"8Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság!
9Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
12Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. 13Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! 14Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az."
Prédikátor 12: 8- 14
8. v. "Minden hiábavalóság." Elèrtünk a könyv vègèhez, a csúcspontjához. Ez lenne az? Nem ez, mert ír itt azèrt elèg pozitív dolgokról is, mint az istenfèlelem, pèldául. De összegzèskènt azèrt elmondja azt is, hogy hiába próbálta a lelkiek hiányát fizikaiakkal pótolni, annak èrtelme nincs. Az hiábavaló.
9-10. v. Bölcs volt... kutatott... igyekezett...
Bölcs Salamonnak volt egy termèszetes bölcsessège, amihez Isten mèg azon felül adott. De ez nem tette felfuvalkodottá. Az igazi bölcsesség alázattal jár. Attól, hogy ő bölcs volt, mèg nem látta feleslegesnek, hogy tanuljon, kutasson , olvassa az igèt, igyekezzen annak a mèlyère menni.
Talán meg lehet ezt tőle tanulni.
Miért kell az? Miért fontos, hasznos?
Isten szava, ès ne az ember szava döntsön, hangozzon, maradjon meg ès munkálkodjon azok èletèben, akik hallgatták.
Isten szavát tovább tudjuk adni, mert Isten szava ment èletet, nem a miènk.
Isten szava beèpüljön az èletünkbe, mert csak az munkál hitet, az vezet rá, hogy mennyire szüksègünk van a bűnbocsánatra ès az Úr Jèzusra, akitől az egyedül jön.
Elmondhatjuk adott esetben a vèlemènyünket, de mindig tudni kell, hogy az embereken nem a mi vèlemènyünk, hanem egyedül és kizárólag Isten igèje tud segíteni.
11. v. A bölcsek szavai, olyanok mint a tüskék... Egymás mellè levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.
A tüske szóról nem túl kellemes emlékek jutnak az eszünkbe. Valamikor egy kèzbe ment tüske a teljes munkavègzèstől tart vissza.
De vannak azèrt másfajta tüskèk is. Ott van például a farkasfog, amely a ruhánkba akaszkodva utaztatja a magvait. Aztán ahol lehull az a mag, itt új növény, új élet születik.
Ilyen az Isten igéje is. Megragad a szívbe, utaztatja magát, aztán valaki èletèben, ahol az Isten jónak látja, èletet munkál.
A tüske belèakad az emberbe, magától akad bele. Isten igèje is megragad. Magától ragad meg, a kegyelem munkálja majd azt tovább.
A Pásztor a cöveket a karámhoz veri le, ami vèd ès egyben tartja a nyájat. A tiszta ige is ilyen. Vèd ès egyben tart minket.
12. v. A sok gondolkodás elfárasztja a testet.
De a jól átgondolt igei dolgok viszont üdítőleg hatnak az igehirdetőre ès másokra nèzve is.
2 Krónika 30: 22 Ezékiás szívhez szólóan beszèlt a lèvitákhiz, azok meg az emberekhez, ès a gyülekezet ennek hatására elhatározta, hogy mèg egy hètig tovább tartják az örömünnepet.
A sok gondokodás helyett az ige nyitott szívvel való fogadása, alkalmazása az, ami jó. Ez az, ami nem fáradság, hanem örömünnep.
Másfelől meg a megfelelő tanítás ès tanulás sok kegyes király szívügye volt: Salamon, Ezèkiás, Nehèmiás, Kegyes Frigyes, aki elrendeli a Heidelbergi Kátèt, Bocskai, Bethlem, Rákóczi, akik alatt a tiszta református tanítás, a Kátè, a Biblia, a zsoltároskönyv le lett fordítva, terjesztve volt.
Nem sok, hanem jó tanítás kell az embereknek, ès azt jó beèpíteni az èletünkbe.
Ha tanítunk, akkor hittel tanítunk, hogy az megragad, mint a tüske, oltalom, mint a Pásztor által levert cövekek.
A cövekek emlèkeztetnek minket a szent sátor udvarára, amiben voltak fix oszkopok ès lengő rèszek, szőnyegek, mintegy kerítèsnek.
Vannak a Pásztor, az Úr Jèzus által levert cövekek, amelyek vèdnek ès kimèrik a mozgásteret, hogy eddig ès ne tovább, mert ott már nincs védelem. A mi hitünknek is vannak fix pontjai, levert cövekei, amit a hitvallásaink szèpen összefoglalnak. Pèldául az úrvacsora erősíti a hívőt, hirdeti az Úr halálát. Azt csak erre lehet használni. Jellemző, hogy ahányszor csak egyházszakadás volt, mindig az úrvacsora körül ment a vita (1054, 1517, 2006). Pedig az úrvacsora a cövekekhez tartozik, amit a Főpásztor vert le fixen ès változhatatlanul.
13. v. A végső tanúság ez: "Féld az Istent és tarts meg parancsolatait."
Salamon ezèrt járt utána mindennek. Alaposan levezette az igèből hogy mivel èrdemes foglalkozni. Hol találja meg az ember a dolgok èrtelmèt ès cèlját.
Annál az Istennèl, aki minket megteremtett. Az Isten alakú űrt nem tölti be semmi a nap alatt, hanem csak az, ami a Nap felett van.
14. v. "Mert Isten megítél minden tettet, ninden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az."
Mire jó az istenfèlelem?
Van egy könyv, A Zarándok útja.
Ott nagyon jól látjuk, hogy mire jó az istenfèlelem, amikor az igèt komolyab vesszük.
Egy városban indul a törtènet, ez a város a Romlás városa. Itt senki nem törődik Istennel, sem azzal, hogy az ítèlet közeledik. Egy fèrfi viszont elkezdi olvasni a Bibliát, először titokban, aztán nyíltan. Ebből èrti meg, hogy Isten bűn elleni jogos ítélete utolèri ezt a várost. Emiatt fèl ès nyugtalan. Egy nap találkozik Evangèlistával, aki azt tanácsolja, hogy a hegyre meneküljön, Jèzus keresztjènél lehullik a bűn teher. Úgy is lett, de az egèsz ott kezdődött el, hogy ez az ember komolyan vette, istenfèlelemmel gondokt a Biblia szavaira ès a közelgő ítèletre. Meg is szabadítta az Isten.
Salamon király szerint a dolgok summája az Istenfèlelem, ami èrtelmet ad a földi èletnek, ès az örök èletre segít.
Ámen
Tóth Z. ev. ref. lp.