Miért különbözteted meg e hármat?
VIII. úrnapja, Kátès Istentisztelet
Lekció: Jn 5, 17-27
Textus: Máté 28, 19, Jn 5, 17
Miért különböztetjük meg e hármat? Kérdezi a hitvallás?
Azért, mert Isten úgy jelentette ki magát az Ő igéjében, hogy ez a három megkülönböztetett személy amaz egy igaz, örök Isten.
A hitvallás három részre oszlik. Van benne egy rend, egy átláthatóság, egy tanulhatóság, ami igazodik valamihez. Ahhoz, ahogy Isten bemutatkozik az ember számára. Ez önmagában is egy nagy kiváltság, hogy Isten az ember számára bemutatkozik. Egy csodálatos dolog, amit nem érdemlünk meg. Hisz a bűneinkkel mi bántottuk meg az Istent, mégis Ő jön felénk, Ő keres minket, ő mutatkozik be, ő töri meg azt a velünk született idegenséget, ami Isten és ember között van. Meg vannak a maguk gyakorlati vonatkozásai is annak, hogy Isten Szentháromság, egy és mégis három, tökéletes egység, amit sem összekeverni, sem szétválasztani nem lehet, de mielőtt erre a gyakorlati részekre rátérnénk, nézzük meg Isten igéjének a tanítását, hogy mégis hol tanít az ige erről, hogy Isten egy és mégis három.
„Halld meg, Izrael: „Az Úr, a mi Istenünk egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erőből. Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.” 5 Mózes 6, 4-6
Isten egyedül Úr. Ezért szeretetünk egyedül és teljesen őt illeti. Nincs más Isten. Ebből az is következik, hogy egyedül az ő igéje méltó arra, hogy azt megtanuljuk, és a szívünkbe megőrizzük, de az valóban méltó arra, és azt valóban jó megtanulni, és őrizni, mint drága kincset, ami belülről gazdagít, formál, vezet és bátorít naponta minket. Ez az egyedüli Úr szól hozzánk, és arra buzdít, hogy úgy szeressük őt, ahogy senki mást. Mert Ő olyan Isten, mint senki más, és olyan az ő szeretete is irántunk, mint senki másnak.
„Ami tehát a bálványáldozati hús evését illeti, tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más csak egy.” 1 Kor 8, 4
Csak egy Isten van, és ez akkor is igaz, ha mindenki más százat imád, oly annyira, hogy a húspiacon nem is lehet más húst venni, csak amit a bálványtemplomból hoztak. Ezt megvették az első keresztyének, mert azok az istenek nem istenek, csak az emberke találták ki őket, és ezt az emberi hiszékenységet használja fel az ördög, hogy tömegeket, sőt egész nemzeteket és országokat vezessen félre. Azért nem mindegy senkinek, hogy félre van vezetve vagy sem. Számomra minden esetre ez egy áldott bizonyosság, hogy azé az Úré vagyok, őt szolgálom, őt imádom, aki egyedül Isten. Mert nincs más Isten, csak ez az egy. Az, aki a mi Istenünk. Ez nem más vallásokat minősít le, hanem a mi hitünknek ad egy nagyon áldott bizonyosságot.
„Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek…” Máté 28, 19
Az Úr Jézus missziói parancsot ad, ami egyben a keresztelési ige is. Egy szövetségbe, egy Istennel való kapcsolati formába kereszteljük bele a megtért embert és annak gyermekét. Egy közösségbe, ami nem csak Jézussal vagy nem csak az Atyával, vagy nem csak a Szentlélekkel való közösség, hanem mind a hárommal. Mind a hárommal egyszerre, és egyenrangúan, mert ez a három egy, egyenrangú, és elválaszthatatlan egymástól. A Bibliában más igehelyen is jelen van egyszerre a Szentháromság Isten, de ez az ige a legjobban mutatja, bizonyítja, hogy ez a három bizony az a három, ahogy az Isten bemutatkozik. Ilyen ige még az is, amikor Jézust Keresztelő János megkereszteli, aminek a formáját senki nem tudja úgy igazából, és nem is az a fontos. Jézus felett az Atya szól hallgató formában, megvallja, hogy Jézus az Ő szerelmes Fia, a Szentlélek pedig látható formában rászáll Jézusra, mindegy felkenve őt a szolgálatra, ami rá vár. Ilyen volt az, amikor Jézus az utolsó estén biztosítja a tanítványait, hogy Ő kérni fogja az Atyát, hogy más vigasztalót küldjön, a Szentlelket. Az egy Isten ez a három elválaszthatatlan és össze nem keverhető személy, akik külön is, de azért mégis mindig együtt, meg egyben dolgoznak. Kivéve a Jézus kereszthalálának azt a pár óráját, amikor a Fiú magára vette a ember bűnét és annak büntetését.
