Azt tisztelem, aki engem előbb szeretett...
Textus:
"21Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst! 22Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból, 23hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen! 24De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat. 25Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem."
Jeremiás 7: 21-25
Igehirdetés:
Egy hete Jeremiás templomi, és egyben templom elleni, pontosabban a templomban folyó kèpmutatás elleni prédikàciója alapján tanultuk Isten akaratàt.
Tanultunk arról, hogy hogyan kezdôdött a baj: a lènyegesrôl a mellékesre mentek àt. Isten tisztelete helyett az istentisztelet helye lett a gondolkodàs központjàvà, a reménység és bizodalom tàrgyàvà.
Olyan ez, mint amikor már nem is a misszió, az igei, a lelki munka a fontos, hanem az ahhoz való anyagi eszközök és külsô feltételek megteremtése. Elvèsz a lényeg, és céllà vállik az eszköz. A lelkieket megemésztik az anyagiak, és a lényegest felvàltja a mellékes, ahogy Istent felvàltotta az Úr Jeruzsàlemi hàza, a templom, az Úrban való reménykedést, a templomban való reménykedés.
Pedig Isten idejében szólt, küldte a prófétàkat, a gyülekezeti tagok meg megfordultak az igehirdetés közben. Azt mondta az ige, hogy Istennek hàtat fordítottak. Nincs Isten hàta mögötti hely, de van ember hàta mögötti Isten. Nem Isten miatt, az emberi szív keménysége miatt.
Végül pedig arról tanultunk, hogy az emberek, a csalàdok Isten tisztelete mellett vagy utàn meg előtt, az ég kiràlynôjét, Istàrt vagy helyi nevèn Astartét, Aseràt tiszteltèk. A fiak fàt szedegettek, az apàk tüzet raktak, az anyàk bélest sütöttek az Asera tiszteletére, és amikor màr jólaktak, jött az italàldozat, részint Istàrnak, részint a toroknak. Ment a has ès a torok istentisztelete, Asera neve alatt. Ez valahogy jobban tetszett az akkori egyhàztagoknak. Olyan lehetett ez, mint Európàban a Húsvèt ünnepének a megtartása, olyan hasünnep féleség.
Azt làttuk, hogy nehèz az embernek biblikusan tisztelni az Istent. De jó, még akkor is ha kevesen is vannak a biblikus közössègek, mèg is ez a helyes. Egyik kedves lelki ènekünk mondja:
"Eldölt a szívemben, követem Jèzust, ha nincs is tàrsam is, követem mègis ôt, nincs visszaút, nincs visszaút."
Nem az szàmít, hogy hànyan vagyunk, az Úr Jèzust mèg akkor is követni kell, ha egyedül maradunk. Jobb egyedül az Urat követni, mint egy nagy seregben ellene menni.
A mai textus elmondja, hogy ez mit jelent a gyakorlatban:
1) Valamit le kell rakni. Itt a hozott áldozati húsokra utal. De ez csak egyike, amit az embernek le kell rakni.
Ami a kezünkben van, amit Istennek akarunk adni.
Istennek ez nem kell. Itt ô akar adni.
Mièrt nem kell? Azèrt nem, mert beleteszik a pénzüket, de nem teszik bele a szívüket.
Szelíden fogadjátok a belètek oltott igét- mondja Jakab, amikor erre tanít, hogy milyen az Isten elôtt kedves istentisztelet.
2) Itt Isten ad, az istentiszteletben nem mi adunk Istennek, hanem fordítva.
"Hallgassatok a szavamra, akkor èn Istenetek leszek,
mindig azon az úton jàrjatok, amit èn mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen."
Isten azt mondja az akkori gyülekezetnek, ne hozzàtok a sok bàrànyt, a sok véresàldozatot. Èn nem ezt rendeltem. Isten ezt legfeljebb mederbe, keretbe foglalta, de nem ezt kèrte. Engedelmessèget kèrt az ô szava irànt. Ezt vàrja, ez az, ami neki kedves.
