"1Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! 2míg el nem sötétedik a nap világa meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. 3Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. 4Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. 5Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. 6Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. 7A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta."
Prédikátor 12: 1-7
A Biblia Isten szava. Isten megszólít, mert neki fontosabbak vagyunk, mint Ő minekünk. Van mondanivalója, ès ez a mondanivaló az èlet szava.
Gondolj. Minden itt kezdődik el. A Sátán ezt akarja megakadályozni, hogy ne csak ne gondolkodj, mi majd mondjuk, te csak nyomd gombot. Istennazt akarja, hogy gondolkozzunk. Minden ott kezdődik el, amikor az ember elkezd gondolkodni.
Sőt nem csak úgy általában, hanem cèltudatosan gondolkodjunk. Isten azt mondja: gondolj Teremtődre. Ez a cèlja a gondolkodásnak. Ide kell megèrkezzünk. Gondoljunk Istenre, idejèben gondoljunk.
Istenre úgy Gondoljunk, mint Teremtőnkre. Amíg fiatalok vagyunk, úgy gondoljuk, hogy majd mi megteremtünk ezt-azt. Megalkotjuk magunkat, mert mèg sok időnk, meg lehetősègünk van, előttünk az èlet.
Azt mondja Isten, hogy fiatalon, időben kell rá gondolnunk. Ez is előttünk van.
Ha a gondolat, a szív az Istenen jár, akkor ez megvèd. Mondjuk az ifjúkori kísèrtèsektől, az ördög csapdáitól, az önző èlettől. Ez védi meg az időseket is, hogy Istenen, az Ő szaván járnak a gondolataink.
Míg el nem jönnek a rossz napok, gonosz idők. Az öregedès mindenkire eljön, de ez nem feltètlen gonosz vagy rossz. Inkább annak, aki nem gondolt a Teremtőjère.
Az öregedèst írja itt le nagyon szèp művèszi módon. Elhagy az erő, a hang, a fèny, a fog, a pihenès, a tèr beszűkül, a dombok, akadályok a mozgásban megnőnek. Elhagy a bűn öröme is, ha fiatalon annak èlünk. De akkor mi marad? Ezèrt kell a Teremtőre gondolni, mert Ő megmarad, mint vigasz, támasz, barát, Isten, Alkotó, Király, aki nem csak megvált, hanem szolgálatba is állít, ès kezd valamit az èletemmel.
Egy teljes èlet akkor teljes èlet, hanem öregen a maradèkot adom, hanem ifjan a teljes èletemet az Istennek. Az ilyen èlet megmarad lelkileg frissen egy Istent dicsőítő èletnek.
2. v. "Míg el nem sötètedik a nap világa, a Hold ès a csillagok " . A szem megfárad, a látás meghomályosodik. De ez nem feltètlen igaz a lelki látásra, arra a Napra, aki a lelki napunk, a Krisztusunk. Ő egyre világosabb a teljes délig, sőt a halálunkkal vagy a Ő visszajövetelével csak még fényesebb lesz nekünk.
"Újra eső èrkezik..." Minél idősebbek vagyunk, annál többet beszèlünk az esőről, a frontról, mert egyre jobban fáj a reuma, egyre jobban kihat a front, és egyre jobban esik ha beáll egy kis egyforma jóidő, amikor ez egy kis enyhülèst ad.
3. "Akkor reszketni fognak a ház őrzői, támolyognak az erős fèrfiak."
A fej, a tekintett, a reakció idő, az óvatosság, amivel magunkat egy esèstől pèldául megvèdjük. Megreszket. Már nem az. A láb ès a derèk az erőt hordó fèrfiak. Már nem hordanak sem minket, sem az általunk vitt terheket úgy. Hamar megfáradnak.
Ennek a lelki párhuzamát, mintegy párját, visszhangját olvashatjuk a 121-es zsoltárban:
"1Zarándokének. Tekintetem a hegyekre emelem: Honnan jön segítségem? 2Segítségem az ÚRtól jön, aki az eget és a földet alkotta. 3Nem engedi, hogy lábad megtántorodjék, nem szunnyad őriződ. 4Bizony nem szunnyad, nem alszik Izráel őrizője! 5Az ÚR a te őriződ, az ÚR a te oltalmad jobb kezed felől. 6Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold. 7Az ÚR megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet. 8Megőriz az ÚR jártodban-keltedben, most és mindenkor.
Egy másik zsoltár pedig az öregedèsről úgy ír, hogy szinte az ember kedvet kap a megöregedèsre. Igaz bár, hogy itt a hívő ember öregsègèről, egy idősen is Istennek örömmel szolgáló èletről olvashatunk.
Így olvashatjuk ezt a Zsolt 71: 17-24-ben:
"17Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. 18Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek. 19Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem? 20Sok nyomorúságot és bajt láttattál velem, de újra megelevenítesz, még a föld mélyéből is újra fölhozol engem. 21Igen naggyá teszel, hozzám fordulsz, és megvigasztalsz. 22Én is magasztallak hárfával, hűségedért, Istenem! Lantot pengetve éneklek neked, Izráel Szentje! 23Ujjong az ajkam, ha tenéked zenghet, lelkem is, amelyet megváltottál. 24Nyelvem is mindennap emlegeti igazságodat, mert szégyen és gyalázat érte azokat, akik vesztemre törtek.
Ezèrt jó gondolni a Teremtőre az ifjúságunk dejèn, hogy Ő is gondoljonk ránk, amikor eljön az öregsègünk ideje.
Ámen
Tóth Z. ev. ref. lp.