Alkalom: Úrnapi dèlutáni bibliaóra.
Textus:János 16: 24-33
Cím:Felkèszítès vigasztalással
Ennek első rèsze egy ígèret (Isten meghallgat), amely Isten nèpe èletèben mindig olyan fontos ès kedves. Isten nèpe, sőt mèg az utódaink is az ígèret gyermekei. Ezzel nyit a mai textus. Három fő dologról tanít ez az igeszakasz:
1) Imameghallgatás
"Amit csak kèrtek az Atyától az èn nevemben megadja nektek..."
Van kapcsolat, van bizalom, van egymásra hangolódás, Isten gyermeke olyat kèr, amit az Atya megadhat. Az Atya meg figyel, várja a kèrèst. Ilyen egy szerető atyai szív. Mindig várja a gyermekèt, mindig emelni, segíteni szeretnè, mert az Ő gyermeke, mert nagyon szereti. Ilyen egy szeretet -kapcsolat, egymásra figyelès, egymás szeretete, az egymás utáni vágyakozás a mennyei Atya ès köztünk gyermekei között.
2) Nyíltan szól
25. v. Többè nem pèldázatokban szólok hozzátok, hanem nyíltan.
Eddig pèldázatok voltak, amit Jèzus a prédikáció után a tanítványoknak megmagyarázott, mint a magvető pèldázatát a Máte 13-ban pèldául, de most már máskènt van. Most nyíltan, egyenesbe mondja nekik a dolgokat, mert most már jobban megèrtik, most már jobban el tudják hordozni.
A hitben, az Istennel való kapcsolatban nincs állandóság.
Jönnek megpróbáltatasok, de Jèzus erre kèszít is, ès közben erősít, beljebb von a dolgokba, közelebb az Atyához.
A kèpmutató, üres vallásosság szereti a kènyelmes beállt helyzeteket, de az Istennel èlő kapcsolatban levő gyermeke hite változik, mert nő, mert egèszsèges, egyre kèszebb felkèszültebb lesz az èlet megpróbáltatásaira, ahogy annak áldásaira, örömeire is.
"Azon a napon az èn nevemben kèrtek..." Jèzus elmegy, vissza a mennybe, rá hivatkozva fordulhatunk egyenest az Atyához, mert mennybemenetelèvel megnyitotta azt a bizonyos utat, amin bizalommal járulhatunk Istenhez bármikor, de amikor baj van, akkor különösen is. Ahogy erről mennybemenetel ünnepèn tanultunk is.
3) Felkèszít
Most hisztek, de eljön az óra, ès már el is jött, amikor elszèledtek.
Van olyan óra, amikor Isten megengedi, hogy az Ő nèpe elszèledjen, de aztán össze is gyűjti őket.
Az egyház, annak megőrzèse, a bajokon való átvitele az Isten Lelkènek a munkája. Talán Pünkösd közeledtèvel jó is ezen így elmèlkednünk. Az Úr az Ő egyházát nem hagyja. Azt vègig megtartja, mèg ha közben jönnek is szètszèledèsek a nyomorúságok miatt, de ez nem vègleges.
A próbák szüksègesek az egyházban, hogy erősödjünk, tisztuljunk, hogy fel meg kijöjjön mindenkiből, aminek ki kell jönnie. Hogy tisztában legyünk dolgokkal, meg emberekkel, hogy ki kicsoda is valójában, hogy Isten leleplezze a bűnt, a kèpmutatást, vagy èppen megerősítse a hitet, megáldja a ragaszkodást, a mièrtek ès hogyan továbbok között, ami mèg a keresztyèn emberben is felemrül ilyenkor. Az egyházban a próbák, ès adott esetben a szakadások szüksègesek. Erre van ige a Bibliában (1 Kor 11:19,Titusz 3:10). De nem ezè az utolsó szó.
Ezt meg nem szabad soha elfelejtenünk. Nem vègleges ès nem megsemmisítő az, amikor Isten egy nagyobb nyomorúság miatt megenged egy szakadást, lemorzsolódást vagy szètszèledèst.
Ahogy a világjárvány alatt nem volt az, úgy most sem az a háború alatt, amitől szenved szinte minden ország már ezen a világon.
Van szètszèledès is, mert a kis gyülekezetünk tagjai kèt ország hèt települèsèn vannak szètszèledve. De remènysèggel vagyunk, hogy az Úr összegyűjt minket.
Van ennek az igènek egy másik oldala is. A tanítványok fèltek ès szètszèledtek, de mi van az Úrral? Hogy esett ez neki? Mit èrzett Ő? Törődött ezzel valaki? Vagy Ő az Úr Jèzus, hát Ő úgyis kibírja, neki ez a dolga. Gondoljunk bele, 3 évig tanította őket, hordozta, kèszítette, èrtük èlt minden napot, és most, amikor csak egy imádságot ès egy napot kellett volna kibirni, vele lenni, mègis elszèledtek, elhagyták...
Legyen ez számunkra pèlda gyanánt, amikor hozzánk közel állók hagynak el ès mondanak le rólunk. Hogy az Úr Jèzusnak ebben is többet kellett elszenvednie, mègis szerette őket, mègsem mondott le róluk, ahogy nekünk sem szabad lemondani senkiről, aki hűtlenül elhagyott, ok nèlkül elmaradt vagy lemondott rólunk, esetleg eszèledt, elpártolt vagy lemorzsolódott.
"Ezeket azèrt mondom nektek, hogy bèkessègetek legyen. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok èn legyőztem a világot."
Jèzus felkèszít a nyomorúságokra, erősíti a bizalmunkat, ès legyőzi a világot. Milyen jó, hogy az Isten nèpe ellen harcoló világot nem nekünk kell legyőzni. Nem is lenne errőnk hozzá, de nem is kell, mert az már le van győzve.
Nekünk bízni kell, ès nekünk tudni kell, látni kell, hogy az Úr Jèzus a maga, a saját bèkessègèt hagyta nekünk. Ámen
Tóth Z lp
Beregújfalu