"És nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk."
Ap Csel 4, 12
Nem tudjuk eléggé hangsúlyozni a kereső lelkeknek, hogy a megmenekülésbe vetett egyetlen reménységük kizárólag az Úr Jézus Krisztus. Csak ő elég hatalmas arra, hogy kiszabadítson minket a bűnből és a gonoszság hatalmából. Azért hívják Jézusnak, "mert ő szabadítja meg népét bűneiből."
Az Úr Jézus értünk lett emberré, és engedelmes volt Istennek haláláig, sőt a keresztfán elszenvedett haláláig. Ha lett volna más módja a szabadításnak, akkor eltávozott volna tőle a keserű pohár. Az Isten Fia bizonyosan nem halt volna meg a kereszten, ha olcsóbb áron is megmenthetett volna bennünket.
Merész dolog lenne azt feltételezni, hogy az Úr Jézus csupán félig mentette meg az embereket, és még szükséges lenne valamilyen cselekedetre a részükről, hogy befejezett legyen Jézus műve. Hát mivel rendelkezünk mi, amit hozzáadhatnánk véréhez és igazságához? "Minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha." (Ézs 64,5) Lehetséges-e egy rongydarabot odafoltozni az ő isteni igazsága értékes szövetére? Aki ilyet mond, az szidalmazza az Üdvözítőt.
Az dicsőíti Urunkat leginkább, ha egyedül benne bízunk. Ő felszólítja a megfáradtakat és megterhelteket: jöjjenek hozzá, hogy nyugalmat adjon nekik.
Az a gyermek, aki tűzveszélyben van, erősen belekapaszkodik a tűzoltóba, aki a karján viszi, és egyedül benne bízik. Nem vonja kétségbe karja erejét, hanem belekapaszkodik. A hőség félelmetes, a füst fojtogató, de a megmentő gyorsan biztonságba viszi.
Ilyen gyermeki bizalommal kapaszkodj az Úr Jézusba, aki ki tud és ki akar hozni téged a bűn lángjaiból!
(Dr. Pótor Imre ref. lp. fordításában és hozzájárulásával)