Az első, hogy itt töltetett ki a Szentlélek. A csodákat, a Lélek munkáját Isten oda küldi az igét komolyan vevő, imádkozó közösségre.
Ap Csel 2: 40
Péter prédikál, a pünkösdi megtérők felszólítást kapnak, hogy szakasszák el magukat és csatlakozzanak a keresztyén közösséghez. A gyülekezet megmaradást munkál, de ezt nem lehet úgy, hogy az addigi, a jól megszokott dolgaimtól, esetleg egy igeelenes vallási közösségtől ne szakadjak el. Mitől kell nekem elszakasztanom magam, hogy Isten engem felhasználjon, lelkileg építsen, biblikus gyülekezetben biblikus egyházi életet éljek?
“Foglalatosak valának az apostolok tudományában, és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésben.” “Mindenük köz vala” – vagyis a szükség idején nem bezárkóztak és önzővé váltak, hanem egymásra odafigyeltek, diakóniát vállaltak és ezért áldozatot is hoztak. Ha Krisztusért ellehetetlenítették az egyháztagokat, akkor nem a gyülekezetbe járast vagy a keresztyénséget adták fel, hanem inkább a birtokukat vagyonukat. Mert Krisztust többre nézték. Mert a Krisztus követése, a gyülekezeti élet értékkel bír.
“Nem bolond az, aki feladja azt, amit úgy is elveszít, azért, amit nem veszíthet el soha.” (Jim Elliott am misszionárius)
A gyülekezeti élet tehát olyan, amiben foglalatosak kell, hogy legyünk. Nem feljárogatunk az Úr házába, hanem foglalatosan vagyok ott. Tehát aktív lelki életet élek: igetanulmány, közösségi dolgok, úrvacsora, imaközösség, diakónia. És a misszió? Azért jártak fel a templomba. Ők már nem a zsidó népegyház szertartásaiért jártak, hanem hirdetni a Krisztust.
“Péter és János együtt mentek fel az imádkozás órájára ” 3:1
Ekkor kezdődtek el a csoda és az azt követő igehirdetés miatt az üldöztetések.
Péter és János ezeket örömmel fogadták, de a zsidó népegyházi bíróság, egyházi bebörtönzés és megveretés után egyenest a gyülekezetbe mentek.
Mert oda vágytak.
Hova vágyunk mi, hová visz az első utunk, amikor baj, bántás, fájdalom, igazsagtalanság ér?
4: 23
“Amikor elbocsáttattak menének az övéihez…”
Kit nevezünk mi mieinknek, sajátunknak, hozzánk közelinek.”
Egy temetésen beszélgetett egy református és egy ev reformatus ember. Egyre kisebb lesz a rokonság, már alig vagyunk a családból. Erre a másik, nekem ott van a gyülekezet, a nagyobb család, és úgy egészen más.
Valóban más. De fontos, hogy szeressük és ragaszkodjunk hozzá. Valaki templomba jár, valaki pedig gyülekezetbe. Egyik egy kőépület, a másik élő emberek élő közössége. A gyülekezetbe úgy járunk, hogy oda tartozunk. Az övéihez megy, aki oda megy. Aki nem megy meg azért nem megy, mert nem az övéi.
De nekünk van, ami a miénk.
Csütörtökön a 147-es zsoltárt vettük.
Isten összegyűjti Izraelt és felépíti Jeruzsálemet. Ez az egyházról szól. A korona után nem csak számbelileg, de lelkileg is össze kell, hogy gyűjtsön minket. Fontos, hogy ne felejtsük ezt el.
Amikor az Úr Jézus keményebb igékkel felszólította az embereket a benne való hitre, sokan megbotránkoztak és elmentek. Ahogy most a korona alatt is mentek el. A dédai gyülekezetet kivéve mindenhol mentek el. Tőlünk fiatalok mentek el. Nem sok szám szerint, de nekünk kedvesek voltak, a szívünk szakad meg, amikor gyermekeink a széles úton járnak.
Lelkileg felnőttek is mentek el. Sem az alkalmak látogatása, sem a misszió felvállalása nem a régi. Egyedül a diakónia és az iratmisszió erősödött meg a korona alatt.
Amikor Jézus mellől elmentek, akkor Jézus nem esett kétségbe, nem tett a nép kedvére, hogy el ne fogyjon a hallgatóság. Amikor csak a 12 maradt, annyit mondott nekik, ti is el akartok menni.
Péter ezt kérdezte, Uram, kihez mehetnénk. Örök életnek beszéde van tenálad.
Most is ezt kérdezi Jézus? Ti is el akartok menni?
Péter és János útja a börtönből, az őt verő népegyházi szolgáktól egyenes hova vitt? A halászatba, mint húsvét után? Nem. Nem is a rokonsághoz, nem is a kényelmes kis házához, hanem egyenest a gyülekezetbe, az övéihez.
Nem mentek a világiakhoz, hogy lám az egyháziak ilyenek meg olyanok.
Hogy gondolkodunk, mit jelent nekünk? Ez a hely, ez a gyülekezet?
Magamnak is feltettem ezt a kérdést.
Minket Isten ideállított, hogy itt szolgáljunk. Nem könnyű. Nem azért, mert a saját falum, hanem azért mert nyakas emberek laknak itt. Amilyen én is vagyok, ha a Krisztusra nem figyelek.
