Az eltört cserépkorsó példázata
Jeremiás 19
Eltört cserépedényről és egy igen kemény üzeneteket tartalmazó predikációról hallottunk a felolvasott igében.
Miről is van itt szó?
Az igehirdetés után, Jeremiás próféta tanúk jelenlétében eltört egy cserépkorsót.
Azt jelentette, hogy a bálványimádás miatt, a bűnei miatt Isten akkori nèpe összetörik, ès ugyanúgy összerakni nem lehet többé.
Sajnos a bűn miatt az egyház mindig törik, szakad, darabolódik, és ugyanúgy összerakni már soha nem lehet.
Miről van még itt szó?
Lélekmentésről. A próféta ebben pozitív példát ad nekünk Isten ma élő népének. Miben? A hogyanban. Hogyan kell a missziót, a lélekmentést végezni. Azt kitartóan, találékonyan és bölcsen. Istenre figyelve. Ott, odamenve, ahova Isten küld. Úgy és annak prédikálva, ahogy azt Isten ránk bízta.
Ben Hinnom Völgye, azon belül Tófet nem volt valami szèp hely Jeruzsálemben: szemétdomb. De csak akkor, amikor hívő királyok uralkodtak. Amikor olyan Manassé féle királyok, akkor itt égették el a csecsemőket a felizzított bálványszobor karjaiban. Iszonyat, amit Isten akkori népe leművelt. Ezért már nem újraformálható agyagról, hanem újra össze nem rakható cserèpkorsóról prédikál. Az ilyen bűnökre ott nem volt már bocsánat. Isten hallotta a gyermekek ordítását. Ezért az ítélet elkerülhetetlen Jeruzsálemen.
Miért hirdeti meg Isten ezt az ítéletet?
Van-e a felsoroltak között, ami ma is aktuális?
Esetleg a mi életünkben aktuális?
Hallgassuk figyelemmel, és kiderül.
Mit csinált a nép. Jeremiás elmondta a prédikációban:
1) Elhagytak engem és ezt a helyet idegenné tettétek a számomra... 4. v.
Normális esetben Istennek kedves az a hely, ahol Istent tisztelik. De ha Isten tisztelete meg van rontva, akkor Isten számára idegen lesz az a hely, ahol az istentisztelet folyik. A sok bálványimádás tisztátalanná tette az istentisztelet helyét.
Jeruzsálemben, a Sion hegyén.
2) "Megtöltötték ezt a helyet sok ártatlan vérrel." A 2 Kir 24, 4 beazonosítja ezt a bűnt és azt a királyt, akinek a lelkén szárad mindez. Manassé király volt az, aki Jeruzsálemet megtöltötte ártatlan emberek kiontott vérével.
Isten számontartja a vérontást, és számon is kéri azt. Mivel ő adja az életet, ezért Ő számon is kéri annak ártatlan kiontását.
Megkezdve az abortusztól, folytatva a keresztyének kivégzésével, befejezeve a mondvacsinált háborúkkal, forradalmakkal, meg a hasonló istentelen emberöléssel. Isten számontartja az ártatlan vér kiontását. Az ilyen Manassé félék ott fognak állni egy nap Isten ítélőszéke előtt elnémúlva, lesütött tekintettel, várva a kárhozatot, mint ami az ártatlanok gyilkosainak jogosan kijár.
3) "Elégették fiaikat a Baálnak..." 5. v.
Isten ajándékát és tulajdonát odaadták az ördögnek. A gyermekeknek esélyük sem volt, sem élni, sem az Istent megismerni
Erre a bűnre azt mondja itt Isten, hogy ilyet én nem parancsoltam, nem is gondoltam. Ez annyira aljas bűn volt, hogy Isten nem is gondolt arra, hogy az Ő egyháza az aljasságnak erre a szintjère lesüllyed. Megtette, sőt a vezetők, még Manassé is, mint király, ebben első volt.
Aljas bűnök a gyermekek ellen. Elègettèk őket az ördögnek.
Mennyivel másabb az, amit az Úr Jézus tanít:
A héten volt az ige, hogy engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el őket...
Ez azt jelenti, hogy tegyünk meg mindent a gyermekeinkèrt, hogy az Úr Jézushoz jöjjenek. Mert Isten elvárja, mert a református gyülekezet erre kötelezi is magát a keresztelési fogadalomban, ami nagyon is biblikus és nagyon is helyes.
" Mindent megteszek gyermekeink hitbeli neveltetésért..."
Az ilyesmi megmozgatja a gyülekezetet, gyülezeti szolgálatokra, misszióra ösztönzi...
Ezt várta el Isten az ószövetségi egyháztól is. Ahogy tőlünk is. A szövetség gyermekeiért, az ígéret gyermekeiért megteszek mindent.