Az Istennek mi nem tudunk adni semmit a bûnös szívünkön kívül. Az istentisztelet alkalmával Isten ad nekünk.
Mit is ad az Isten?
I. Mondanivalója van, szava van. Ez nem természetes. Isten mèg tûr a népének, még úgy szól, hogy meg lehet térni, lehet a bûnt rendezni.
II. Mit ad még Isten? Ígéretei vannak: Istenetek leszek, jó dolgotok lesz. Ezek azért nem kis ígéretek.
III. Mit ad még Isten az embernek? Utat mutat nekünk
Olyan jó, amikor az Isten nèpe nem magànak talàl ki utakat, nem is màsok kènyszerítik rànk a sajàt útjaikat, hanem Isten adja nekünk a maga útjàt.
3) A harmadik, amire a mai textus tanít, ami az Isten követésénél nem árt tudni egy elég kijózanító dolog. Arról szól, hogy nem hallgattak arra, amit Isten Jeremiàson keresztül prédikàlt nekik. Vegyük tudomàsul, hogy a többsèg nem fog, nem akar hallgatni az Isten szavàra.
Se akkor, se most. Sokszor csak a nagy vallàsi kötelességtudat van ma is. A nagy làtszat, ami mögött sokszor semmi sincs.
A 24-es vers mondja: "De nem hallgattak... hàttal valànak felèm, nem arccal."
Hogy lehetünk arccal az Isten felé?
Mondjuk, meg kellene fordulni. Utat és irànyt kellene vàltani.
Eddig nem figyeltem, most figyelek, arcom az Isten arca felè fordítom. Làtni akarom, hallani, mert èrdekel, amit mondani akar nekem.
Sok embernek azèrt nem hoz vàltozàst az a sok ige, amit hallgat az istentiszteleten, mert nem figyel, nem hiszi, hogy Isten igéje a javára van, személyesen neki szól, az változást tud hozni az életében.
Sok ember ragaszkodik a bûneihez, mert neki úgy kedves, ahogy Ô van, ahogy Ô él. Ilyen is van.
A szív szuverèn szabadsàgàt Isten csak meg ne zavarja már. Neki jó, úgy ahogy van. Ez is akafálya lehet a változásnak.
Isten így mondja az akkori nyakas igehallgatókról a szomorú megàllapítást: "Fülüket nem hajtottàk felém, hanem az ô gonosz szívük fàsultságában a magok tanàcsa szerint jàrtak, és háttal valának felém, és nem arccal."
Jeremiás 7:24
Amit Isten a Szentírásban leiratott, azt a mi tanúsàgunkra iratta le, hogy tanuljunk belőle.
Isten azt szeretné, hogy ne a jeruzsàlemi gyülekezet útjàt jàrjuk.
Adott nekünk különb utat, az élet útjàt. Lehet Istennek megköszönni, hogy van szava felénk, hogy lehet a bûnt megbánni, hogy Jézusért lehet hàlàból élni, hálából bemutatni istentiszteletet, tudva azt, hogy Isten minket is, meg az istentiszteletet is csak az Úr Jézusért fogadja el, de Ôérte, golgotai szerelmes àldozatàért egész biztos, hogy elfogad.
Isten nem vàr tôlünk dràga àldozatot, sem a vallàsi kötelezettsègtudat kínos pontossàgàt nem vàrja el tôlünk, nem kell neki a külföldi tömjèn, csak egyet vàr: a szava irànti engedelmességet.
A szívünket vàrja, hogy odaadjuk, a szeretetünket. Ezt is úgy vàrja, hogy elôbb megérteti velünk a szívünkbe vési igéje és Szentlelke által, hogy Ő Jézusban elébb szeretett minket. Tőlünk csak azt vàrja, hogy ezt elfogadjuk, a szívünkbe zárjuk, és ez motivàljon minket, amikor Isten színe elé jàrulunk, hogy Őt tiszteljük. Ámen
Tóth Z
beregújfalui ev. ref. lp.