De amikor a gyülekezetbe jövök, a sajátomba jövök, a falu nemcsak a legszebb, de a legjobb helyére jövök, oda ahol csütörtökön együtt éneklünk, és imádkozunk, ahol vasárnap szinte minden embert láthatok a gyülekezetben.
Péter és János örömmel és hálával jöttek a sajátukhoz. Ahogy olyan sokan mi is. Ige és imádság hangzott fel, bizonyságtétel, hogy mit is hirdettek ők a Krisztusról, és miket kellett ezért elszenvedni. Aztán együtt könyörögtek, és megmozdult az a hely.
De sokan vágyunk arra, hogy megmozduljon ez a hely.
A gyülekezet, a falu, az evangéliumi reformátusság, a kárpátaljai keresztyének közössége, összessége, hogy lelkileg megmozduljon, a holtpontról kibillenjen. Hogy Isten kegyelme áradjon, hogy az emberek az Úr Jézushoz kerüljenek közel.
1 Miért nem csak az egyén?
Hívő vagyok, tudok épülni otthon… Miért nem jó ez?
Mert az ige azt mondja: nem jó az embernek egyedül.
A legkisebb közösségi forma: a család.
A nagyobb a gyülekezet.
A legnagyobb az egyház.
A második: az ige nem csak az egyénnek, hanem a közösségnek is ad parancsokat. Isten mindig szövetségi formákban, közösségben gondolkodik. Az ige szerint ez mindig így lesz. Noé idején csak 8 fő volt az egyház, Jézus visszajövetelekor is kevés lesz.
Ma mi van: viszálykodás, széthúzás.
A járvány alatt az ember megtanult maga körül forogni.
Régen a csapások után vagy alatt Istenhez fordultak. Most megtanultak maguk körül forogni. Nekem legyen valahogy, de a közösségi élet már nem szívügy.
Pedig rengeteg áldás fakad.. . Szentlélek, imaközösség, szeretet közösség, diakóniai
Isten áldást oda küld, ahol a testvérek együtt vannak.
Ez az ApCselben egy prototípus gyülekezet, de ebben is vannak hibák, hiányosságok. Ez nem szabad, hogy akadályozzon, hogy vannak hibák.
Miért nem csak az egyén?
A jól el vagyok otthon csak egy illúzió. Isten a közösségben tart meg.
Otthon összenézünk, összehallgatunk mindent a neten.
Ez nem jó. A tiszta tanítás épít.
A sákramentumok kiszolgáltatása is a közösségben megvalósulandó. A diakónia, imaközösség. Ott szolgálja az egyén megmaradását.
A Jel 21: 1-5 Az egyház megdicsőült formája.
Isten sátora, egyháza együtt lakozik a hívőkkel.
Ott sincs egyénieskedés, egyenkénti fogadás. Téged ott közösségileg fogadnak, mint a megdicsőült egyház tagját.
2. Ap Csel 4: 23-37
Megindul egy fenyegetés. Megtiltják a Jézus hirdetését. Mit csinálnak? Mennek a gyülekezetbe, a lelki otthonukban. Itt biztonságban érezték magukat. Áldásokat éltek at.
Fontos, hogy az ember tisztázza magával: hogy tekintek az egyházra, amibe bele tartozunk.
Mit kaptak a gyülekezetben? Egy igei táplálékot a Zsoltárok kettő alapján.
Van egy imaközösség, ami csak közösségben lehet: “egy szívvel és lélekkel…”
Betelnek Lélekkel, megmozdult a hely. Ez itt közösségben megtapasztalt áldás.
Az imamegszólításuk mutatja, hogy Isten közel áll, de ő egyben szuverén éa hatalmas.
Az imakérések a textusban szintén azt mutatták, hogy ezek az emberek nem forogtak maguk körül.
Tekints= ezek előtted vannak, te tudod, hogy és miként oldod meg.
Adj bátorságot= eddig is volt, de az embernek szüksége lesz erre a jövőben is.
Nyújtsd ki a kezedet csodákra= Uram, te rajtad állnak ezek.
A hangsúly nem az egyénen van, hanem Isten országa építését.
Mi a felelősségünk?
Tudnom kell, hogy ki vagyok.
Isten gyermeke, mennyei örökségem, hazám van.
De mint ilyen nem egyedüli örökös vagyok. Örökös társaim vannak.
Mi a feladat? Felépülni szent templommá az Úrban. Beletartozok egy családba, egy épületbe, amiben részek vannak. Ennek az egésznek a felelőse vagyok. Megteszek minden, hogy engedelmeskedjek, de azért is, hogy építsem.
Az egyházat nem szapulni kell, mert ami nem jó, az azért is nem jó, mert semmit nem teszek meg érte, hogy jobb legyen.
A Krisztus leépíti a válaszfalakat, de az emberi egyénieskedés és szapulás azt újra felépíti.
A lelki ház akkor élő, ha én is élőn beépülök.
Minden családban minden tagnak munkálni kell annak a családnak a jólétét.
Ha ez nincs meg, akkor az egyház hanyatlásnak indul. Egyház az már nem lesz, csak valamilyen társaság, ami valamikor valamiért valameddig még összejár.
A Krisztus szerette az övéit, mi is szeressük. Ha nem megyek közösségbe, nem építem, akkor ezzel kifejezem, hogy nem szeretem azokat, akiket a Krisztus szeret.
Ámen
Tóth Z lp
Mondik L presb