiú-Szentlélek. Azért ez nem kis dolog.
Aztán csak őt imádjuk, és csak az ő igéjét tartsuk méltónak a szívünkbe zárni, de azt annál inkább.
A keresztyénségben minden egység ebből az egységből jön, hogy az Atya-Fiú- Szentlélek egy tökéletes egységet és harmóniát alkot, szeretik egymást, és együtt szolgálnak. Mondjuk így kellene nekünk is, nem a hibát keresni a másik keresztyénségében, hogy miben tudnám lenézni, mintha én attól valamivel jobb keresztyén lennék. Hát nem vagyok. De ebben igenis lehetünk egyek, hogy szeretjük egymást, és együtt szolgálunk, mert a Szentháromság is ezt teszi.
A Szentháromság munkálója, előmozdítója és megtartója a mi hitünknek és üdvössègünknek.
Az Atya munkálkodik, a Fiú is. A Szentlélek pedig őrzi, megszenteli a munkájukat és azt hathatóssá teszi. Például a hitet az ember szívében.
A Szentháromság tanítása az, aminek vannak gyakorlati következményei.
A Szentháromság Isten együtt munkálkodik az ember üdvössègèèrt és megmaradásáért a hitben...
A Szentháromság akadálya az ökumenének. Nincs egy Atyánk azokkal akikkel egy az ószövetségi Bibliánk.
Velük nem ökumenézni kell, hanem missziózni őket. Mert Jézus nélkül elvesznek. Hiába mondja valaki, hogy Ábrahám az atyám, ha nem kell neki Jézus, akiben maga Ábrahám is hitt, és ránézve kapott üdvösséget. A gazdag a pokolban hiába mondta, atyám Ábrahám. A mennyben azok lesznek, akik azt vallják és hiszik, Abbá, Atyám, Jézus Krisztus által. Fogadj el engem Fiad kereszthaláláért.
A Szentháromság ihletője, segítője, példája minden egységnek, ami a keresztyén emberben és egyházban található.
A IX-es Úrnapja van ma soron:
"Mit hiszel, amikor ezt mondod: 'Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában, Mennynek és Földnek Teremtőjében?'
... Az Úr Jézus Atyja, aki a Mennyet és Földet a semmiből Teremtette, örök tanácsa és gondviselése által fenntartja és igazgatja... Jézusért Ő nekem is Atyám, aki minden testi-lelki szükségemet betölti...sőt a rossszat is a javamra fogja fordítani, amit rámbocsát... ezt meg is akarja cselekedni, mint hűséges Atya."
Röviden így szól ez a hosszú, de nagyon gazdag tartalommal bíró kátékérdés.
Mit hiszel, amikor...
Nem elég tudni egy jó tanítást elmondani. Tudni kell, hogy mit hiszünk ezalatt.
Nem kevesebbet, hogy ki a mi Istenünk, és mire kèpes?
Mindenre. Számára lehetetlen nincs.
A semmiből teremt mindent. Nem az Anyatermészet, hanem az Atya Isten. Nem vèletlenül, hanem örök tanácsa, vagyis a predestinációs örök és kegyelmes tervei és döntései mentén. Nem céltalanul, hanem a maga dicsőségére és gyermekei javára. A mi javunkra. A rosszat is? Azt is.
Mert megteheti? Nemcsak, hanem mert meg akarja tenni, mert nem csak hatalmas, de szerető és hűséges Atyánk is.
Miben látszik? Miben nem? Kérdezhetünk vissza joggal, hisz az Isten gondviselése mindenben látszik. Ezt vettük a 147-es zsoltár alapján a folyóparton, a tavaszi hálaadás alkalmával. Ahogy az is mindenben látszik, hogy Isten a mi Szerető Édesatyánk. De leginkább abban láthatjuk, amit Jézus elénk tár.
A Tékozló Fiú Atyja. Emlékszünk a Tékozló fiú történetére? Ez minket, de leginkább a mennyei Atyát mutatja be nagyon jól. Szülő, aki ránk pazarolja kincseit, mi meg eltékozoljuk azokat, Ő meg ennek ellenéri is szeret, hazavár, átölel és bevisz az atyai házba. Ő az Atya, akit a Fiú bemutatott nekünk.
Beszél az Úr Jézus az égi madárról, akire az Isten gondot visel.
Az égi madárra gondot viselő Mindenható Isten Ő. Akikre senki másnak nincs hondja. Minden reggel kiárasztja igéjét, Lelkét, Gondviselését erre az egész világra, mint a Teremtés hat napján, de most nem azért, hogy teremtsen, hanem azért, hogy gondot viseljen arra, amit már megteremtett.
