Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint.” Gal 5:25
Október 31- november 1 a hosszú hétvége, a nagy pihenések és rokoni látogatások ideje, ami rendre összekapcsolódik a temető körüli teendők elvégzésével.
Ezt az időszakot számos sátánista és keresztyén ünnep vagy népszokás jellemzi.
A sátánizmus, kelta boszorkányság amerikai újracsomagolt változata a halloween, amikor az amerikai gyerek lepedőbe öltözve halálra rémíszti a szomszédot, ha az csokit nem ad neki.
Ez a rémísztő töklámpák, csontvázak és boszorkányok ünnepe. A kelta vajákosok az ártó szellemeket akartak így elűzni.
Erre annyit tudunk mondani, hogy az Úr Jézus a kereszten legyőzte a Sátánt, nem kell azt és nem is lehet emberi erőlködéssel legyőzni. Jézust ünnepeljük, az amerikai halloweent pedig elutasítjuk, mert az ördögi, bibliátlan és az európai kúltúrától idegen népszokás.
A másik ünnep a minden szentek és a halottak napja.
Ezekre sincs semmilyen biblikus alap, sőt mivel egyfajta halottkultusz, ezért nagyon óvatosan kell megközelíteni. Vagy talán a közelébe se menni.
A halottakat nem kell ünnepelni. Istent kell ünnepelni, hálával emlékezni az együtt töltött évekre, mint Istentől kapott ajándékra. A szeretetet, törődést, szülőkre, nagyszülőkre fordított anyagi és időbeli áldozatot a síron és halálon innen kell megadni. Addig kell szeretni míg él.
A sok díszesen kivilágított temető milyen üzenettel bír? Vajon nem abban erősíti az embereket, hogy még a halálról is csak földi síkon gondolkozzanak? Hogy a lelkiek helyett még itt is a földiek számítsanak? Legyen kész a sír, a síremlék, majd nézzék meg az emberek halottak napján, kinek milyen sírfa, virág vagy mécses jutott, kinek van rendben a sírhantja.
Petőfinek is csak annyi jővőbeli reménye volt, hogy ahol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak. Isten meg úgy rendelte, hogy az ő sírját senki ne tudja, hol van.
Csak a sír a fontos? Csak az, hogy majd az unokáink mit imádkoznak ott?
Nem terelődik el így a hangsúly a lelkiekről? Nem a lelkünket kellene készíteni? Nem a bűneimet kellene rendezni a földi sír helyett? Nem Jézust kellene keresni? Igazából nem arra kell összpontosítani, hogy mit szól a falu, ha megáll a síremlékem mellett, hanem arra, hogy mit szólok majd én, ha megállok az Isten előtt. Ott nem segít a gyertya vagy a mécses, akinek Krisztus a fénye és élete csak az segít, semmi más. Csak Jézus, és senki vagy semmi más.
A harmadik ünnep ilyen idő tájt a Reformáció. A Reformáció számunkra nem csupán egy 502 éves történelmi emlék. Számunkra folyamatos Reformáció van. Aminek vannak kicsúcsosodásai. Ilyen volt az, hogy 1990-ben újra szabad vallásgyakorlat lett, ilyenek voltak a balazséri, aklihegyi, nagyberegi gyermek- és felnőtthek, ilyen volt az, hogy 1997-ben megalakúlt az első, majd 2006-ban a második magyar hitvalló (bibliai alapokon működő) református egyház.
A magyar református Reformáció ezekben az egyházakban megy tovább és ma is tart.
A kérdés, hogy te hol tartasz? Az életed kész-e megújulni?
Az újjászületés az ige és a Lélek munkája. A megszentelődés is, de ebben már neked is van részed és felelőséged.
Akarsz-e megreformált életű kerestyén lenni? Istennek az kedves, ha az életünk az ő igéjéhez akaratához igazodik és így az napról napra megújul.
Ez az Úr előtt kedves reformáció.
Ámen