Tudomásunk van arról, hogy a Szentháromságot sok nagy vallás tagadja: Hinduk, Muszlimok, Buddhisták, Jehova tanúk, Unitáriusok, bár ez az utolsó nem túl nagy vallás, igazából csak Erdélyben van jelen.
Milyen gyakorlati következtetéseket vonhatunk le a Szentháromságról való tanításból?
Hálásak lehetünk, hogy Isten bemutatkozik, és hogy keres.
Csak őt imádjuk, és csak az ő igéjét tartsuk méltónak a szívünkbe zárni, de azt annál inkább.
A keresztyénségben minden egység ebből az egységből jön, hogy az Atya-Fiú- Szentlélek egy tökéletes egységet és harmóniát alkot, szeretik egymást, és együtt szolgálnak. Mondjuk így kellene nekünk is, nem a hibát keresni a másik keresztyénségbe, hogy miben tudnám lenézni, mintha én attól valamivel jobb keresztyén lennék. Hát nem vagyok. De ebben igenis lehetünk, hogy szeretjük egymást, és együtt szolgálunk, mert a Szentháromság is ezt teszi.
A Szentháromság munkálója, előmozdítója és megtartója a mi hitünkne és üdvössègünknek.
Az Atya munkálkodik, a Fiú is. A Szentlélek pedig őrzi, megszenteli a munkájukat és azt hathatóssá teszi. Például a hitet az ember szívében.
A Szentháromság tanítása az, aminek vannak gyakorlati következményei.
A Szentháromság Isten együtt munkálkodik az ember üdvössègèèrt és megmaradásáért a hitben...
A Szentháromság akadálya az ökumenének.
Van egy Római dogma, zsinati rendelet az 1960-as évekből, ami szerint egy az Atyánk a mohamedánokkal, a Teremtő Isten, és ezért őket magunkhoz ölelhetjük. Ez ellen a protestánsok tiltakoznak, de tiltakoznak maguk a mohamedánok is, az ő könyvük, konkrètan kitér arra, hogy az, akit ők imádnak nem egy a három közül, utalva ezzel a Szentháromságra. Ha nem egy, akkor mi hogy lehetünk velük egyek bármiben is, mondjuk egy vallási konferencia keretèben is? Sehogy sem lehetsèges ez.
A keresztyénség szabadkeresztyén ága a zsidósággal mutat igen erős szimpátiát követve és helyeselve kivétel nélkül, amit a mai modern zsidóság tesz. De hogy tudnánk mi bármilyen lelki egysègben lenni a mai modern zsidósággal, aki ugyanúgy elveti a Szentháromság tanítását, mint az őseik Pál apostol korában?
Missziózni kell őket, kívánni a megtérésüket, de egysègben nem lehetünk velük, ahogy Erdèlyben az Unitáriusokkal itt Kárpátalján a Jehova tanúkkal sem. Hogy lehetnénk egyek azokkal, akik a Fiú, meg a Lélek Istenségét kategórikusan megtagadják? A Szentháromság tagadása nem olyan, amit keresztyénekként bármilyen formában el tudnánk fogadni.
A Szentháromság tanítása kizárja azt, hogy imádkozzunk máshoz is, aki kiesik ebből a hármas egysègből. Nem lehet a Szentháromsággal együtt mèg emlegetni sem azt, hogy mondjunk el egy imát vagy kèrjük az oltalmát, közbenjárását valamelyik megholt szentnek, pápának vagy vèrtanúnak.
Ez Isten nevère, a Szentháromság Istenre nèzve elèg sèrtő ès megalázó. Ez nem csak teljes kèptelensèg, de egyben kizáró oka bárminemű ökumenènek az ilyesmit gyakorló nem protestáns egyházakkal.
Vègezetül pedig hadd mondjak még egy fontos gyakorlati következmènyt. Ha a Szentháromság mind a három személye Isten, akkot ez a három együtt imádandó, mind a háromnak lehet hálát adni, lehet őket kèrni. Ès ezt együtt kell tenni, ahogy ezt tettèk a mi hitbeli eleink is. Olvassuk csak el bátran a református ènekeskönyv règi dicsèreteit, hogy az utolsó vers nem arról szól-e mindig, hogy imádja az Atyát, imadja a Fiút ès a Szentlelket? Kèri ezek veztèsèt ès oltalmát. Nem mellőzi, de nem is hangsúlyozza ki egyiket a másikkal szemben.
Isten elválaszthatatlanul egy Isten három személyben. Így mutatkozik be, mi pedig legyünk készek így megismerni, így szeretni, így imádni.
Ámen