Az Úr Jézus a predestinációról tanít, és példának veszi, hogy Isten kegyelmére tökéletesen érdemtelen pogányok, mint a sareptai özvegy és a szír Naámán hogyan kapnak kegyelmet. Gondviselést a testükre és a lelkükre egyatánt.
Az éhínsèg alatt a sareptai özvegyre odafigyelő Úr, akinek annyia maradt, hogy a prófétának azt mondta őszintén: ez a kevèske lisztem és olajam van, ezt megsütjük, megesszük, aztán meghalunk. Mert nincs miből, mire meg kitől még kérni is. De Isten nem hagyta, hogy meghalljanak, hanem parókia lett a szegény özvegyi házából, az éhezőkből másokat vendèglátó szolgáló emberek. Szegény létükre gazdagítók, mert a Gondviselő Atya előbb őket is meggazdagította.
A gondviselés egy kis fogoly lánykát visz Damaszkuszba Izraelből, mert ott egy pogány leprás katonának meg kell gyógyulnia, és az élő Istent meg kell ismernie. Aminek az esélye kevesebb volt, mint a nulla, de megtörtént. Naamán megygyógyul, hitre jut, mert a Gondviselő Atya így látta jónak. Mert a Teremtő Istennek semmi sem lehetetlen.
Még az sem, hogy a mérges Jeruzsálemi zsinat Jézus Krisztusról élő és ható vizonyságtételt halljon. Nézzük meg, hogy visel gondot az övéire, amikor gyilkosok, vallási fanatikusok meg akarják ölni az Úr Jézus apostolait. Azt szerették volna ezek a zsidó vezetők, hogy Jézus követői a sírba kövessék leginkább a Mesterüket.
Nagyon tanúságos, hogy amikor Péter és János ebből a fogságból sűrű fenyegetésektől ijjesztve kiszabadul, a gyülekezetbe megy és ott bizonyságot tesz:
"Ezek, pedig mikor hallották egy szívvel-lélekkel felemelék szavokat az Istenhez, és mondának: Urunk, te vagy az Isten, ki teremtetted a mennyet és a földet, a tengert és minden azokban lévőt..." Ap Csel 4
Hogy jön ez ide, mire ez a bevezető?
Ez a bevezető pontosan megvallja, hogy Isten a teremtő és gondviselő Úr mindenek felett. Ezèrt szólt a bizonyságtétel és a sok mérges zsinati tag a Nagytanácsból nem tudott csinálni semmit Péterrel meg Jánossal.
Csak meghallgatni az igét, és elengedni az igehirdetőt. Ott a gyülezet imádságban megvallotta a fenyegetèst is, és bátorságot kértek az igehirdetőknek tovább szólni az evangéliumot.
Nem tudták, hogy mi lesz ebből a jövőre nézve. De rábízták ügyüket a gondviselő Istenre.
Ezek az igék mind felsorolják, hogy Isten gondviselése kézben tart mindent, különösen az övéi életét. Beleértve minket is. Bár beleenged nehéz helyzetekbe, mint Pétert és Jánost, de nem enged el, nem hagy magunkra. Ezek a nehéz helyzetek valami módon mindig az Ő dicsőségét, nekünk meg a lelki javunkat munkálják.
Mert Isten egy olyan Mindenható Úr, aki egyszersmind szerető Édesatyánk is.
Mi következik mindebből?
Az Úr Jézus szerint az, hogy ne féljünk, mert Isten számára mi drágábbak vagyunk.
"Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül. Néktek pedig még a fejetek hajszálai is nyilván vannak tartva. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok."
Máté 10
Mit jelent ez?
Több mindent még ezen felül is:
- Isten gondot visel a testre és a lélekre is
-Isten gondot visel a kis szürke verébre, amit az emberek csak elhesegetnek. Vagy oda se figyel rá. Isten odafigyel.
- Isten még a hajunk szállára is gondot visel. Arra, ami reggel lehul a fèsülès után. Vagyis arra is gondja van az Istennek, amire nekünk nincs.
- nem kell fèlnünk. Lehetne rá ok, de nem kell, addig amíg az életünk egy Mindenható Isten kezében van.
Ennek az Istennek gondja van lelkünk üdvösségére. Elrendelte a Fiát helyettes áldozatul, hogy mi üdvösséget nyerjünk. Elrendelte az igéjét, a gyülekezetet, a Bibliát, az imádságot, a bizonyságtételt, a szolgálatot, hogy mi ebben a hitben, ezeken a kegyelmi eszközökön keresztül megmaradhassunk.
Áldjuk mi is ezt a gondviselő Istent, mert méltó rá. Adjunk hálát szeretetéért, amit naponta kiáraszt ránk, és szenteljük hálából az életünket neki, mert az Ő Fia életét adta oda, hogy nekünk életünk, örök életünk legyen. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.