Miért? Mert az Isten ezt parancsolja meg. Mert, aki nem az Istennek menti a gyermeket, az valamilyen formában az ördögnek dobja oda őket, mint a jeruzsálemi zsidóság a Baálnak
Azt pedig igazán egy szülő sem akarja.
Mit tesz az Isten?
1) Meghiusítom Júda és Jeruzsálem terveit... (7. v.)
Isten népe Isten helyett a saját terveiben bízott.
Mi volt a gond? Az, hogy Isten tervei nem érdekelték, hanem csak a sajátja.
Hogy állunk a tervekkel?
Ha ezt megkèrdeznèm az utca emberétől, akkor azt mondaná, hogy sehogy. Mert nincsenek meg a feltételek, hogy bármit is tudjuk tervezni.
Itt másfajta tervek voltak. Isten eltervezett valamit, és az emberek erre nemet mondtak, és inkább ők terveztek maguknak. Isten nélkül, ige nélkül, csak emberekben reménykedve, nagy emberekben, a fáráóban, az Asszír királyban, nagyhatalmakban, akikre szívesebben rábízták az életüket, mint az élő Istenre: Egyiptom, Asszíria, Babilon, mindegy, csak ne Isten legyen az, akitől függnek.
2) "Házaik tisztátalanná lesznek, amelynek a tetején az ég seregeinek tömjéneztek..." (13. v.)
Az én házam az én váram. Szokták mondani. Ami nagyjából egyet jelent. Ott azt csinálok, amit akarok.
Igen, de mint az Isten népe, valóban azt csinálunk, amit akarunk? Nem azt csináljuk, amit az Úr akar? Nem attól vagyok Isten népe, hogy már Isten lett a Király, nem pedig a Nagy Én a szívemben?
Nem attól vagyunk keresztyének, hogy szeretjük a Megváltónkat, ismerjük az Ő igéjét, és szeretnénk ahhoz igazodni? Azt az életünkbe beépíteni?
De igen. Akkor mi a helyzet az én házam, az én várammal? Inkább így kellene annak hangoznia: az én házam az Úr temploma.
Szikszai írja, hogy nem csak nyílvános istentiszteletet kell tartani, hanem házit is. Ami a családi áhítat.
Este együtt van a család. Lehet naponta egyszer legalább közösen ètkezni. Lehet étkezés előtt elolvasni egy igeszakaszt, lehet arról pár szót váltani, és lehet Istennek hálát adni azèrt a napért, imádkozni a békéért, a vezetőkért, a családért, a gyülekezetért.
Az én házam nem csak az én váram, de az Isten temploma is. Ahogy minden valamire való várban, vártemplom is volt, ahogy minden normálisabb királynak vagy fejedelemnek udvari káplánja is volt.
Azt csak az ostobák hiszik el, hogy akkor lesz egy állami vezető nagyon jó, ha a Bibliát, meg lehetőleg annak Istenét kitakarítják még a szótárukból is.
Jeruzsálemben a királyi paloták tetetjén is ezt csinálták: áldoztak az ég seregeinek. A bálványoknak: Assziria, Babilónia, Egyiptom ördögeinek, akiket ott istenként tiszteltek, meg valami fèlig ember, félig állat formában ki is ábrázoltak. Babilonban emberi fejjel állatot, Egyiptomban fordítva. Ilyen szörnyszülöttekre cserèltèk le Istent, házaikból meg bálványtemplomot formáltak.
Minek a temploma a házunk?
A ház sohasem egy lakás.
Ezèrt nem lesznek soha nèpszerűek a kontènerlakások meg hasonló társaik. A ház mindig templom is. Ez nem a tudatos gazdálkodásról meg a környezetről szól. A ház nem az a kategória. Az autó igen, de a ház nem. A ház mindig otthon is. Az a hely, ahová a szíved hazahúz, mert ott vannak a szeretteid.
Milyen boldog az a ház, ahol Isten éneke, igéje, Isten tisztelete is felcsendül. Ami nem csak ház, de templom is. Ahol a szeretteim között ott lakik az én Istenem, mindnyájunk szerette, Èdesatyja, Megváltója. A házunk az Ő otthona is.
Ahogy az ember szíve is az. Nem csak a gondolkodás, az èrzès, a szeretet háza, lakóhelye, de egyben az Isten tisztelete, az Úr Jézus lakóhelye kell, hogy legyen.
Ami a szíved, a házad lakója, oda fogsz te is tartozni. Ha az Úr Jézus a szíved, a házad lakosa, oda fogsz tartozni te is.
Itt ebben az èletben, és ezután az örök életben is. Segítsen az Úr ebben minket. Ámen
Tóth Z.
beregújfalui ev. ref. lp.